A nagy nemzeti összeborulás alkalmával, azaz a tegnapi ünnepen, amikor estefelé már mindenütt, az összes médiában azon ment a rinyálás, hogy sikerül-e megtartani minden népi boldogság forrását, a tűzijátékot, azért elhangzott más is, ami ilyen alkalmakkor a fennkölt lelkekben meg szokott foganni, és érdem nélkül magasba emelt emberek mindezeket el is mondják az alattvalóknak. Áder János köztársasági – illetve magyarországi – elnök rossz amerikai történelmi filmbe képzelte magát, onnan lopott – semjénezett – idézetet. Ha jól emlékszem, a Született július 4-én című szar filmben buzdítják a nyugati nemzetet a szlogennel – nem pontosan idézve -, hogy ne azt kérdezd, a haza mit ad neked, hanem azt, hogy te mit adhatsz a hazának. Valahogy így.
Áder erre hajazott, amikor nem volt rest kijelenteni, és ezt hangsúlyozta a fel-feldobott pórnépnek: az első kérdésünk ne az legyen, hogy mit tesz értünk a szomszédunk, a barátunk, a rokonunk vagy a hazánk, hanem azt, hogy mi mit tehetünk őértük. Kiemelte, a magyarok a történelem sikeres nemzetei közé tartoznak, de akkor gyarapodott és erősödött legjobban országunk, amikor képesek voltunk szót érteni önmagunkkal, és bölcs megegyezésre jutni környezetünkkel. (Mindez két dolgot jelezhet, az egyik, miszerint Áder igyekezett normálisabb lenni a környezeténél, és gondolkodott is, a másik verzió szerint csak koncott dobott, mert így követelte na nem a haza, hanem a nap. Ez utóbbi valószerűbb.) Mert nem akarom én bántani a legfőbb közjogi bérencet, de hülyeségeket beszélt szegény, ugyanis azt is bírta mondani, hogy az állam mi vagyunk, tán ezzel kívánta ellenpontozni a Napkirálynak tulajdonított kifejezést. De ez sincs úgy, mint ahogyan tudni lehet.
Hahner Péter történész 100 történelmi tévhit című könyvéből megtudhatjuk, hogy a XIV. Lajosnak tulajdonított kijelentés (“L’État, c’est moi!“) sohasem hangzott el ebben a formában. A legendássá vált mondat, amely híven jellemezné a Napkirály abszolutisztikus uralmát, a történészek szerint csupán egy szállóige, amely a király halála után született. Bossuet (XIV. Lajos fiának nevelője, Meaux püspöke) egy helyütt így ír a Napkirályról: “Az egész állam őbenne van, az egész nép akarata az övében foglaltatik…” Ez a mondat lehetett a későbbi szállóige alapja, amelyet az ismert formában 1818-ban írtak le először. Valójában XIV. Lajos éppen az ellenkezőjét jelentette ki halála előtt: “Én elmegyek, de az állam örökre itt marad.”
Itt, a mi országunkban az állam akkor voltunk mi, amikor márciusban az igazi állam a hóviharban egy elcseszett sms-t volt képes kipréselni magából, hogy üljünk át másik autóba, meg amikor a nyár elején jött a Duna, és homokzsákokat köllött pakolászni. Meg amikor a nem megszorításnak nevezett kismilliónyi adót köll bepöngetni, akkor is mi vagyunk az állam, meg minden olyan esetben, amikor a szívatásról van szó, akkor mi vagyunk, bizony, és ebben a formában a jelenlegi hatalom tanult is XIV. Lajostól, csak éppen a neki tulajdonított szavakat forgatja ki, hogy jobban hangozzék, amúgy működési formájában tényleg hasonlít hozzá, csak még a megvénült király bölcsességével nem rendelkezik, hogy belássa, egyszer ő bizony elmegy. No, eddig a gondolatig még nem sikerült eljutni, de ne legyünk telhetetlenek.
Hogy az ő államuk milyen fájintosan működik, arra is csak egy tegnapi példa, egyszerűen nem bírnak mit kezdeni a ’kéthétalattrendetteszek emberek egy egyszer már betiltott szervezettel, amely a pofájuk előtt él és virul, és üli torát.
„Akasztón a Stadler stadionban került sor – a Gárda hagyományaihoz híven – a próbaidős gárdisták és csendőrök avatására” – írta az ultrasliberi.hu. A szélsőséges portál – az Új Magyar Gárda honlapja nyomán – részletes tudósítást közölt hétfőn az eseményről, amelyen idén a rendkívül profi szervezésnek köszönhetően rendőri vegzálásra nem került sor, a rendezvényt a nagyjából százfős csendőrség biztosította. Az Új Magyar Gárda mintegy száz új tagot avatott, az eseményt Ferenczi Henrik, az Új Magyar Gárda főkapitány-helyettese moderálta, részt vett a rendezvényen és beszédet is mondott a Gárda egyik alapítója, Murányi Levente, valamint Vona Gábor, a Jobbik elnöke. A beszámoló szerint Vona kiemelte, hogy a gárdisták ezekben a percekben is történelmet írnak, és büszkén lehetnek részesei ezeknek az eseményeknek. De a gárdistának nemcsak be kell kerülnie a történelembe, hanem tovább is kell vinnie azt. Nekik az a küldetésük, hogy megakadályozzák, hogy eltűnjön a magyar nemzet. De ez a harc nem lehet magányos harc, hiszen az esküje után a gárdista soha nincs egyedül – fogalmazott a politikusféle.
Nem vegzálták őket persze, mert Ozorán biztosan kimerültek szegények, és most pihegnek. Magam az elmúlt hetekben két alakban találkoztam az állammal. Még amikor a negyven fokok tomboltak a mi utcánkban, a boltból jövet láttam, hogy a flaszteren fekszik egy ember, láthatóan öntudatlanul, és senki rá sem baszik. Telefon nem volt nálam, ezért fölrohantam a lakásba, ami két percbe telt, hívtam a mentőket, és megkaptam a lebaszást, hogy mért hagytam ott. Mondom, mert akkor nem tudtam volna maguknak telefonálni, de ez nem érdekelte a mentős képében pofázó államot, és azt mantrázta, hogy én ezzel szabálysértést követtem el, még jó, hogy le nem csukatott rögvest. De nem járt jobban az a pár sem, amelynek női tagját az egyik este megtámadták, a táskáját akarták kiszakítani a kezéből, de ő olyan erősen fogta, hogy földre került, és a táska segítségével a földön vonszolta a rabló, majd belátva, hogy győzni nem tud, elszaladt. Viszont a nő az attak közben sérüléseket szenvedett, ezért is – no meg a támadás ténye miatt is – férjével elbandukoltak a rendőrségre feljelentést foganatosítani, ahol a szerveknek nem a rablótámadás ténye volt a fő baja, hanem a férjet cseszegették, hogy bizonyítsa: nem ő kalapálta el az asszonyt. Magunk közt szólván még szerencséje is volt, hogy nem vallatták halálra, mint az másutt megtörtént, mint tudvalévő.
Nos, ezért nem vagyok én az állam, bármennyire is szeretné ezt az idillt Áder – mint a mesében -, mert nagyon jól tudja, hogy az állam az ő maga, meg a haverjai, akik azt nem éppen komilfó módon működtetik, csak ezt hiába igyekeznek tagadni, mi azért tudjuk, és ezért lesz baj, mert ha ők mennek is, az általuk létrehozott képződmény az marad. Ebben igaza volt a Lajosnak, sajnos.
Vélemény, hozzászólás?