Ózd: érik a gyümölcs

Nyüves, hosszú ideig tartó aljas munkával Ózdon szárba szökkent a Jobbik által elvetett mag, amelyet kitartóan locsolgattak cigánygyűlölettel, és a jobb sorsra érdemes polgárok annyira bedőltek nekik, hogy aláírásukat adták ahhoz, amiről azt se tudták, hogy micsoda is valójában. Ma már ott tartunk, ott tart az ország a kis magyar faszistácska párt áldatlan tevékenysége folytán, hogy elég egy szövegkörnyezetben elhelyezni a cigány szót, és a „polgárok” bizonyos – egyre több – százaléka máris mindenre kapható, Ózdon aláírásukkal tették egyértelművé, hogy nem kell nekik még egy kulturális központ sem, mert az elcigányosítja a várost.
ozd
Most mindegy, hogy ez éppen nem, hogy ez pont azt segítené, amiről ebben az országban már évtizedek óta megy a pampogás, folynak a programokba a sorsuk követhetetlen milliárdok, hogy a roma lakosságot valami módon be kell illeszteni a társadalomba, ezt fecsegi a felszín, a mélyben teljesen más bugyog.

Már a városi képviselők döntése előtt is tüntettek pár százan, hogy ne cigányosodjon el Ózd, ami amúgy – és a szó eredeti mocskos értelmében, azaz abban, hogy ezen a településen nagy számban élnek roma honfitársaink – már nagyon régóta tény és igaz. Ilyképpen ilyen alapról tüntetni ellene egyrészt fölösleges, másrészt baromság, mert nem attól lesz több a cigány, hogy felépül nekik valami, amely sorsukat jobbá fordítani hivatott lenne.
ozd_1
Az ózdi képviselők ugyanis befogadtak egy projektet – amelyet másik három város, jelesül Sárospatak, Miskolc és Székesfehérvár – városvezetése már elutasított. A Jobbik ezeken a helyeken cigányok betelepüléséről kezdett tutulni, és az árja képviselők beszartak, elutasították az ajánlatot, és ez is sokat mutat kietlen hazánkról. De hát mi nem kellett azokban, és mi ellen ordítanak Ózdon, azt sem árt tudni, ha már nekik ott fogalmuk sincs a dologról. A kultúrgyár néven is emlegetett központ a MANDA térségfejlesztési program keretein belül a tervek szerint az egykori ózdi kohó területén kezdené meg működését. A központ Magyarország EU-s roma stratégiájának részeként jönne létre a cigány tehetségek felkarolására, gondozására, oktatási projektek megvalósítására, illetve a roma művészet patronálására. Az 1.7 milliárd forintos kulturális beruházást az Unesco is támogatja.

Erről volt már szó a parlamentben is, akkor Egyed Zsolt jobbikos képviselő „Cigány kulturális világsátor projekt, avagy Ózdból lesz a cigányváros?” címmel szólalt fel, amire Kovács Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára azt reagálta, hogy a feltett kérdés méltatlan a parlament szellemiségéhez. Előzménye ennek az volt, hogy az ózdi képviselőtestület idén májusban zárt ülésen 13 igen és két nem szavazattal úgy döntött, hogy befogadja a Nemzetiségi és Roma Kulturális és Módszertani Központot. Nos, ekkor voltak a tüntetések a városban, most pedig népszavazást tartanak róla. Összegyűlt ugyanis a kellő számú aláírás, amelyet a Jobbik gyűjtött, de előtte még megágyazott neki. A városi szervezet honlapjára feltett indoklásuk szokásukhoz híven érvek helyett kimerül egy jobbikos mércével is sötét és aljas cigányozásban. Felhívásában a Jobbik még a saját programjában szereplő civilizatorikus lózungokat is félredobja, és ehelyett inkább kijelenti, a városvezetők „nem arra lettek felhatalmazva, hogy Ózd városát minél jobban elcigányosítsák, és a szegény szerencsétlen BMW-vel, Mercédesszel, és Audival járó hátrányos helyzetű késelő és brutális kegyetlenséggel gyilkoló családokat támogassák!”
15849270
Ilyen goebbelsi előkészítés után lett eredményes a szignók gyűjtögetése – bár ebben, mármint a mindent aláírási lázálomban már nagy gyakorlata van a színmagyar polgárnak -, így az nem is meglepő. Az akciót Kisgergely András független önkormányzati képviselő és a Jobbik helyi szervezete folytatta, és világraszóló sikert értek el, amelyet az jelentett, hogy a törvényi szabályozás értelmében a választásra jogosult ózdiak legalább 20 százalékának kellett ellátnia kézjegyével az aláírásgyűjtő ívet. Ezt a kezdeményezők bőven túlteljesítették, mivel kilencezer aláírást – az előírtnál ezerrel többet – gyűjtöttek össze a központ ellen.

A cigány – meg még sokminden – gyűlölő párt fújhat egyet az eredményes munka után. Az elmúlt 45 napban a helyi választási bizottság vizsgálta az aláírások hitelességét, és kedden hozta nyilvánosságra, hogy a kezdeményezés eredményes. Mustos Lajos, a helyi választási bizottság elnöke az erről szóló határozatot péntekig fogja átadni Fürjes Pál polgármesternek, akinek a következő munkaterv szerinti testületi ülésig meg kell jelölnie azt a napot, amikor a helyiek döntenek a kérdésben. A népszavazás sikeréhez arra van szükség, hogy a választásra jogosult állampolgárok ötven százaléka plusz egy fő járuljon az urnához. Ez Ózdon nagyjából 15 ezer szavazót jelent.
77330_514205077330_big
Készen van a nagy mű, készen van már az egész ország, a ma megjelenő Heti Válaszban egyébként erről is nyilatkozik Fürjes:

„El fog indulni a népszavazási procedúra, és a szavazást a törvény szerint meg kell tartani három hónapon belül. Az embereket megtévesztették az aláírásgyűjtés során, a többség azt hitte, ahhoz adja a nevét, hogy „Ne legyen cigányfőváros Ózdból”, vagy „Ne telepítsenek cigányokat a városba”. Valójában a kulturális és képzőközpont új munkahelyeket teremt, és hozzájárul a gyárterület rehabilitációjához. Módszertani központ lesz, ahol a fodrásztól a köztisztviselőig mindenki megtanulhatja, hogyan kell a leszakadó rétegekhez tartozókkal kommunikálni, hogy kell kezelni a felmerülő konfliktusokat. A kulturális szekció abban segít, hogy mindkét oldal megismerje a másik hagyományait, értékeit, és közelebb kerüljenek egymáshoz a többségiek és romák. Ózdon a lakosság egyharmada a cigány kisebbséghez tartozik, fontos, hogy békében, harmonikusan éljünk együtt.”

Ezt nyilatkozta a vízelzárásról elhíresült ember, akit most sajnálni kéne, de nem lehet. Ő ugyanannak a politikusi rétegnek a képviselője, amit kitermeltünk magunkból, amely most ellene is fordult, de ezt a támadást maga is előkészítette önmaga ellen ebben a kurvaországban. Jelenleg itt tartunk.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum