Felcsút a szakrális térben

Innen a távolból magam nem tudhatom, hogy milyen állapotban leledzhet a felcsúti Nagyboldogasszonyhoz címzett templom, de biztosan romos, ha már a nemzet első számú zenei mókamestere, maga mágus Mága Zoltán adta arra a fejét, hogy azt meg köll menteni, ami nemes gesztus, szó ne érje a háza elejét a mindig mosolygó zseninek, aki amúgy egymaga képes megtölteni a Papp László Arénát szilveszteri utómulatságokon a fehér öltönyével, mely produkciót aztán a közszolgálati – ugyan már királylány – televízió cafatosra ismétel, még jó, hogy mostanság nem épp ezt adják, de ne kiabáljuk el.

Amúgy jó állagúnak tűnik ez az építmény – már ami képet föl bírtam róla lelni, ezt a benyomást kelti -, de biztosan ráfér egy kis ráncfelvarrás, ha már Szent István e helyen ajánlotta fel Máriának az országot a legendárium szerint, akkor nehogy már egy koszlott fészekben dícsérje az Urat az a pár ember, aki éppen nem meccsen van. Visszatérve Mágához: olyannyira sikeresnek ígérkezik az újabb nemzetet egymásba kapcsoló jamboree, hogy egy füves téren – vö: legelő – muszáj megtartani a varázslatot, hogy biztosan elférjenek a jóemberek, akik olyannyira szívükön viselik a templom sorsát. Zárójelben megjegyezné az ember, ha Bajnainak arra szottyanna kedve, hogy Mágát bámuljon a világ közepén, akkor vajon ezúttal bejuthatna-e, de ez csak gonosz mellékszál. Amúgy már épül a másik templom, csak ezt stadionnak nevezik, és három milliárdba kerül
17970_felcsut_stadion
De biztosan megtörténik a csoda, és kétmillió néző lesz, mint anno a Kossuth téren, ezt a szervezők mindenképp szeretnék elérni. Minderről részletesen beszámol a helyi Puskás Akadémia honlapja:

„A felcsúti templom felújításáért ad jótékonysági koncertet Mága Zoltán sztárvendégeivel. A katolikus templom részben közadakozásból újul meg. A munka június elején kezdődött, és a tervek szerint augusztus végére fejeződik be. Ehhez nyújt anyagi segítséget a világhírű hegedűművész, aki Felcsúton, augusztus 17-én, szombaton 18 órától a Puskás Akadémia kollégiuma melletti füves területen lép fel. A Mága-koncertre ingyenes buszjárat indul, Tabajd-Alcsútdoboz-Felcsút-Bicske-Felcsút útvonalon szállítja az érdeklődőket, a busz a koncert után visszaszállítja a nézőket az indulási helyszínekre. Alcsútdobozról a 16 és 17 órakor induló kisvonattal is lehet menni. A maga eszközeivel a Puskás Akadémia is hozzájárul a katolikus templom felújításához azzal, hogy a restaurálás ideje alatt az akadémia kápolnájában biztosít helyet a vasárnaponkénti szentmiséknek is”

Mindebből látszik, hogy a közönséget mindenáron igyekeznek a helyszínre cipelni, csak az a baj, ha ez olyan hatékonyságú lesz, mint az újabb magyar világverő alakulat első meccse a magyar elitligában, amelyet Székesfehérváron rendeztek meg, és oda is ingyen buszok szállították a szotyizabálókat, aztán voltak vagy kétszázan mindösszesen, akkor mi lesz a mi virtuózunkkal ott az isten szabad ege alatt. De azért szép, hogy az akadémia kápolnája is segít, igaz, különös alakok lófrálnak arrafelé, ismét a futballista-nevelde portáljáról idézve tegyük közzé Baboss Botond gondolatait, aki amúgy nevelőtanár az ismét csak három milliárddal kistafírozott műintézményben, és neki ilyen víziói vannak, amit a jelek szerint komolyan is gondol:
5171819
“Jézus Krisztus, vezető edzőként már több mint kétezer éve dolgozik azon, hogy egy nemzetközi csapatot hozzon össze belőlünk. A cél az volna, hogy együtt nyerjünk vele az univerzumkupán. Az ellenfél kemény, úgyhogy nem mindegy hogy hogyan játszunk! Tehát az edzőnknek sok a dolga. (…) alkalmassá teszi az edző a csapatkapitányt, hogy segíteni tudja a játékosokat, a felkészülés és a játék során, akik még nem tudnak olyan jól együttműködni a többekkel. A jó vezető edző (Jézi tata) mindig a szívén viseli az utánpótlás-nevelést. (…) Minden egyes csapattag ott van a társa sírjánál, nem csak a közeli barátok. Ez a jó csapat tudja, hogy az élet legnehezebb meccseit egyedül megvívni nagyon nehéz, talán nem is lehet. Ezért különösen nagy figyelmet fordít arra a jó csapat, hogy egyetlen csapattagnak se kelljen egyedül se megszületnie, sem pedig meghalnia! (…) Gondoltál- e már arra, hogy Krisztus felcsúti csapatában, velünk focizz?” (sic)

Hogy ezeket miért delirálja össze, az sem kétséges, e helyt ugyanis már korábban is születtek csodák. 2009-ben Felcsút község volt az egy főre jutó havi jövedelem alapján a leggazdagabb magyarországi település 171 092 forinttal, megelőzve Budapest II. kerületét is. Ez valóságos gazdasági boom volt, mert Felcsút 2008-ban még a 336. helyen állt. Ez a gazdasági úrfelmutatás a mai napig folytatódik, emberek hirtelen a semmiből válnak milliomossá, mint például Mészáros Lőrinc, egykori gázszerelő mester, Felcsút birkaszar-lopásról is elhíresült polgármestere, a felcsúti fociakadémia elnöke, a helyi gazdákat kisemmiző állami földbirtok-politika egyik első nagy nyertese, a megyében található, haszonbérleti szerződésre kijelölt állami földek egynegyedének a bérlője, a Mészáros és Mészáros Kft., A Búzakalász 66 Kft. és a Mészáros Autó Javító Kft. tulajdonosa. Nos, ő volt az, aki idén megszavazta magának, hogy csekély nyolcszáz millió forintot osztalékot vegyen ki cégeiből, de akkor meg kéne kérdezni, ebből nem futja a templomra pár milka tán? A jelek szerint nem, mert az ő magántulajdona szent, jobb az Isten házát – is – a köz pénzéből megújítani, ez így tisztességes, mert ez a bevett szokás Mária országában.

Mindegy is volna, már nem is érdekel, mutyizzanak ezek ott, ami jólesik nékik, csak ne nézzék hülyének az embert, de sajna ezt teszik, és ami ennél is nagyobb baj, közönség még mindig van hozzá, tehát az adás nem szünetel.
000811925-2080-625
A csodák azonban néha lelepleződnek, mint egy másik falusi futball meccsen, ami így zajlott le: „Egy alsóbb osztályú magyar mérkőzésen egy játékos egy kisebb ütközés után úgy terült el a földön, mintha komoly sérülést szenvedett volna. Ellenfele sárga lapot kapott, ám úgy tűnt, még ennél is komolyabb sérülést okozott, de aztán egy nézői beszólás miatt a „sérült” úgy pattant fel, mint egy megriasztott nyúl. Villámgyorsan felépült. A pálya széléről készített felvételen jól hallhatók a szimulálást sejtő nézők bekiabálásai, amit sokáig tűrt is a játékos, a cérna viszont a “földet rá!” beszólásnál szakadt el nála. Heves tempóban rohant ki az oldalvonal mellé, hogy számonkérje a közönséget, amelyet azzal is megfenyegetett, hogy még egy ilyen beszólás, és levonulnak a pályáról.” (mifocink.hu)

Nos, ilyenekre lehet számítani dögivel, és ha mindezen események a leendő felcsúti stadionban zajlanak majd a szotyi ropogása közben, akkor a helyiek újabb bizonyságát találhatják Isten létezésének, és minden folyhat tovább a maga Orbán által kitaposott medrében, míg csak a lufi nagyot pukkanva, jóadag szart hagyva maga után el nem tűnik a ’csúti szakrális térben.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!