Horger Antalok

Lehet, hogy az egyik legismertebb hazai punkzenekar a HétköznaPI CSAlódások, mégis, megtört szívvel be kell vallanom, hogy ezidáig eltelt hosszú életem során még sosem volt alkalmam hallani őket sem élőben, sem lemezről, sem – éppen – rádióban, de mondjuk ezen a napokban történt újabb érdekes magyarhoni történet okán egy csöppet sem csodálkozom.

Ezek a jóemberek nem léphetnek fel szeptemberben Kiskunhalason, aminek magyarázatát is adták a fészbúkon közzétett bejegyzésükben. A poszt szerint a koncert tervezett helyszínének tulaját, a Freedom Music Club vezetőjét felhívták a polgármesteri hivatalból, és figyelmeztették, hogy ha komolyan gondolod ezt az Orbán ellenes koncertet, akkor jól meg kell kapaszkodnod, mert egyesek ki fognak csinálni. A szervező üzenetéből, amit a zenekarnak írt, kiderül, ő nem is foglalkozik politikával, elsőre nem is tudta miről van szó, de amikor meglátta, hogy a PICSA-turné szlogenje a KapdbeViktour!, ezt már soknak találta, és lemondta a zenekar fellépését.
kapdbeviktour
Szíve joga, tegyük hozzá rögtön és minden ítélet nélkül, hiszen – és ez az egészben a döbbenetes – „uraim és hölgyeim, kedves barátaim”, mert ez itt Magyarország 2013-ban. Persze előzményei is voltak a dolognak, hiszen nem olyan rég Pécsett is történt egy s más: két éve a Blikk számolt be arról, hogy a pécsi Pannon Filharmonikusok igazgatója betiltotta Kodály Zoltán egyik művét, mondván: a Fölszállott a páva vármegye házára kezdetű dal és az abból készült zenemű sértené Pécs polgármesterét, Páva Zsoltot. Horváth Zsolt szerint „a Páva-variációkat a közönség Páva Zsolt polgármester úr kigúnyolásának venné”. Erről levélben tájékoztatta a zenekar zenei igazgatóját, Peskó Zoltánt, aki ezért lemondott.

A PICSA meg Orbánt sértette volna, és a hivatal ismét közbeszólt, ezúttal nem tiltón, hanem mintegy atyai jótanácsként: „Ma felhívtak a hivatalból: »Csaba, ha komolyan gondoltad ezt az Orbán ellenes koncertet, akkor jól meg kell kapaszkodnod, mert egyesek ki fognak csinálni!« Akkor még nem értettem miről beszélnek, mert nem tudtam, hogy a PiCSA turné szlogenje: KapdbeViktour! Engem a politika már rég nem érdekel, de ez tényleg durva! A legsürgősebben vissza kell mondani ezt a bandát!”

Még egyszer mondom, szíve joga ennek a jóembernek, hogy egzisztenciáját féltve azt mondja, hogy ez nálam, az én bulimon nem mehet. Nincsen ezzel semmi baj, a gond abból adódik, hogy a három éves országlás után tele van a hon Horger Antalokkal, akik vagy tiltanak, vagy fülbe súgnak, hogy ezt azért mégse kéne, mert tán megbántódhatna a vezér, aki amúgy meg kitüntet zsidózó, cigányozó, meg mittudomén mit nem óbégató zenekart, csak mert az olyan turulos beütésű.

Értjük persze az irányt, meg kéne már mondani a kedves népnek mit hallgasson, mit olvasson, egyáltalán mit gondoljon. Így ment ez huszonöt évvel ezelőtt is, azt a rendszert leváltottuk – állítólag -, meg így ment ez kilencven évvel ezelőtt is, azt meg visszasírják a kollégista fiúk és bűntársaik. Akkor Horger Antal mondta meg József Attilának, hogy mit írhat – illetve szerette volna megmondani -, ám ő abba a közegbe szép lassan belehalt. Most a PICSA röhög az egészen, csak az a kérdés, meddig lesz még kedve ehhez, hány Kiskunhalas kell még, és hány mai Horger, hogy lehervadjon az a vigyor, mert a kijelölt út ez, egyértelműen látszik és tudvalevő.
1337600270_9003-Nvtelen-f
Folyik a kampf. A nagy „Ő” azt szeretné, ha a barackos nóták nívóján lépnének talpaink egymásra, ha Orbán Viktor megtöltené a pénztárcánkat de csuhajja, szólna a nóta a jóebédhez, azaz minden eltűnne az emberek fejéből, ami fidesz&co által generált rózsaszín ködöt kicsit is zavarná. Erről szól a nóta, és ezt a mai magyar nihilt siratta el a maga módján évekkel ezelőtt Sickratman, tegyük hozzá, ez se tetszett már a fijjúknak:

„Dózsa, Koppány, Görgey/ És Hunyadi Péter/ Münköt mündég majd mündönki/ Cafatosra szétver/ Jő az jenki, ruszki, talján/ Jő az tót és rác és cselák/ Jő az zsidrák és más rémek/ Szegény magyar mindtől félhet/ Jő az aszály jő az árvíz/
Sivó homok vagy az belvíz/ Borus az ég éget az Nap/ Szegény magyar csak bút arat/ Dózsa, Koppány, Görgey/ És Hunyadi Péter/ Münköt mündég majd mündönki/ Cafatosra szétver/ Mohács, Buda,Trianon/ Baja büszke vára/ Kihal az mi nemzetünk/ Talán nemsokára/ Gyilkosunk török, tatár/ Oláh, labanc, német/ Beh búval baszott nemzetem/ Jaj, fennen sírok érted/ Jött az cián,Tiszánk halott/ Az Balaton, jaj elapadott/ Bősnél Dunánk léket kapott/ Szegény magyar szopott nagyot/ Nem nő virág, fogy az gyerek/ Baszni viszik kedvesemet/ Munkám is sincs, nincsen bérem/ Szikkad szittya magyar vérem/ Fölesz majd az Eunió/ Ragályt hoz az globáció/ Sírunk ássák liberálok/ Buzisok és pufajkások/ Dózsa, Koppány, Görgey/ És Hunyadi Péter/ Münköt mündég majd mündönki/ Cafatosra szétver/ Mohács, Buda ,Trianon/ István üszkös ökle/ Kihal az mi nemzetünk/ Talán mindörökre/ Gyilkosunk török, tatár/ Oláh, labanc, német/ Beh búval baszott nemzetem/ Jaj, fennen sirok érted”
(Trubadúr)

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum