Amikor az ember a napokban a falakról csordogáló hőségtől lihegve az éjszakai órákon már – alvás híján hallucinálva – semmire sem képes, mint csupán lihegve televíziót bámulni, kapcsolgatni az értelem nélküli csatornák között, ahol mindig és minden körülmények között „ph értékre” (copyright by: hülyefábry) bukkan szinte ötpercenként, akkor hirtelen megérti Juvenal Urbino doktort.
Ez a jóember, aki Marquez csudaszép meséjében házasságának sokadik évében, amikor Fermina Daza, a felesége egyre inkább és egyre többször tartotta nemkívánatosnak a férje heves természetéből fakadó vágyat a házaséletre, a legtöbbször fejfájásra és menstruációra hivatkozva, Urbino orvostanhallgatóinak a női test rejtelmeiről értekezve arra a kijelentésre ragadtatta magát, hogy az asszonyok egy bizonyos életkor után hetente többször is menstruálnak, és ezzel részéről le is zárta a történetet, pedig az ő korában még nem is volt televízió, pláne abban reklámnak nevezett őrületcunami.
Mindez eszébe ötlik az embernek, aki ájultan figyeli, ahogyan a mammon bűvöletében azok a gyönyörű nők egyszerűen és szőrmentén változnak át azzá, amit Buddha már oly régen tudott, és anyjának még világi korában ki is fejtette, miért is nem kell neki a világ legszebb hercegnője sem: mert leglényegében megegyezik minden más, hasonló nővel, mert úgymond nyakig mindahány tele van vizelettel és ürülékkel, ergo, hiányzik belőle, belőlük a szellem szivárványa.
Nos, tehát nagyjából ezt a létállapotot hüvelyezheti ki a deliráló tévénéző a magyar média nőkre vonatkozó, e közönséget megcélozni kívánó marketing kínálatából olyannyira, ha komolyan is tudná venni, akkor végül is muzulmán lenne belőle a keresztény Európa közepén azt a következtetést levonva, hogy a női nem sub speci aeternitatis (az örökkévalóság módján) tisztátalan.
Az alapeset ugye a menstruáció, az egyes blokkokban több termék is kínálja az ellene – szivárgás, csöpögés, kellemetlen szagok, etc. – való védekezés módját hol dugaszolás, hol mindenféle betétek formájában. Ha ez nem lenne elég, még az is megtudható, hogy minden ötödiknek hüvelygombája is van, és ez olyannyira népbetegség lehet, hogy nem létezik reklám a vigyorgó pálcikanő nélkül.
Még továbbá: általában rohad a körmük, amelyet a strandon homokkal köll elfedni, ha meg ez nem sújtja őket, akkor tyúkszemük van, és ezért nem bírnak körömcipőt húzni. Ám ha ez rajtuk van már, akkor vagy nem bírnak szarni (vö: székrekedés), vagy éppen gyorsfosás sújtja őket, ami zavarja az anyukát az ejtőernyőzésben.
Fogat is gyakorta kell mosniuk egy bizonyos krémmel, mert ha ezt nem teszik, akkor először véreset köpnek, később meg kirohad a foguk, mindezt ajaklehúzva illusztrálva, de ha ezen túl is jutnak, akkor aranyér gyötri őket a drótkötéllel keretezett bicikliülés formájában, vagy visszér kínozza elcsigázott lábaikat, vagy a talpukról a szarut – pedig nem is patások – cafatokban szedik le valami csodaszerszámmal, nem egészen ebéd előttre való képek illusztrálásával.
Megöregedni sem nagyon jó nekik, mert ebben a létállapotban még bottal sem tudnak felmászni a buszra a csodaszer nélkül, a protkójukat egyfolytában ragasztgatni kell, hogy a kedvenc étel ne rohadjon a szájpadlásukon, a menopauzát pedig feltétlenül gyógyszerrel kell kezelni, hogy lehetővé váljék az intim együttlét. Mindennek a vége pedig a feltétlenül szükséges inkontinencia betét. Szép kilátások egy nőként leélni kénytelen életre.
Mindehhez képest a férfiaknak egy darab rohadt jóindulatú prosztata-nagyobbodásuk van, megengedve még némi potencia zavart. Hát nem égbekiáltó aránytalanság mindez? Ha nő lennék, már transzparensekkel rohangálnék az utcán. Feministák hol vagytok?
Vélemény, hozzászólás?