Lefújta, akár egy meccset

Meglepő dolgot húzott megint Orbán-tata, most nem az Uniót basztatta, hanem az úgynevezett visegrádi négyeknek mutatta meg ki a király a Kárpátok medencéjében, sőt még azon túl is. Ilyet eddig én még nem láttam, ha más igen, akkor attól sűrű bocsánatot kérek. Mer’ ez van most:

„A cseh kormány a médiából értesült, hogy miattuk szeretné elhalasztani Orbán Viktor a V4-es találkozót. Csehország szerint nincs szükség a visegrádi négyek augusztus 24-i miniszterelnöki csúcstalálkozójának elhalasztására – közölte a cseh kormány szóvivője. Jan Hrubes arra a hírre reagált, amely szerint Orbán Viktor a csehországi belpolitikai helyzetre tekintettel az augusztus végi informális V4-csúcstalálkozónak egy későbbi időpontban történő megtartására tett javaslatot. A szóvivő szerint a prágai kormány minderről csak a médiából szerzett tudomást, hivatalos értesítést szavai szerint nem kapott. Hozzátette, hogy a leköszönő Jirí Rusnok miniszterelnök készen áll a találkozóra, kormánya rendelkezni fog az államügyek irányításához szükséges jogkörökkel.”
(MTI)

Mi van? A törpe úgy látja Felcsútról, hogy Csehországban bizonytalan a helyzet, ezt ő a stadion árnyékából felismeri, a hasára suhint egyet, és aszongya, spongyát rá, akkor hagyjuk a francba az egészet. Jó, megteheti mindezt egy levél formájában – vagy mit tudom én mi a módi ilyenkor a protokollban -, de akkor sem arra hivatkozva a magyar öntudattal nyakon öntve, hogy szegény csehek, most éppen alkalmatlanok arra, hogy a színem elé járuljanak, majd adunk nekik új időpontot, ha már úgy látjuk, hogy felérnek kicsinyes gondjaikkal mihozzánk, akik ugye rendbe tettük már országunkat országlásunk alatt olyannyira, hogy most az egész nemzet napi gondja, szűnni nem akaró szorongató neurózisa csak annyi, hogyan lesz belőlünk hamarosan após. Mer’ ezzel van tele most minden.
post_75103_20120208152450
Azt mindig tudtuk, hogy ez az ember szeret belehugyozni a zongorába abban a klubban, ahová beengedték (vö: Váncsa), odaszarni azonban eleddig még nem szokott, de lám, ez az idő is eljött, amikor a cseh miniszterelnöknek – függetlenül attól, éppen milyen állapotban leledzik -, a sajtón keresztül üzen: jobb volna, ha nem jönnél mihozzánk.

A szlovákokkal amúgy is fasza a viszonyunk, Romániával nem kevésbé – ebbe Vona efftáss is besegített a napokban egy picinyt -, az Unió ugye le van szarva, nosza, rúgjunk egyet a csehekbe – ami nem éppen komilfó -, de kit érdekel, lengyel CÖF-ös tezsvíreink kitartanak mellettünk, azon a tájon olyannyira szeretnek minket, hogy még magasztaló könyv is megjelent rólunk, dva bratanki.

Egyébként meg tudom mi a baj. A TEK nem ér rá, nem tudja biztosítani a négyeket, mert Ráhellel van elfoglalva. Nem tudom mikor lesz a hetedhét országra szóló lagzi, asszem szeptemberben, de már most dolgoznak a biztosításán, sőt, mint olvasható itt-ott, már azelőtt elkezdték, hogy a szolganép hírét vehette volna.

„Mágneskapukon kell áthaladnia, és – a repülőtérihez hasonló – csomagátvizsgáláson is át kell esnie annak, aki hivatalos Orbán Ráhel esküvőjére – értesült a Népszava. Biztonsági forrásunk hozzátette: parlamenti képviselő, illetve közjogi méltóság ilyen ellenőrzésnek nem lesz kitéve, csupán a „civil” vendégek széles köre. A lakodalomnak helyet adó Tiborcz-lovasbirtok sok hektáros területét nem csupán a Terrorelhárítási Központ (TEK), hanem a megyei rendőr-főkapitányság állománya is nagy erőkkel biztosítja majd. Mint megtudtuk, a terület több kilométeres körzetébe behajtókat is ellenőrzi majd a rendőrség, igaz, csak szúrópróbaszerűen. Az esküvőt megelőzően – tájékoztatta lapunkat egy védelmi szakember – a TEK felderítői már a hír nyilvánosságra kerülése előtt nyílt, illetve fedett információgyűjtésbe kezdtek. Ennek az akár több hétig is eltartó ellenőrzésnek az a célja, hogy feltárják, van-e olyan személy, csoport, aki/ami korábban nem mozgott a területen, de az esemény hírére megjelent, kapcsolatot épít vagy éppen csak hirtelen „törzsvendéggé” vált a helyi vendéglátóhelyeken, és veszélyt jelenthet.”
(Népszava)

További részletek a lapban, de már ennyiből is látszik, hogy köll a TEK kapacitása, nem véletlenül kaptak a napokban újabb nyolcvan milliót, prime ministerünk személyi biztonságának növelésére, de hogy mi a jó büdös franctól rinyál ez a szerencsétlen annyira, azt nem tudom. Körötte a nép kétharmados imádata, nemigaz? Akkor mi a baj?

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum