Picinke szívás tankönyvileg újra

Körülbelül egy hónappal ezelőtt robbant ki a tankönyvbotrány, amikor az iskolás korú kölökkel megáldott szülők megtudták, hogy ártunk és ormányunk a nyár közepén akarja megsarcolni őket egyik nyúlványa által tankönyv-ügyben. De hát miért is történt volna mindez másként, ha már annyi mindenben van szopórolleren az ország, egy kis tankönyvezés biztosan belefér még – gondolták, mert ők gondolnak veszettül, mint tette volt Micimackó. és ha hülyeség sül ki belőle, mint általában, az se baj, megtetézik mindezt egy másikkal. Aztán lesz, ami lesz.

Innen kezdődött minden:

A tankönyvterjesztésben az idei évtől monopóliummá váló Kello gyűjti össze az iskolák tankönyvigényét, megrendeli azt a kiadóktól, előzetesen beszedi a vételárat, majd kiszállítja, kiosztja a tankönyveket. Ezeket a feladatokat eddig mintegy 30-40 regionális, valamint országosan csaknem száz kisebb terjesztőcég végezte piaci alapon, vagyis egy-egy vállalkozásnak nagyságrendekkel kisebb logisztikai feladatokat kellett megoldania. Így eddig jellemzően augusztus végén, illetve szeptember elején kellett fizetni az átvett tankönyvekért.

tankonyv_3_jpg

Nem így idén, most már ez is jobb lett, mint az országban minden, hogyne lett volna, ha egyszer jobban teljesít a haza.

A családok júniusban kaptak levelet arról, hogy a megszokottnál jóval korábban, július 31-éig kell a szülőknek csekken befizetniük az állami tulajdonú Könyvtárellátó Nonprofit Kft. (Kello) számlájára a tankönyvcsomagok árát.

Egy részüknek súlyos problémát jelentett az előrehozott, átlagosan 15-20 ezer forintos fizetési kényszer. Sok család ugyanis a gyerekek nyári táboroztatásra vagy a család nyaralására szánt tartalékból lett volna kénytelen kifizetni az állami monopolcéget. A csekkeket elvileg június végéig minden szülőnek meg kellett kapnia postán, ideértve az új beiratkozók szüleit is.

Ki is tört az országos dili, de a jó gazda intézkedett: a köznevelési államtitkárság június végén arra szólította fel a Kellót, hogy július 31-éről augusztus 15-ére módosítsa a könyvek árának kiegyenlítéséhez megküldött csekkek befizetési határidejét. Sőt, még azt is képesek voltak kijelenteni, hogy beiskolázási utalvánnyal is lehet fizetni, mert ők olyan jó fejek. A Könyvtárellátó Nonprofit Kft. úgy döntött, hogy előkészíti annak a lehetőségét, hogy az ország különböző pontjain a díjbekérők ellenértéke iskolakezdési utalvánnyal is kiegyenlíthető legyen. A pontos és részletes információkat azonban csak az eredetileg megjelölt időponthoz képest egy nappal később, július 16-án este tették közzé. E szerint a Könyvtárellátó Nonprofit Kft. több kafetéria-szolgáltatóval is megállapodást kötött, és a minden iskolás gyermek nevére kipostázott díjbekérőt augusztus 1-jétől a kijelölt postahivatalokban, valamint a kialakításra kerülő KELLO-pontokon beiskolázási utalvánnyal is ki lehet majd egyenlíteni.

2tankonyv2_formazott

Jótét lelkek, senkit nem hagynak az út szélén, nem, igazándiból felállítják onnan, és magukhoz szólítják, ugyanis ezekből a megyeszékhelyeken lesz egy-egy, Budapesten kettő. A penzcentrum.hu honlap rövid, örömteli állapotot vizionált a kialakult helyzetről:

„Bár a KELLO közleménye szerint rengeteg család számára jelent majd könnyebbséget, hogy országszerte összesen 27 ponton fogadják majd el az iskolakezdési utalványt, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy sokak számára ez a lehetőség inkább csak újabb költségtételt jelent. Magyarország egyik legkeletebbi csücskéből, a szabolcsi Tiszabecsről például közel 100 kilométert kell utaznia oda, százat vissza annak a családnak, aki iskolakezdési utalvánnyal szeretné fedezni gyermeke tankönyveit. Szabolcs Szatmár Bereg megyében ugyanis a legközelebbi posta, amely elfogadja az iskolakezdési utalványokat Nyíregyházán van. Egy korábbi tankönyves vállalkozó szerint épp az egyszerűsítés és a fejlesztés lett volna az eredeti cél. Mint fogalmazott: „A tankönyvterjesztés államosításának éppen az volt az egyik apropója, hogy a költségek csökkentése mellett javuljon a szolgáltatás minősége is.”

Hát nem sikerült, mit lehessen tenni, az ember, a kormány meg ez a „kello” is esendő, és ebbéli tökéletlenségében – vagy abban, hogy pár cimbi kézben tarthassa ezt a piacot is -, megszületett a megoldás, s hogy ne feledjük, még egyszer röviden összefoglalva: megyénként összesen egyetlen postán lehet iskolakezdési utalvánnyal fizetni a tankönyvekért Magyarországon – derül ki a Könyvtárellátó legfrissebb tájékoztatásából. Sok családnak emiatt több száz kilométert kell majd utaznia, természetesen saját költségén.

Magyarország, szeretlek.

Ui: Vas megyében a szombathelyi úgynevezett „nagypostára” kell zarándokolni a szerencséseknek, őrségiek előnyben.

Valami ilyesmi bűze van az egésznek:

199851

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum