Régebben fociztam

Régebben fociztam

Merítkezés a kommentekben

„Kétszáz ember nem lehet ennyire hülye egyszerre, még akkor sem, ha fideszes.

Régebben fociztam. Volt egy meccsünk egy nagyon gyenge csapat ellen. Történt, hogy csatárunk a kapust kicselezve a labdát megállította a gólvonal előtt, majd letérdelve a fejével begurította a gólt. A bíró – komolytalan játék miatt – azonnal lefújta a meccset. Asszem ezt az egész négy évet le kéne fújni komolytalan és felelőtlen játék címen.

Ők is kapnak minden ellopott forintból.

Naná, hogy kapnak. Hiszen kapnak a minimálbér háromszorosának megfelelő képviselői tiszteletdíjat, bizottsági plusz díjat, költségtérítést, etc. Havonta minimum félmillió nettót. És mindezért semmit nem kell tenniük, csak a gombot nyomogatniuk, a legszomorúbb, hogy ebben az országban minimum kétmillió másik emberileg nulla húshalmaz van, aki bármikor a helyükre ugrana ezen feltételek mellett.

Megfenyegették őket helyi érdekeltségeik, családjuk tönkretételével.

Emlékszünk még a trafiktörvényt bíráló képviselőre? Aki egyszer csak, amikor kezdett túl nagy lenni a felhajtás az ügy körül, elhallgatott, nem adott több nyilatkozatot. Persze véletlenül sem azért, mert veszélyben érezte magát és családját. Nyilván meggyőzték a fideszes érvek.

Gonosz mind.

Nem, a legtöbbjük nem az. Csak a társadalom legaljából származó, elvtelen és semmit sem érő ember, aki tudja, hogy ez a gombnyomogatás az egyetlen lehetősége arra, hogy valaha is minimálbérnél többet keressen. Azt meg, hogy az ország hova jut, leszarják, mert egyrészt túl buták ennek meglátásához, másrészt meg mert a kognitív disszonancia és az elfojtás nagy úr, és nem engedik nekik beláttatni, hogy társbűnösök a nemzetellenes bűncselekményekben.

Gonosz mind

Nem gonosz, csak elvtelen, gerinctelen féreg. Mind, és ez nem valószínűségi kérdés, hanem ténykérdés, hiszen látjuk őket magunk körül. A Pokorni-féle díszfideszesek is azok, mert ők is statisztálnak. Semmi nem számít, csak a della. Nincsenek elvek még látszat szintjén sem, tegnap gyűlölik a ruszkikat, ma titkos paktumot kötnek velük, szabadságharcot hirdetnek az EU ellen, de azért tartják a markukat az ellopható EU-támogatásokért, ellenzékben hallani sem akarnak bizonyos dolgokról, és hazaárulóznak, kormányon meglépik ugyanezeket, kommunistáznak orrba-szájba, miközben soraikban annyi a virtigli komcsi, mint égen a csillag, és az ügynökök megismerhetőségét elsőként szavazták le. Elvileg úgynevezett keresztényi értékeket hirdetnek, gyakorlatilag kriminalizálják a társadalom legelesettebbjeit, és a sort napestig lehetne folytatni. A választóik pedig tapsolnak ehhez az immorális köpönyegforgatáshoz, ami a pénz beszél, kutya ugat bölcsesség mentén sorakozik fel. Tetszik nekik a minta, kopírozzák kicsiben is. Mindent lehet és mindennek az ellenkezőjét is. Következmények nincsenek, hajrá Magyarország.

Az említett urak, akik havonta minimum sokszázezres összeget vesznek fel azért, mert hogy úgymond képviselik a választók érdekeit, valójában magasról szarnak az egész dologra. Annyira, hogy el se olvassák azt, amiről szavaznak. Egyszerűen azt nyomják, amit a szavazáskor a frakcióvezető bekiabál, oszt jónapot.”
Jónapot.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum