Az Alföldi szindróma

Egy heti magyar oktatási „termék” némi kis kommentárral.

1./ Szentes, ahol fegyelmit kaptak a tanárok egy színdarab miatt. (Jelszó: mélymagyar)
Nem A legnagyobb magyar című, a mai magyar köz -és színházi életet kritikusan bemutató színdarab miatt kaptak fegyelmit a szentesi Horváth Mihály Gimnázium tanárai, hanem azért, mert az egyik darabban magyar lobogón mímelnek közösülést a szereplők – közölte Tóth Tamás József, a gimnázium igazgatója az intézmény honlapján közzétett helyreigazítási kérelmében.

Ugyanis a Délmagyar.hu eredeti cikke szerint a tanárok A legnagyobb magyar című darabért kaptak fegyelmit. A darab története szerint megalakítják a Magyar Nemzeti Válogatott Színész Gárdát, ahol a válogatáson hamarabb esik ki az idegenszínű és idegen nevű jelentkező, mint a tehetségtelen. „Rengeteg utalást láthat a közönség a mai színházi viszonyokra, a mutyizásra, a sógor-koma-jóbarát kiválasztására. A létra magasán álló nagy magyar miniszterelnök dönt minden fontos kérdésben” – írta a lap a darab szegedi bemutatója után. (Szegeden mindig baj van a darabokkal ezek szerint, lásd: István a király, de amíg abból ott csak botrány lett, most más fegyelmi is.) 1337600270_9003-Nvtelen-f
2./ Kaposvár, öltözködési szabályokkal, tiszta múlt századelő. (Jelszó: mélymagyar) Rektori utasítás szabályozza, miként kell öltözködniük a Kaposvári Egyetem hallgatóinak és oktatóinak. Az október elsejétől hatályos rendelkezést az intézmény ERT honlapján tették közzé. Az „irányadó öltözködési szabályokról” kiadott utasítás kiterjed az egyetem minden dolgozójára és hallgatójára, kivéve, akik munka- vagy védőruhát viselnek – olvasható a rektori utasításban. Külön szabályok vonatkoznak az oktatókra és a hallgatókra, megkülönböztetve a férfiak és a nők számára a hétköznapokon, illetve a vizsgákon, hivatalos rendezvényeken ajánlatos viseletet. A rendelkezés szerint hétköznapi viseletként a férfiaknak inget vagy galléros pólót, hosszú nadrágot és az öltözethez illő zárt cipőt, nőknek szoknya vagy nadrág, blúz vagy szolid felső az előírás. Vizsgákon, vagy hivatalos rendezvényeken a férfiaknak sötét öltöny, világos ing, klasszikus nyakkendő, sötét zokni, barna vagy fekete öv, az öltözékhez illő zárt, sötét cipő, a nőknek elegáns szoknya, nadrág vagy kosztüm, világos blúz és harisnya, valamint az alkalomhoz illő zárt cipő az előírás. 32816 3./ Beérni látszik Hoffmann Rózsa termése, aminek a jelek szerint jó vége nem lesz. Kilógni a sorból nem lehet, ha igen, jön a baj. Ez egyébként Pokorninak sem tetszik, aki sajnálattal jelentette ki, hogy ő többet nem oktatás-politizál. Ez is jel, és rossz. Magyarország, szeretlek. De nem így.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum