Éjszaka a parlamentben

Gyurcsány Ferenc pártelnök szerdán bejelentette, hogy az iskolarendszer átalakítása elleni tiltakozásul öt, a DK-hoz tartozó független képviselő szerda reggel nyolc óráig a parlamenti ülésteremben marad, és telefonjukon, Facebook-oldalukon keresztül szülőkkel, pedagógusokkal beszélgetnek, illetve önmaguk szórakoztatására „szemelvényeket olvasnak fel a hit- és erkölcstankönyvekből”. Így fejezik ki tiltakozásukat a közoktatás átalakítása ellen és szolidaritásukat a túlórára kötelezett pedagógusokkal, az egész nap az iskolában maradásra kötelezett diákokkal. Jó kis murinak ígérkezett, Gyurcsány jelenleg az a politikus, aki tettekkel is kifejezi, hogy hová küldené el O.V. rendszerét. Éhségsztrájkol, Felcsúton filmet forgat, meg minden effélét kitalál, és bár úgy tűnik, akciói kevéssé érik el a társadalom ingerküszöbét, a DK mégis úgy tör fel, mint a talajvíz. Olyannyira, hogy már egy színpadra is állnak vele azok, akik eddig mint lépfenére tekintettek rá, és szóba sem akartak állni vele. Ez az akció is, a minimális médianyilvánosság ellenére is sikeresnek tűnik.

A pártelnök ezres nagyságrendűre tette a velük folytatott beszélgetésekbe bekapcsolódók számát. Mint mondta, Kanadától Stockholmon át Bécsig mindenhonnan kaptak kérdéseket, amelyekre egymást váltva válaszoltak. Az eredeti téma – a közoktatás átalakítása – mellett számos egyéb kérdés, így például a földügyek, a dohányboltok, a fiatalok külföldre vándorlása, illetve az egészségügy is szóba került.

Nem lennénk azonban Magyarországon, ha ezt a kis pörformanszt is ne akarta volna ellehetetleníteni a regnáló hatalom egy kis svindlivel. Gyurcsány Ferenc akciójuk végeztével elmondta, hogy a parlament vezetése kifejezetten korrekt együttműködést mutatott eleinte, „aztán valami megváltozott”, mert nyolc órakor lekapcsolták a villanyt, így sötétben kellett folytatniuk az akciót. Most persze azon folyik a vita, hogy ki kapcsoltatta le az ülésteremben a villanyt, holott a „tisztelt” házban mindenütt nappali világosság volt.
gyurcsany_bevallalta_1607160_9233
A magunk részéről ezt lényegtelen kérdésnek tartjuk, sőt, azt is mondhatjuk, hogy Gy.F. és kis csapata még örülhet is, hogy nem penderítették ki őket a fagyos éjszakába a teremőrök, mert ha a „köteles” házelnök esetleg úgy gondolja, ezt is elrendelhette volna, mert mindent megtehet, mint az tudvalévő, sőt, ez egyenesen a rendszer lényegéből fakad. Itt mindent szabad, lásd Baja, meg a sok egyéb és nagyobb disznóság, és éppen ezért kell – ha még így is – minden módon kimutatni, hogy ennek a bagázsnak bizony, mennie kell. Ezért jók a gyurcsányi akciók, mert minderre a szájtépésen kívül is felhívják a figyelmet, és végül eléri azt, hogy hajdani haverjai, akik őt szép csöndben kinyírták, egyre többet foglalkozzanak vele, és egyre komolyabban vegyék, mert úgy tűnik, nélküle nem váltható le a rezsim. Ez jövő tavasszal ki fog derülni, éppen ezért mondom: folytassa Fletó!

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum