GYODA

Ez a betűszó Orbán Viktor maga. Gyorstelepítésű drótakadály. Ennek még mintha valami hexameteres lejtése is volna (jambikus, kutyafaszatius), de hülye vagyok verstanból, azaz: bocsáss meg! Viszont örömmel látom, hogy a téboly új szintre emelkedett kies honunkban. Baszd meg. Közbevetésként: mindig óriási lelki tusákat okoz nekem, hogy káromkodjak é, vulgáris legyek é írásaimban, és mindig győz az igaz, jelesül, hogy másképpen nem lehet plasztikusan ábrázolni a minket körülölelő zártosztályt, csakis így. Tehát.

Határzár – Közmunkások végzik a drótakadály telepítésTegnap a csillagok és göncölök valamely szerencsétlen együttállása miatt emegyhíradót néztem ki a fejemből a hőség sokadik órájában. Aztán láttam a csodát. Menekült-áradat volt a dobozban, csak úgy ömlött. Tizenöt perceken át síkosítóval spékelve. Amúgy a végkövetkeztetés a fejedelmi csatorna részéről: elmennek ezek a picsába, sőt, a Dunán már hamarost tengeralattjárót is szolgálatba állítanak, hogyha a mocsadékok a víz alatt úszva közelítik meg drága hazánkat, földünket, a búvárok legott bilincselhetik meg a buborékok közt a ganajokat.

Így megy ez. Ez este volt, most meg nappal van, és egy csöppet sem tűnik világosabbnak az akármi. Vagy mi. Bármi is volt eddig itt, most már más van. O. V. kióhajtotta magából, hogy a hó végére kerítést akar. Nem akárhol tette ezt, hanem a tusványosi zsúrban, amely pódium ezek szerint a mi eredőnk. Ott fingik egyet az atyuska, és legott sürög az egész eszement gépezet. Végül is, ez van. Kimenekülve a delírból kérdezem én: hol, és nem utolsó sorban ki, és mi dönti el a lángokkal ölelt sorsát? A kimondatlan nevű, RBNVKTR?

Úgy tetszik, igen. Szívesen vennék akármely kormányhatározatot, vagy bármit, amely úgynevezett jogállamokban születik, hogy adjon útmutatást arra nézvést, hogy a falat gyorsított ütemben építsék derékig érve, csakhogy a vezér szava szó legyen. Ilyen ugye nincsen, de megszületett a GYODA, amely semmire sem jó, ellenben a négy hetes terv teljesíthető általa. Szomorú vagyok és egyben démoni állat, aki nem átallana dögvészt imádkozni a frissen felkentekre. Ámde: ilyen képességeim nincsenek nekem, azaz, marad a jól bevált: húzzámáapicsába. Stimt.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum