Bánáti bazsarózsa és migránsok

Érdekesen alakulnak némely emberi sorsok, és még különösebb drágalátos szülőhazánk szellemi állapota, amint folyamatosan süllyed a mocsárban lefelé. Uralkodik el a téboly, immár abszurd színdarabbá válik életünk, és szomorúan állapítjuk meg, hogy ennél többet érdemeltünk volna, de még azt is, hogy nem erről volt szó annak idején.

Mert mit lehet tenni egy olyan országban, amelynek felkentjei azon törik a fejüket, hogy idegen országban állítanak fel óriásplakátokat, ezer kilométerekre innen, holott tudvalévő: ezek gyakorlati haszna a zérussal egyenértékű. Bár jóllehet, a minket most vegzáló alakulat azt hiszi, hogy ezeknek köszönhetően nyert kétszer is, mi tudjuk: nem. Egyszerűen sok hülye alak él ezen a Földön.

godotMindez abból is kitetszik, hogy a CÖF névre hallgató igen kártékony gittegylet most épp azt a hajdani államelnököt cseszteti, akiért annak idején még állva hugyozott volna. Bűne is van persze, mégpedig hatalmas. Csokit, vagy mi a francot osztogatott tündéri mosolyú migráns gyerekeknek, amely cselekedet ma hazánkban főbenjáró bűn. Aki eteti őket, az a Fidesz bukására játszik, mint vezető ideológusoktól ez megtudható.

Innen nézve a pápa őszentsége is kommunista csökevény, mert a migránsok pátyolgatására buzdít. Egy álruhába bújt Gyurcsány. Visszatérve azonban Sólyom úrra: ismeretes, hogy legemlékezetesebb elnöki akciója a bazsarózsák védelmében való túrázás volt, meg az, hogy egyszer nem tudott átmenni a hídon. Valamint, hogy nem fogott kezet némely kitüntetettel, akiket az ellenérdekű oldal javasolt. Innen is látszik, hogy ez az úriember az ő kutyájuk kölyke.

Meg még abból is kitetszik mindez, ahogyan küzdöttek érte patkányozva a Parlamentjükben annak a Szili Katinkának ellenében, aki most épp Orbán valagát nyaldossa. Szili immáron jó elvtárs lett, Sólyom meg ellenség, ahogyan a delírium eluralkodik az urakon. Mindez csöppet sem zavarna, éntőlem olyan borult lehetne a tudatuk, amennyire jól esik, csak mindezt ne húznák rá az országra. Pedig megteszik annak ellenére, hogy rég eljátszották a jogaikat, akárha Vladimir és Estragon.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!