A magyarok filmes guruja az András, valamely jóvátehetetlen bűnre ragadtatta magát nem is oly rég a nagy Magyarországban. Az történt – jaj, irgalom atyja ne hagyj el -, hogy ez a meggondolatlan jóságos lény, aki leledzik nekünk a végtelen keserűségünkben, elszenderedett, amikor az ő – és egyben mi urunk is – értékelte az országát neki, hogy jó legyen mindahányunknak. Értékel így ő a saját boldogságára évek óta, soha nem fárad belé, mindig ott van a cuccoson.
Hogy ki mit vélekedik minderről, az már a maga baja. De elvagyunk, és azért mindegy is már. Viszont elszundorodott ez az András, miközben meg az ő atyja éppen váltotta meg a világot, annyira érdekelte őt az összes történés. Így vannak ezek egymással. Andrásnak édesmindegy volt, mi is hangzik el épp, hisz a koncesszió pár milliárdról már régen a zsebben volt, akkor meg egészen érdektelen, mit hadovál a potrohos mindenféléről. Így megy ez.
Mindez tulajdonképp régi történet most, hogy gyalogolunk bele a nyárba, még az év elején volt. S hogy mért jut az eszembe mégis épp? Egészen egyszerű oka van annak. Tőlünk keletre – a nyitás jegyében – szintén elszenderedett egy jótét lélek. Északon és Koreában, Észak Koreában, egy oly államalakulatban, amely felé haladnánk, ha a potrohos még soká értékelné az éveinket nekünk. Ott épp egy tábornok, vagy mi a rossebb szundorodott, amikor Dzsong csinált valamit.
Ugyan nem évet értékelt, ilyen procedúrákra nem fecsérli az ő drága idejét, ám valami hasonló szellemi szintű dolgot művelt épp, amikor a munkába rohadtul belefáradt tábornokja neki lehunyta pilláit, pedig nem is volt kis Balázs, sem vadakat terelő. Mérges lett a Dzsong, hogy ilyen tiszteletlen vele ez a tábornokja neki, és úgy döntött, hogy illő módon bünteti meg. Légvédelmi ágyúval lövette szarrá, mert úgy vélte, hogy a halálbüntetés kérdését napirenden kell tartani. Ott is tartotta, mint kitetszik.
Szóval vannak ilyenek illiberális vidékeken, és mindezt nem ártana figyelemmel kísérni az Andrásnak új választott hazájában, mert ez itt nem épp Los Angeles, meg a Terminátor is messzire van, hogy megmentse őtet alkalom adtán. Hogy járt a Lali is. Egyet szólt csak, hogy geci, aztán nekilátott a bagázs mindenéből kiforgatni őt, földjeit elvették, az építkezését is, egyebek. Rosszabb sorsra tán azért nem jutott, mint a fentebb bemutatott mesebeli tábornok, mert ennek az országnak nincsen légvédelmi ágyúja raktáron. De ha Hende összeszedi magát, még lehet. Így aludjatok, ti nagyok.
Vélemény, hozzászólás?