Tiszteletet érdemel a köznevelés átalakításának szenvedélyessége, de ilyen mértékű átláthatatlanság és tervezhetetlenség ártalmas. – jelentette ki Pokorni Zoltán. A Fidesz oktatáspolitikusa kifejtette: tele vagyunk kételyekkel, kérdésekkel, sok a bosszúság. Bosszantónak nevezte például, hogy augusztus végén még nincs meg a rendelet a pedagógusok szeptemberi béremeléséről. Azt is sérelmezte, hogy októberre rendezik az alapítványi és az egyházi iskolák finanszírozását, ami 300 ezer gyereket érint. Hangsúlyozta, hogy még a sokat bírált előző kormányzat alatt is a hasonló fajsúlyú kérdésekben már az előző tanév októberében tudták a válaszokat.
(MTI)
Meg még sok minden egyebet is hangsúlyozott a pártjából mostanság látványosan kibeszélő egykori központi bizottsági ember, aki most a partvonalon van, ki ugyan még nem tagadták, beszélni azért engedik, a kérdés az, meddig, hogy egyfolytában nem elégedett, ezzel persze szerezhet néhány jó pontot a magyar – még gondolkodni képes – manusok körében, csak hát ez kevés. Az összes, hangsúlyozzuk, minden törvényt megszavazott, amely a pógárok szívatását volt hivatott foganatosítani, csak ennek az oktatási ámokfutásnak próbál a maga szordínós módján ellenállni, jól láthatólag igen csekély hatékonysággal, a dolog dübörög.
De hallgassuk tovább Pokornit, amikor normális gondolatai vannak, akkor tud ilyeneket mondani: helyes, hogy a kormány hozzányúlt a közoktatási rendszerhez, de ahogyan hozzányúlt, az helytelen, mert túl sok mindent államosított. Szerinte a 3200 iskolafenntartó önkormányzat helyébe lépett 198 tankerület mérete önmagában jó, az viszont már nem mindegy, hogy mekkora mozgásterük lesz többek között pénzügyileg. Megemlítette, hogy a KLIK létrehozásával a korábbi Néphadsereg létszámával vetekedő, 4 MÁV-val, vagy Magyar Postával felérő megaszervezetet jött létre, mely 160 ezer pedagógust és 10 ezer ingatlant felügyel. Továbbra is hangoztatta korábbi véleményét, hogy ott, ahol az önkormányzat fenn tudta volna tartani az iskoláit, ott meg kellett volna engedni, s nem kellett volna központosítani. Szerinte egy-két év múlva rájön a kormányzat, hogy az oktatásba 150-160 milliárd forint pluszpénzt be kell még tolni a vidéki iskolák fejlesztésére, s nem lehet ezt a forrást a jelenleg jól működő iskolák terhére elvonni.
Jól beszél, csak a felszínt kapargatja, ezt elnézik neki, persze, hogy engedik szelepnek lenni, hogy a vénában megkapaszkodhassék a tű, amely mocskos-romboló elegyet sprickol az oktatásba bele, amikor a Balog-Hoffmann páros épp (ki)csinálja az ágazatot, és ezen semmiféle Pokorni-szöveg nem bír segíteni. Ezek ketten sokszor azt sem tudják, mit pofáznak, és már nem is szégyellik, mondják bele a világba, mert az lesz, amit akarnak. Például igazgató nélküli iskolák, mert éppen ott nem volt kéznél pártkatona, ám mindez azt is mutatja, hogy ezek is fogynak. Bár szeretnék velük elárasztani az egész országot, immár annyi helyre kellenének, hogy hiány mutatkozik belőlük – van, aki képes még ellenállni -, így a „nemes cél” érdekében bevállalják, hogy egyes – sok – iskolákban igazgató nélkül vegye kezdetét a tanév, a jelek szerint így is megy.
Hoffmann Rózsa 428 iskolaigazgatót nevezett ki, 95 iskola azonban igazgató nélkül kezdi meg a tanévet. Az igazgatói pályázatokról idén már maga a köznevelési államtitkár döntött, a pályázatok elfogadását vagy elutasítását nem kellett indokolnia. Több igazgatóválasztást emiatt gyanús körülmények öveznek, a 95 iskolában csak szeptember végére lehet igazgató, ez azonban teljesen felboríthatja a tanévet: tanárokat kell átirányítani vagy új szaktanárt keresni, ami év közben szinte lehetetlen.
„Hoffmann Rózsa Balog Zoltán után tartott mintegy húszperces beszédet. Ebben azt mondta, hogy lesz olyan tanár, akinek a bruttó fizetése szeptembertől akár 100 ezer forinttal is növekszik – ez közben a kivetítőn egy táblázaton is látható volt. Hoffmann Rózsa szerint azoknak a pedagógusoknak nő 149 ezer forintról 254 ezerre a bruttó bére, akik 20 éve vannak a pályán és egyetemet végeztek. A közönségben ezt mindenki izgalommal fogadta, érezhető morajlás futott végig a termen. Ezek az adatok egyszerűen tévesek. Hoffmann Rózsa a főiskolai végzettségű tanárok mostani bérét hasonlította össze azzal, amit szeptembertől az egyetemet végzettek kapnak. Ez magáról a diáról látszik, amin ugyanaz a szám szerepel a főiskolai és az egyetemi végzettségű tanárok mostani fizetése mellett. Az egész valószínűleg csak egy véletlen elírás: ami azonban furcsa, hogy az államtitkár ez alapján aztán többször is elmondta, hogy több mint 100 ezerrel nő az egyetemet végzett, 20 éve tanító pedagógusok bére.”
(Index)
Apró malőr, szóra sem érdemes, de jól mutatja: itt már minden mindegy, a lényeg, hogy haladjon a szekér a Fidesz által kijelölt löszfalas úton, amely előbb vagy utóbb látványosan beomlik, de ez ezeknek nem érdekes, a lényeg a moston van, ebben a pillanatban legyen az, amit a KB előírt, utána tök mindegy minden, a szart majd más ellapátolja. Ez a lényeg, csak azt nem tudom, Hende Csaba, aki mostanság tankokban utazik, képes lenne-e jelenlegi állapotában ezt a verset elmondani a tanévzárón, mint ahogyan tette ezt Szombathelyen a Nagy Lajos Gimnáziumban még 1978-ban, amikor még volt haja is.
Üzenet egykori iskolámba
Június volt s ujjongtunk, nincs tovább, / Most gyertek szabad mellű örömök / S pusztuljatok bilincses iskolák. / De elcsitult a jókedv-förgeteg / S helyére ült a döbbent némaság: / Köröttünk már az Élet csörtetett. / Óh, ifjui, szent megjózanodás, / Komoly, nagy fény, hős férfiú-szerep, / Emléketek ma is milyen csodás. / Hős harc az Élet és megélni szép, / Ha hozzáedzik tüzes szív-kohók / Ifjú vitézlők lengeteg szivét. / Ha élet zengi be az iskolát, / Az élet is derűs iskola lesz. / S szent frigyüket így folytatják tovább. / Én iskolám, köszönöm most neked, / Hogy az eljött élet-csaták között / Volt mindig hozzám víg üzeneted. / Tápláltad tovább bennem az erőt,
Szeretni az embert és küzdeni / S hűn állni meg Isten s ember előtt. / Június van s nagyon magam vagyok / S kisértenek élt éltem árnyai / S az elbocsátó iskola-padok. /
S én, vén diák, szívem fölemelem / S így üdvözlöm a mindig újakat: / Föl, föl, fiúk, csak semmi félelem. / Bár zord a harc, megéri a világ, / Ha az ember az marad, ami volt: /Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.
(Ady Endre)
Ezt mesélte az udvaron a lángoló lelkű ifjú, hogy most meg, harmincöt év múltán hová jutott, az látható, és a bőrünkön érezhető. Ezúttal éppen az iskola van soron, a többi szart már lenyelették velünk, mivelhogy csörtet az élet köröttünk, és lessük a bunker mélyiről arra várva, hogy mikor szakad ránk a plafon.
Vélemény, hozzászólás?