Orbán álruhában

Őszintén mondja az ember, hogy ezekben a sűrű napokban tényleg nem tudta, mi hiányzik, és kiderült, hogy Semjén miniszterelnök-helyettes az. Minden külön értesítés helyett a vele készült interjúból elsőként idézzük fel azt a kitételt, miszerint a magyar külpolitika Mátyás király óta nem volt olyan erős, mint ezekben a napokban. A világ diplomáciájának központja Budapesten van, vélekedett még a rénszarvasvadász, de ebben a magunk részéről nem vagyunk annyira biztosak.    

Vannak ilyen kétségei másoknak is, csak ők nem veszik a fáradságot, hogy Semjénnel foglalkozzanak, nekünk viszont azért kell, mert ez az interjú is a gombák és moszatok számára készült Ők pedig, ha nem is olvassák végig Semjén elképesztő, felháborító és nevetséges állításait, annyi halványan megmarad bennük, hogy Mátyás király egyenlő Orbán Viktorral. Már csak annyi hiányzik, hogy doktorminiszter urunk is álruhában járja az országot, hogy közelről tapasztalja meg alattvalói nyomorát.

Tudjuk azonban, ilyesmitől tartanunk nem kell egyáltalán. Hogy maga Mátyás mit tett vagy nem tett, hogyan nem vett figyelmet a török veszedelemről és szórakozott nyugaton, azt megítélni nem tisztünk, és történészek sem igazán tudják. Egy dolog azonban teljesen bizonyos, és ebben Orbánhoz mindenképpen hasonlít, hogy szarrá adóztatta az alattvalókat. Ha már párhuzam. A leglényegesebb azonban, hogy Semjénnek ez hogyan jött elő, kattant be mintegy, és voltaképp miért. Meg kell dolgozni a pénzéért, azért, s ő ezt így tudja.

A parlamentben is Orbán mellett van a helye, s ha olykor véletlenül látunk onnan közvetítést, akkor azt tapasztalhatjuk, Semjén olyan visszataszítóan szervilis magatartást tanúsít ott is, göcögve a főnöke hülye viccein (mint például boldog karácsonyt), sőt a tüntetők csokiját is közösen zabálták fel, amitől az embernek az a képzete támad, hogy ezek ugyanazon lélek más testben való inkarnációi. Ilyképp Semjén, mint önálló entitás nem igazán létezik, ahogyan a pártja sem, ők ilyen árnyképek a falon. A valóság illúziói.

Visszatérve azonban Mátyás királyunkra, aki maga Orbán vagy fordítva, ki tudja már ebben a kuplerájban, momentán az a fideszisták kényszerképzete, hogy a vezérük világpolitikai tényező. Sőt, ahogyan az általunk semmibe nem vett „politikai elemzők” mindezt alátámasztani szorgoskodnak: „átvette a kezdeményezést”, mert róla szól minden. Nekik, tesszük hozzá a magunk kételkedő, fanyar módján, mert olybá tűnik számunkra, hogy nem tényező és nem kezdeményez, csupán a megszokottnál is hangosabb a dobjaival.

A hangerő azonban soha nem az igazság, sőt, olykor annak elfedésére szolgál, s amint a hangzavar megszűnik, minden visszakerül a megszokott kerékvágásba, ami az, hogy a „nagy embert” kávézni küldik a folyosóra. Ilyen például Mátyással soha meg nem eshetett volna, s nem csak azért, mert akkoriban értelemszerűen nem kávéztak mifelénk. Óvatosan kellene bánni tehát a történelmi hasonlatokkal, mert ráég az emberre. Mátyásról is az az utólagos vélekedés, hogy bosszúálló és lelkiismeretlen volt, illetve más cuki kurvaságok.

Többek között, hogy a hatalmas beszedett adókat nem mindig a deklarált célokra költötte, ígéreteit nem tartotta be, koncepciós eljárásoktól sem riadt vissza, hogy az utódlását biztosítsa, s ilyen szempontból még meg is áll Semjén rajongása, ami azonban alig is különbözik a rossz emlékű Kásler miniszterétől, akinek az egészségügy helyett az volt a mániája, hogy Mátyás királyunk csontjait összelegózza, de az sem jött össze, a szarvasadász igyekvése pedig még kevésbé, de az irány ugyanaz. Méltatlanul kevés szó esik azonban Semjén más delíriumairól.

Főleg azért, mert, ha ezeket idetesszük, ez a mátyásozás is egészen más fénytörést kap, ugyanis az összkép eltolódik a debil aljasság felé. Megemlítődött még az interjúban Bese atya szinte már mártírként, illetve, s erre nem árt különösen figyelmeznünk, az a kijelentés, miszerint Semjén gyermeke soha nem fog elesni a csatákban Ukrajnáért, meg különben is, Zelenszkij a felelős azért, mert Putyin irtja az ukránokat. És íme, kedveseim, össze is áll a teljes kép, amiről ítéletet mondani nem kell, mert megteszi önmagáért.

Főként az a kijelentés, amit a rénszarvasvadász mintegy összegzésként elibénk tár, miszerint „a Fidesz–KDNP-szövetség az Európai Unió történetének és a magyar történelemnek is a legsikeresebb politikai konstrukciója, amit valaha létrehoztak”. Ezek után egy dolog van hátra, hogy föltegyük a kérdést, kinek a szempontjából. Mert ránézve az országra, nem érte van a nagy összeborulás, nem ő a nagy siker letéteményese, hanem a kondér körül sürgölődő Semjénhez hasonlatos alakokért. Viszont ők ennyit tudnak, illetve ezt kell tudniuk a koncért.