Forognak itt mindenféle közvéleménykutatások, amelyek közül kettő azt állítja, hogy egy bizonyos szegmensben a Tisza már veri a Fideszt. Ez annyira elképzelhetetlen sokak számára, hogy el sem hiszik, és mindenféle sandaságot tételeznek. Az igaz, hogy mérget venni úgy nagyjából egy közvéleménykutató cég közléseire sem kell, de valami kis apróságot jelez, ha ilyenekkel állnak elő. Azaz, lehet neki némi kis valóságtartalma.
Ha csak nem egészen igaz, de nagy valószínűséggel ezt soha nem tudjuk meg. Ennél azonban sokkal érdekesebb, milyen reakciókat vált ki egy ilyen közlés, hogyan csűrdöngöl ez egyik, s miképp tagad a másik fél, s ezt a tagadást értelemszerűen a Fidesznél úgy is fölfoghatjuk, mint a gyászmunka első stációját, s amiképp tudjuk, ennek a folyamatnak a vége aztán a belenyugvó elfogadás. Itt azonban egyelőre még nem tartunk.
Majd, ha másfél év múlva eredményt hirdetnek a választás után, addig is azonban nagy valószínűséggel most már ez lesz. Egy olyan számháború, mint hogy ki tüntikézett csupán, s kinek voltak a delirálásán kétmillióan. Az érthető, ha ettől a delikvenseknek aktuálisan jobb a közérzetük, de sokra nem mennek vele, főleg, ha tudják amúgy az igazat, de azt csak belső használatra tartják fenn. Nem kötik az orrunkra mintegy.
Az alapeset volt, hogy miután két, nem éppen a kormányzó erőkhöz köthető közvéleménykutató kihozta a világra szóló eredményét arról, hogy a Tisza a kanyarban előzött, a Fidesz rögtön rendelt egy neki tetszőt, amely tagadta annak az eredményét. Így ott állt megint az ember tanácstalanul abban a tudatban, hogy a világ nem megismerhető, illetve csak annyira, amennyire engedik a hatalmasok, és ez nincsen jól.
Egyébiránt pofán vághatta a fiúkat az a ráismerés, hogy van olyan felmérés, ami szerint már nem vezetnek, mert ember ilyenre alig is emlékezik már. A hárító-tagadó attitűdöt viszont a mókás kedvű Kocsis Máté teljesítette ki, aki úgy próbálta élét venni a számukra minden bizonnyal megdöbbentő tartalomnak, hogy a végletekig fokozta, aztán úgy csinált, mintha ezen nevetne, pedig nagy valószínűséggel nem sok hely van egy szem zabnak sem a seggében.
Ahogyan annak idején az aranyhalait siratta ez a Máté, mint akiket spórolási szempontból albérletbe kell küldenie, mint emlékezhetünk, nos, az akkori műbánkódás mintájára vette elő a hamis örömködést, és kifejtette: „Birtokomba került Pulai András jövő februári mérése, amiben a DK 47, a Tisza 65, a Fidesz 6 százalékon áll…. Az elemző a tanulmányban megjegyzi: a tendenciákat figyelve 2026-ig a Fidesz elérheti a mínusz 17-18 százalékos eredményt is”.
No most, Kocsis szerint ezen nekünk jót kellene derülnünk, és az ő gombáik ezt minden bizonnyal meg is teszik. Fölhívnánk azonban a mókás kedvű elvtárs figyelmét arra a nem elhanyagolható tényre, nem szerencsés a valóságot kitartóan tagadni, mert aztán egyszer csak hatalmasan pofán ver. Ceausescu bácsi sem tudta sokáig elhinni, hogy a téglafal elé kerül, s mint emlékezhetünk rá, egyszer csak mégis ott volt. Szar ügy.
Amúgy, hogy a valóság nem megfelelő ferdítésével van most is baja csupán a rezsimnek, az is mutatja, hogy maga a kedves vezető jelentette be, elégedetlen a kormánypárti sajtó és influenszervilág teljesítményével. Ezért most elbíbelődnek kicsit a lapjaikkal, tévéikkel meg a többivel, hogy másképp hazudjanak, mint eddig, de az eszükbe sem jut, hogy velük magukkal van a legnagyobb gond, de, hogy ilyen egyszer megtörténne, az teljesen kizárt.
Érdekes dolgok ezek, a legérdekesebb azonban az lenne, ha az, amit ez a Kocsis eltúlzott tréfának adott elő a Fidesz 2026-os mínusz százalékairól, ha nem is épp ilyen mértékben, de még igaz is lehet. Mert az látszik most is, és ezért mindent meg is tesznek, mert kormányozni nem tudnak, csak ordítani és uszítani, meg ilyen elvetélt tréfákat előadni, mint a jobboldal intellektuális és nem utolsó sorban morális fölényét.
Ez most irónia volt, hogy félre ne értsük, és úgy ne járjunk, mint Kocsis elvtárs, aki azt hiszi, most aztán jól megmutatta ennek a Magyarnak, holott semmi egyebet nem tett, mint újólag bizonyította, mennyire ostoba. De hát, épp ezért ő a frakcióvezető, aki utolérhetetlen bölcsességével mindenképpen kiemelkedik a százharmincvalamennyi bátorak közül, akik ím azt sem képesek fölfogni, hogy kezdenek nyakig ülni a fekáliában. És csak viccelődnek.
Ha jól emlékszem, a nagy kondukátor azért jutott a falporzáshoz olyan gyorsan, hogy a segédjei miniszterek lehessenek utána is.
Mondjuk nemigen értem, a stadionok vászon huzata tudna porozni, de ha mégsem majd elviselem valahogy.
Azért láttunk itt már az utolsó éjszakán a küszöbre mózeskosárban letett kopogtatócédulákat, meg az előválasztás második fordulóján a semmiből hirtelen felbukkanó – és életkor, megjelenés, viselkedés szempontjából igencsak kakukkfiókáknak kinéző figurákból álló – csapatokat is.
Én azt gondolom, hogy a kiöregedett bonviván meg a legújabb éhes aktor között nincs érdemi különbség, sőt. Ahogy drMáriás ominózus képpárján sincs, de amelyet az új Jolly Joker egyből meg is vásárolt, mert azt hitte, hogy ha magát látja egy képen, az hú de nagyon „kúl”. (Pláne ha majd a vételárnál jóval drágábban kiárusítja – ha egyáltalán, és az nem csak egy Facebook-poszt lesz az új propagandagyárban.)