Csecsenek, török turul, megazisten

Aureliano Buendia ezredes fénykorában, hatalma csúcsán egy képzeletbeli, három méteres kört húzott maga köré, amelybe senki emberfia be nem léphetett, kizárólag, ha ő erre külön engedélyt adott. De nem is ez volt az érdekes igazán, hanem az, ebben az időben jutott el oda, hogy voltaképp parancsokat sem kellett kiadnia, hiszen a katonái és a környezete szinte kitalálta mit szeretne, elébe ment az óhajainak.

A legfélelmetesebb azonban az volt, hogy mindig sokkal messzebb mentek el a kegyetlenségben, mint amit az ezredes valaha is gondolt volna. – Mindannyian értjük Marquez példabeszédét, elég csak a Fideszre és szabadcsapataira nézni, amelyekbe, és így az egyes emberekbe is olyan mélyen ásta be magát az elvakult hülyeség, hogy az ember elsőre elröhögi magát, aztán meg elborzad a kilátástalan alakoktól.

Nem kell nekünk Orbán és az ő kappanhangú álinterjúi, mert amíg a kegyelmes úr nyaralgat, a seggéből előkúszó és jól tartott hívek gondoskodnak a napi szenzációról, és esetükben is látjuk, hogy tényleg sokkal messzebb jutnak a sötétségben, mint amiről Orbán valaha is álmodott volna. Azaz, már a Fidesz sem kell, elég a rajongók pár megnyilvánulása, hogy meglássuk, hol is élünk, milyen hely lett az, ami valaha Magyarország volt.

Az ember amúgy nehezen érti, miért kell megszólaltatni valaha híres, de mára már a demenciával harcoló embereket, és legfőképp miért kell egy zenészt politikáról kérdezni – főleg elbutult állapotban -, mintha az ő szava ebben a témában többet érne, mint Kovács 123 Elek elmélkedése az ivóban. Szörényi Levente ebből a szemszögből egyáltalán nem autentikusabb, mint az emlegetett Elek kolléga, mégis nála érdeklődnek.

Biztosra mennek úgymond, hiszen a Szörényi-féléket olyan jól tartja a hatalom (és gondoljunk itt Nagyferótól Zalatnayig a végtelen sorban), hogy a kérdező biztosok teljesen nyugodtak lehetnek abban, nekik és a hatalomnak is tetsző válaszokat fognak kapni. Ezt pedig a gombák orra alá lehet dugni, hogy az a híresség, aki amúgy pöngetni tud, ugyanolyan hülye, mint az Elek maga, azaz, a rajongás így lesz kerek.

Néha azonban túlzásba esnek a kiválasztott celebek. Szörényi például most a Demokratának azt mondta, hogyha Magyar Péter nyerne, ő disszidálna, ami már elég fajsúlyos kijelentés ahhoz, hogy azt mondjuk, ám, tegye azt, senki nem fogja megakadályozni és legfőképpen siratni. Ugyanakkor tudjuk, hogy ez momentán csak képes beszéd, és legfőképpen arra szolgál, hogy a fejében már régóta furán gomolygó magyarság eredetelméletet előadja.

Jejeje Levente Törökországba menekülne a Magyar Péter-féle terror elől, mert, mint kifejtette, „…én hamarabb nyitottam Keletre, mint a kormány, amikor még réges-régen Örs fiammal együtt elutaztam Törökországba, és megnéztük a Nimród hegyét meg az istenszobrokat. És persze mert ott is láttam egy turulmadarat is…” Az M1-es fölött is van a hegyen, az alá is ki lehet ülni, csak ott épp nem mormol a tenger a bujdosónak.

Hogy félreértés ne essék, mindenki azt gondol, amit akar, mindenkinek van joga megőrülni, de, hogy ez váteszként tálaltatik a magyar gombák elé, az meglehetős veszélyeket rejt magában az ország jövőjére nézvést. Bár tudjuk, hogyha Orbán bukik, nemzedékek kellenek a mocsár elpárolgásához, de, hogy ma ennek a feneketlen mélysége a zsinórmérték, az kies hazánk kilátástalanságának olyan konzerválása, amire nincsen mentség.

Ahogyan nincsen Georg Spöttlére sem. A prostisrácok főmunkatársa a csecsenekhez ment látogatóba Groznijba, és elalélt a látványtól, ahogyan ott a kőkemény csecsen harcosokat kiképzik Zelenszkij ellen. Ők azok a keménytökű fiúk, akik amúgy látványosan szeretnek a levegőbe lövöldözni, de, ha meglátnak egy élő ukránt, akkor inkább angolosan lelépnek. Spöttlének azonban imponálnak a „kemény fickók”, sőt, rajong az iszlámért is.

Idézzük a degenerált urat, akinek a rajongása a Szörényiével egy tőről fakad: „Asz Szalamu Aleikum Groznij. Az elő benyomások a telómmal megörökítve. Nagyon vendégszeretőek, és valóban rögtön a rokonságot keresik, mert hogy ők is Szibériából vándoroltak le a Kaukázusba. Magyarként már a repülőn veregették a vállam az útitársak”. (megj: a helyesírási hibákat kivettem az ősmagyar bejegyzésből, mert hülyén nézett volna ki).

Ezt az iszlám rajongást azért meg kellene beszélnie a tulokkeresztény főnivel, bár annak, akinek élete álma a Kadirovval való találkozás, mint amiről szintén beszámolt, annak sok baja itthon nem lehet. A kommentszekció is örült és rajongott, ami mutatja, miként terjed négyzetesen a hülyeség, de azt is, hogy nagy az Isten állatkertje, és ennek egy kiadósabb része kies hazánk területén fekszik. Nem kell ide már a Fidesz, a mag kikelt és szárba szökkent.

Úgy növekszik és annyira burjánzik, hogy ellene tenni alig is lehet valamit, így csak egy reményünk lehet, nem okoz irreverzibilis károkat az emberek agyában. De, mint már utaltunk rá, mire ez kiderül, mi már sehol sem leszünk, mert nincsen annyi idő hátra az életünkből, a halálunkból azonban sokkal több. Így jártunk: Orbán szétcseszte az életünket, amiért nem létezik megfelelő büntetés. Még a pokol sem az.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
3 hozzászólás “Csecsenek, török turul, megazisten
  1. Coolman szerint:

    Már csak abban bízhatunk, hogy MP gyözelme esetén Szörényit követve 2-3 millióval megnő Törökország lakossága.

  2. kovacs_ugynok szerint:

    Azért ízlelgessük ezt a „disszidálni” szót. Utoljára az átkosban volt értelme. Manapság már elvesztette a jelentését, és bárki, ha úgy gondolja, ott él a Földön ahol akar. Persze ha megvan hozzá a pénze is, és az adott ország hagyja.

    Mindenesetre kíváncsi leszek, hogy az öregségére, az emeleten megzápult zenész, mit fog az ígéretéből beváltani…

  3. Yeti szerint:

    Szörényi (is) szépen szarba szökkent.
    Lehet, öregebb a 63 ezer évesnél is ner mértékben mérve.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum