Lopás, átnevelés

Emlékezhetünk, hogy Pakson alig is győzött az ellenzéki polgármester, máris jött a büntetés a kormánytól elsősorban neki, de voltaképp az ottani lakosoknak. Mivelhogy a Fidesz bármit megtehet, és nem is rest az aljamunkára, azonmód vettek el a várostól néhány milliárdot, a költségvetés közel negyven százalékát. Ilyen elvonás mindenhol a működést veszélyezteti, ez azonban a fideszfiúkat egyáltalán nem érdekli, a fő a „statuálás”, ahogyan Pelikán gátőr kislánya mondta az apukának arról, kivégzik-e vagy sem.

Egyébiránt, hogy mennyire nem érdekli ezeket se isten, se ember, azt a paksi bukott fideszes polgármester reakciója mutatja. Annyira penetránsan aljas, hogy megérdemli neve megörökítését, tehát úgy hívják a fidesztálibot, hogy Szabó Péter, aki a hétmilliárdos kasszacsapolást fennhangon üdvözölte, bizonyára abból a megfontolásból, hogy a paksiak, ha nem rá szavaztak, nem méltóak az életre, azaz, dögöljenek meg. Gondoljuk, innentől a jó paksiak nem is számítanak magyarnak, ahogyan sok milliónyian a NER-ben.

Amúgy ez a módi általános, amióta mindenféle vész-, és veszélyhelyzeti kormányzás van hosszú évek óta, erre mutogatva fosztogatja a Fidesz az önkormányzatokat, aztán a sajátjainak visszaad, a többi sorsát – vergődését – pedig már ismerjük, lásd Budapest. Fővárosunk az utóbbi években valami isteni csodának köszönhetően nem ment csődbe, de nem szabad elkiabálni a dolgokat, úgyis kitalálnak a fiúk valamit, hogy ez bekövetkezzék. De a legszebb az egészben az, hogy a kivéreztetett önkormányzatokra mutogatnak: nem tudnak gazdálkodni.

Amit eddig fölskicceltem, az közismert, mindenki tudja, csak a kizárólag propagandával élő gombák nem, így, ami ezután következik, az sem nekik szól, hanem a gondolkodni még képes egyedeknek, hátha fölhorgad bennük valami úgy, mint amikor Orbán meg akarta adóztatni az internetjüket. Példabeszédünkben ezért itt és most bekúszik Göd és az ő akkumulátorgyára, ennek a gyárnak az iparűzési adója és annak a sorsa. Mert Göd az elsők közt volt, akit, amit a fentebb jelzett módon megszívattak, és elszedték a pénzét, mint most Paksnak.

Tehát, ha Gödre tekintünk, akkor megtudjuk a paksiak pénzének jövőjét is, ami azonban egyáltalán nem megnyugtató, sőt, kinyílik tőle az ember zsebében a bicska. Aztán elmegy a bicskájával krumplit hámozni, vagy fogpiszkálót faragni a petrencerúdból, de nézzünk ki azért a keserűségünkből legalább egy csöpp világlátás erejéig. Azaz, a gödiek helyett, vagy az ő nevükben tesszük fel a manapság oly divatos kérdést, hol a pénz. Az a pénz, ami nekik járna, mert elszenvedik az akisgyárat, s annak minden örömeit.

Nos, kedveseim, mint tudjátok, szolidaritás hazugsággal fosztja ki a neki nem kedves településeket a Fidesz, azzal a fedősztorival, hogy – például Göd esetében – a neki járó pénzt a megyei önkormányzat kapja, aki, ami aztán továbbadja olyan településeknek, akik nem részesülnek egy aksigyár minden örömében, s emiatt szegények. Ideának sem annyira szép, hogy ne sántítson erősen, a gyakorlat azonban teljesen elvetemült, mert és ugyanis a gödi pénz sorsát vizsgálva kiderült, a megyei önkormányzat leginkább nem tud elszámolni a pénzzel.

A súlyos milliárdokkal, és amivel meg igen, abban egyáltalán nincsen köszönet. Itt kiderült ugyanis, hogy olyan „civil szervezetek” kaptak ez esetben félmilliárdnyi apanázst, akiknek a civil szervezeti tevékenysége abban merült ki, hogy kormánypárti kiadványokat állítanak elő, vagy olyan rendezvényeket szerveznek, amelyek szereplői vagy fővédnökei nagyrészt helyi politikusok. Emellett még csak sima fideszista alapítványok gazdagodtak a gödiek vérén, hogy így mondjuk, és láss csodát, a kaszák a csűrben pihennek.

De mit is várhatnánk, vagy mit remélhetnénk, mert amúgy is általános, hogy a mi pénzünkből tolják a propagandát a képünkbe, mostanában pedig már uszítanak is ellenünk. De mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna, nézzük ezt az egészet nagyra nyitott, tátott szájjal. De felteszi az ember, hogy például a gödiek nem is tudják, hogy ez történik velük, eszükbe sem jut, hogy élhetnének jobban vagy másképp, a Fidesz pedig röhög a markába, pedig ennél a módszernél kevés aljasabb van. Viszont nyugtával dicsérjük a napot.

No de, nem úgy, hogy a kifosztott városok lakói megvilágosodnának, mint valami jófajta Buddhák, hanem, hogy ezen kívül még miket bír kitalálni a Fidesz, hogy szívassa az elfajzott települések lakót, akik nem állnak be a sorba, és rajtuk, illetve a rendszerükön kívül képzelik el a nyomorult életüket. A Fidesz nemcsak ellenzék, hanem emberellenes is, mint kitetszik, a hatalom (és a lopás) igézetében semmitől sem riad vissza, elképzelhető tehát, mi lesz itt egy esetleges végjáték esetén. Abba talán jobb nem is belegondolni.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
2 hozzászólás “Lopás, átnevelés
  1. Yeti szerint:

    Azért csak jobb, ha belegondolok a végjátékba.
    Enyém hamarabb várható, mint ezeké.
    Akkor meg minek szarjak be holmi szaralakoktól.

  2. kovacs_ugynok szerint:

    Akkor mondom az ok-okozatot. A fidesz elnöke kiválogatta a kesztyűbábokat, akikre a hazugságokkal átvert szavazók szavazhattak. Plusz a levélszavazatos csalással nagy nehezen újra meglett a „vészhelyzetes” 2/3 is. Ezek a kesztyűbábok aztán megválasztották a fidesz elnökét miniszterelnöknek (az egyedüli induló közül), aki aztán szépen kiválogatta a legelvetemültebb, legostobább fideszes népségből a kormányát.

    Ezt csak azért írtam, mert ugyan a miniszterelnököt és a kormányát az országgyűlés választja, és le is válthatná. De ez utóbbi ilyen körülmények közt biztosan nem fog megtörténni. A miniszterelnök kvázi kiskirályként tevékenykedhet.

    Mindez a „végjátékkal” kapcsolatban jutott csak eszembe. Rögtön a kérdéssel, hogy vajon ezek a kesztyűbábok, a 135 botor, majd megérdemlik-e a vagyonelkobzást és a börtönt? Szerintem igen, megdolgoztak érte. 🙁

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum