Micimackó és a szuverenitás

Amikor Tompos Márton (Momentum) a kínai diktátort az Erzsébet hídra tűzött EU-s zászlókkal akarta üdvözölni, egyensapkás kínaiak vették őt körül. Ezek a kínaiak aziránt érdeklődtek, milyen zászlót akar odarakni, mert ha az netán tibeti vagy tajvani volna „az nagyon nem kedves dolog” lenne, de arról nem beszéltek ezek a sapkás kínaiak, mi történne a nekik nem kedves zászlók kitűzésekor. Hogy Tompost azonmód, onnan a hídról hajítanák-e a Dunába, vagy másképpen jeleznék, hogy átvették a hatalmat.

Annak idején Erdogan fogdmegjei magyar embereket vertek, de az is rendben volt, mint ahogyan kormányzati szinten ezzel sincsen semmi baj. Hiszen, amikor Gulyás Gergelyt megkérdezték a jelenségről a kormányinfón, hogy is van ez a hídon dirigáló kínaiakkal, azt felelte: „Tompos szavahihetőségére nem lehet kristálypalotát építeni”. Azaz, a magyar ember hazudik, holott videó is van a történtekről, de Gulyás ezzel azt mondta, nincs itt semmi látnivaló, tessenek oszolni. Plusz lehazugozta Tompost.

Hogy vázoljuk azért az alapállapotot, Magyarországon magyar állampolgárokat kínai aktivisták zaklatnak, amivel a magyar rendőrség nem törődik. A magyar rendfenntartók ugyanis azzal foglalkoznak, hogy a Micimackónak öltözött emberek se mehessenek a Kínai Kommunista Párt elnökének közelébe, mert neki egy régi ügy miatt herótja van tőle. Mindemellett az a kérdés is feltehető, hogy kies hazánkban kínaiak mi jogon vonogatnak kérdőre bármi miatt is magyar állampolgárokat, hacsak nem gyarmat lettünk, csak egyelőre titkoljuk.

Amúgy a Karmelita közelébe nem mehetett a magyar Micimackó, ezzel ellentétben azonban a kordonokon belül több száz egyensapkás, egyenruhás, kínai zászlót lobogtató kínai üdvözölhette az ő kedves vezetőjét. Akinek az az érzése lehetett, hogy a várban is otthon van, mert a magyar kormány tagjainak pofázmányán kívül európai arcot alig is láthatott. Teljes volt a siker, sorra jelentették be a gazdasági együttműködés új és még újabb elemeit, amit egészen egyszerűen úgy fordíthatunk le, hogy Kína kilóra vásárolja föl az országot.

Orbáni szemszögből erre égető szükség is van, hiszen miközben folyt a magyar-kínai parádé, kijöttek a friss államadóssági adatok. Áprilisra teljesítette kies hazánk az egészéves hiánycélt, irdatlan összegek hiányoznak a büdzséből, amire csak annyit lehet mondani, hogy recseg-ropog az ország. Az ázsiai pénz ezen segít ideig-óráig, de egyszer fizetni kell, vagy, ha nem, ezek a kínaiak viszik a hazánkat tokkal-vonóval. Hírlik, hogy békemenet készül júniusban, akkor javasoljuk a decens felvonulóknak, hogy vegyék elő a nem leszünk gyarmatos molinójukat.

Vagy nem fogják, vagy nem vonulnak, illetve, ha igen, akkor Brüsszel ellen fognak visítani, mert nem akarnak körülnézni. Ha megtennék, azt látnák, hogy a szuverenitás inog, de nem azért, mert Magyar Péter nagygyűléseket tart, holott arra szeretnék ráhúzni. Meg amúgy a szerencsétlen ellenzékre, hogy idegen érdekeket képviselnek, hazaárulók és nemzetellenesek, amiben az a delikát, hogy Orbán meg az orrunk előtt adja el az országot. Ennek a módja nagyon sok mindenkinek nem tetszik, de mindenki Soros kottájából játszik.

Szerintük, és takarózásképpen. Mindemellett ez csak a fecsegő felszín a Micimackókkal meg a hídon intézkedő kínaiakkal, ami ennél sokkal lényegesebb, hogy a mai cirkuszt az unokáink, illetve az unokáink unokáinak unokái is fizetni fogják, ellenkező esetben megszűnik az önálló Magyarország. Mindebből pedig az fakad, hogy ami cirkuszt most itt látunk harsonaszóra, az nem egyéb, mint nettó hazaárulás, aminek megvan a megfelelő büntetési tétele. Bár 2006-ban is megvolt a demokratikus államrend megdöntésének kísérletéért járó.

Akkor hagytuk, most is hagyjuk. Vietnámi, Fülöp-szigeteki munkások, kínai rendőrök, orosz titkosszolgálat, ez mind jelen van honunkban, így, ha volna értelme – ami nincs – rámutatnánk, hogy Lánczi elvtárs Szuverenitásvédelmi Hivatalának mely irányokban kellene szimatolnia, de ilyesmit ő nem fog tenni, mert nem azért hozták létre. Lehetne még ezt kerengetnünk és az igazunkat bizonygatnunk a végtelenségig, de semmi értelme nem lenne, mint ahogyan a jelen dolgozatnak sem sok van. Csak megmutattuk az újabb szöget hazánk koporsójában.

Látjuk szájtátva, ahogyan Orbán kalapálja bele – ha már a képes beszéd mezsgyéjére tévedtünk -, és tehetetlenek vagyunk. A fentiekről szóló írások alatt is olvasgatja az ember a kommenteket, az elemi felháborodást a jobb érzésű emberektől, akik azt is megvitatják a kibertérben, hogy ki kellene már végre menni az utcára. Aztán ebben kiegyeznek, és irkálják egymásnak tovább a bejegyzéseket, így eresztve ki a bennük felgyülemlett gőzöket. Mint valami rossz kuktafazekak, akik sípolnak, hogy fel ne robbanjanak.