Napszemüveg

A popcornt már rég bekészítette az ember, öregesen kibélelte a barlangban lévő fotelját egy pléddel, a mamusz is előkészítve hetek óta, a mozi pedig forog. Hivatalosan még el sem kezdődött a kampány, de a debilitás ezerrel pörög, s ha olyasfajta választópolgárok volnánk, akik értelmes szavakat, netán programokat, víziókat szeretnénk látni az ország jövőbeli sorsa felől, hogy megfontoltan tudjunk ikszelni, ha szólít az urna, akkor csalódnunk kellene.

Ilyen választópolgár azonban nem vagyunk. Hiszen kies hazánkban szocializálódtunk a politikai küzdelmekre már több mint harminc éve, s amióta a Fidesztől elhangzott az egyszavas kormányzási terv: „folytatjuk”, azóta igazából semmin nem lepődünk meg. Jöhet akármilyen mocsok, csak legyintünk, hogy volt már jobb, de most, kedveseim, olybá tűnik, sikerül még lejjebb süllyedni, s nem azért, mintha más volna a tépázott haza.

Voltaképp permanens kampányban élünk, s éppen emiatt, amikor a hivatalos győzködési időszak beköszönt, nem marad semmi mondanivaló már. Kivétel most ez alól Magyar P., a friss hús, aki abban ügyes, mint amit szorgalmaztunk magunk is, hogy a Fidesznek a saját módszereivel megy neki, és lehet, de nem biztos, hogy emiatt annyira népszerű. Az erről szóló igazság majd kiderül, addig is van nekünk a fotőj-mamusz fölállás.

Magyarnak az volt a nagy húzása most épp, hogy hármas vitára hívta Orbánt és Gyurcsányt, s nagy valószínűséggel abban a tudatban, hogy ebből így semmi sem lesz, tehát már akkor győzött, amikor ezt a vitafelhívást közzé tette. Azt viszont még ő sem gondolhatta, milyen mozgást indít el, hiszen momentán ott tartunk, hogy azon a két alakon kívül, akiknek a kihívás szólt, szinte mindenki vitatkozna vele. Egy vitaklub volna, ha létrejönne, de nem fog.

Bejelentkezett Deutsch listavezető, Dobrev K., aztán még Vona G. és Róna Péter is, ez utóbbi kettőről nem tudjuk, miért, nagy valószínűséggel sütkérezni szeretnének a Magyar által frissen keltett fényben. De, amikor a kampány előszelének retardáltságáról beszéltünk, az járt a fejünkben, amit Deutsch listavezető szúrt oda Magyarnak, hogy ő készen áll a vitára, lehet jönni diktafonnal és nadrágszíjjal is, amivel az utóbbi hetek propagandájára utalt vagy utalhatott.

Magyartól viszont delikát választ kapott, midőn a magyarok friss csillaga azt írta neki: „A drogos, közpénzfaló bohócokat se Budapesten se Brüsszelben nem veszik komolyan. Ezért aztán sem beszélgetni sem vitatkozni nem érdemes velük. Ennyi”. Nézőpontunkból korrekt a felelet, ami stílusában úgy nagyjából a kommentelők kósza népének szöveghasználatára hajaz, de megtestesíti azt az ideát, hogy a Fidesz ellen Fidesz-módszerekkel kell menni.

Mondjuk innen látszik, hogy semmiféle vita nem lesz, ha esetleg netán mégis, az óriási meglepetés volna. Mert mit lehetne olyanokkal vitatkozni, akik az ember napszemüvegébe kötnek bele. Ha azt mondom, Menczer, akkor sok mindent megmagyarázok, de mégis csak ez az ember a Párt kommunikációs igazgatója, ilyképp, mint már régebben mondtuk, ha ő mond valamit, az hivatalos Fidesz álláspontnak értelmezhető. És most azt mondta, napszemüveg.

Előtte persze és természetesen a Fideszről és a Fidesz-organizmusokról értekezett, miszerint ez a párt a világ legsikeresebbje (emeli a tétet), ebből fakadólag pedig Menczer szerint kidüllesztett mellel kell járkálniuk a kajla világban. No de, a riposzt minden pénzt megér: „Szép a napszemüvege. Amikor abban nyilatkozik, az különösen államférfis. Jól látszik a nárcisztikus önimádat, mindenki lenézése. Ja, egy apróság: a napszemüvege női”.

Azt nem tudjuk, mikor lett Menczer a napszemüvegek szakértője, de nem is érdekes. Az utalás viszont annál inkább, mert arra következtethetünk, hogy az eddigi asszonyverő projekt nem volt sikeres, így most utalás szintjén mintha az hangzott volna el, hogy ez a Magyar netán meleg. Vagy nem tudjuk, mi volt a költő célja, mit akart mondani, de ennek ilyen bukéja van. Így összességében azonban az jön le ebből, hogy a Fidesz vergődik.

Ha már az igazgató úrnak ennyire futja. De úgy általában a kampányról kezdtünk beszélni, ezért ide tartozik Szentkirályi Alexandra is, aki szerint meg Karácsony azért alkalmatlan Budapest vezetésére, mert nincsen neki jogosítványa. Most mit lehet erre mondani, az ég egy világon semmit sem. Mondom, csak a popcornos fölállás a megfelelő, mert a nyárig még, mikor is Orbán ilyen munícióval beveszi Brüsszelt, ez az egész még fokozódni fog.

Momentán ott tartanak a közügyeink, hogy szorgos kezek és agyak kiderítették, Magyarnak Ray-Ban Jack napszemüvege van, amit a férfi részlegen árulnak. Hogy mindezt megtudtuk, sem szaladunk majd Magyarra szavazni, viszont lehet, hogy akkor is megtennénk ezt, ha kiderülne, a nőverő szörny meleg. Szavazatunkat ugyanis nem ilyen kritériumok határozzák meg, hanem az, ki ígér normális Magyarországot, amitől most nagyon messzire vagyunk.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
6 hozzászólás “Napszemüveg
  1. Ultron szerint:

    Na még ez az Alexandra naccságos meg a jogosítvány…
    Mondjuk az tényleg nagy bravúr, hogy térden állva, a menetiránynak háttal is le tudott vizsgázni. Talán még a szeme is csukva volt!
    Mehet autóversenyzőnek Dubai-ba – viszont főpolgármesternek egy tál csirkefarhát is alkalmasabb lenne.

  2. kovacs_ugynok szerint:

    Anno volt egy Murphy törvény, ami szerint „ha olyan programot készítesz amit a hülyék is tudnak használni, akkor előbb-utóbb csak a hülyék fogják használni”. A fidesz kommunikációja mára csak a hülyéknek szól. Az is hülye aki még mindig rájuk szavaz. :/

  3. kovacs_ugynok szerint:

    „Azon kérdésre, hogy van-e még atombombája, olyan hangfelvétele, amin kormánytagokkal beszélt, azt mondta, ennek nincs jelentősége, az igazi atombomba a magyar nép, viszont azt is hozzáfűzte, hogy nem Magyar Pétertől kellene elvárni, hogy bedönti az egész hatalmi elitet egyedül.”
    https://www.nyugat.hu/cikk/magyar_peter_a_mai_napig_a_miniszterelnok_kap

    Ezt szajkózom már én is mióta. Fotelből, popkornnal a kézben, az orbán maffiát nem lehet elzavarni. 🙁

    Nyilván ehhez kellenek vezetők is. Akár MP, akár más. Az ostobenkó orbán banda is ezekre az időnként felbukkant vezetőkre száll rá. Aztán vagy feladják, vagy betagozódnak a maffia alá csicskásnak, baksisért a parlamentben.

  4. polyvitaplex szerint:

    Magyar Péter akkor hívhatná ki vitára Orbánt és Gyurcsányt, ha parlamenti választás lenne, és ők vezetnék a pártlistáikat.
    Az EP-választás előtt viszont az a logikus, hogy Dobrev Klára és Deutsch Tamás jelentkezik a vitára, én ebben nem látok kivetni valót. Más kérdés, hogy Deutsch mostanra annyira lenullázta magát, hogy a vele való kommunikáció rangon aluli lenne.

  5. Yeti szerint:

    A régi akváriumos logika példa rendőrvicc jut ezekről eszembe.
    – Figyelj csak, Sanyi, van neked akváriumod?
    – Nincs.
    – Na látod, akkor te buzi vagy!

    Hosszabban nem idézném a régi ökörséget, van belőle a neten elég.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum