Elé, helyére, mögé

Érdekes elmélettel – nézőponttal, megközelítéssel – indokolta Ungár Péter (LMP), hogy ő és a pártja miért nem ment el a tegnapi összellenzéki tüntetésre. Ez neki – és a pártjának is – szíve joga, az azonban indokul, hogy „a politikának nem a civilek és szakemberek elé és helyére, hanem mögéjük kellene felsorakozni”, bár így ránézésre egészen jól hangzik, de mégsem jelent semmit az üres frázison kívül. Ha ugyanis a politika az érdekérvényesítés eszköze, akkor és épp emiatt a „civilek és szakemberek” muszáj lesz egy párt mögé csatlakozzanak.

Nem azért, mert amúgy kedvesek és aranyosak, sőt, igazuk is van, hanem azért, mert azt, amit szeretnének elérni, a pártokon keresztül tudják, ha törvényi szabályozásban és nem forradalomban gondolkodnak. Az ilyesmi Magyarországon nem túl gyakori, és most sem nagyon néz ki, azaz a „civilek és szakemberek” óhajainak hímzőszakkörön kívül való artikulálására pártok kellenek. Ha a mostaniak nem felelnek meg nekik, akkor újakat kell létrehozni, ha nem kaszában és kapában gondolkodnak, hanem gombnyomogatásban.

Innen is kitetszik, hogy amit Ungár kifogásként előad, nem egyéb az orrának fintorgatásánál azzal a végeredménnyel, hogy valami miatt az ellenzéki pártok büdösebbek neki, mint a Fidesz. Ennek okát sok helyen lehetne keresni, de akkor az emberre azt mondanák, hogy személyeskedik. Összefoglalva és nem kimondva, amit nem akarunk, így ránézésre Ungár nem egyéb, mint egy unatkozó gazdag fiú, akinek a politika a hobbija, időtöltésnek szánja, s nem annak, ami. Ungár a NER-ben kint is van meg bent is, tehát nincsen sehol.

Régóta – Schiffer tündöklése és bukása – próbálja az ember értelmezni azt, hogy LMP. Mit szeretnének, mint párt az ábrándos zöld mezőkön kívül, hol helyezik el magukat a társadalmi-politikai térben, illetve kinek az (minek az) érdekében politizálnak az önmaguk életben tartásán kívül. Ami egyre nehezebb, és hamarosan véget is kell érjen, ha a támogatottságukat nézzük, hiszen az a pár (egy-két) százalék, amivel rendelkeznek, nem igazolja a súlyukat, ami pilleszerű. Létezésüket is alig. Így a NER-ben viszont elvannak.

Minden további helyett azért van annak valami diszkrét bája, hogy az ellenzéki LMP kommunikációjának döntő többsége arra irányul, hogy a többi ellenzéki pártot ekézze. Ehhez joga is volna, hiszen ellenzékiként sem kell mindenben egyetérteni, ha az alapok közösek, ami a NER-ben az volna: zavarjuk el a Fideszt. Azt a pártot (a fiókcsapataival: KDNP, Mi Hazánk mint szintén szatelit és a választókat jobbszélről szondázó alakulat), amelyik lényegét és gyakorlatát tekintve egypártrendszeri üzemmódban uralja az országot a maga hasznára.

Nincs két éve, hogy aki akkor ellenzékinek nevezte magát, közfelkiáltással előválasztott, összefogott azt hangoztatva akkor, hogy ez a NER leváltásának talán utolsó esélye, amit sikerült eljátszani. A mostról visszanézve talán nem is csoda, hiszen ma, mint látjuk, mind az összes ellenzéki párt nagy buzgalommal nyírja egymást, így hagyva cserben a választóikat, akik még esetleg vannak. És egyben a magyar társadalmat is. Mind közül is a legérdekesebb számunkra az LMP, amely Ungár Péter szájával dolgozik azon, hogy Orbán valóban leválthatatlan legyen.

Volna rá mosdatlan elméletünk, miért van ez így, de elnézve azt az utat, amit az LMP (és benne Ungár) az előválasztás óta megtett, illetve olvasgatva a gazdag fiú rendszeres bejegyzéseit, mint amelyek ezek szerint pártjának is álláspontjai, az ellenzékiség kérdőjeleződik meg. És nem azért, mert árnyalataiban más a véleménye, mint az összes többi szerencsétlen és töketlen pártnak, hanem, mert alapjaiban az. Az LMP (és benne Ungár) nem leváltani akarja a fasiszta NER-t, hanem megreformálgatni azt, ha jóindulatúak vagyunk vele.

Régi elmélete emberünknek, hogy nem szabad démonizálni Orbánt, ám ezen a ponton mutatja meg azt, hogy nem érti a rendszert, ami addig marad, mint a nem démon. Ha naiv vagyok, akkor Ungár demokratikus játékszabályok szerint ügyködne egy nem demokráciában, törvényesen egy törvénytelenben, amelynek egyetlen célja ma már, hogy Orbánt hatalomban tartsa. S mint kitetszik, ezért minden aljasságra képes. Ha ez nem tűnik fel, az egy dolog, mégis az volna a mi minimum, ha az ember ellenzékinek nevezi magát, legalább ne ártson.

Ha már segíteni nem tud. De ilyen tömeg mögé sorakozó párt (ami a fából lévő vaskarika) legújabb ideája mögé bújni nem hasznos, s mint ilyen, nem is szükséges. Viszont nem én, hanem a sors fog igazságot szolgáltatni, amikor az LMP most önmagában fog megmérettetni és könnyűnek találtatni. Lehetne más is a politika a számukra, de régóta nem az. Igazából nehezen is érthető, mit és hogyan akarnak, ha a rendszer lebontását nem az alapoknál (Orbán) akarják kezdeni, ha ez a cél egyáltalán. Mert egyre inkább olybá tűnik, erről náluk szó sincs.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
3 hozzászólás “Elé, helyére, mögé
  1. kovacs_ugynok szerint:

    Tulajdonképpen az alap a demokrácia és a jogállam helyreállítása lenne. Ami szükségszerűen magával hozná az orbán és rendszere bukását is, a felelősök független bíróság elé állítását, és az adófizetőknek okozott kár megtérítését (kárenyhítésről beszélhetünk inkább).

    Valahogy ezt nem látom egyetlen párt programjában sem, a cselekedeteikben meg végképp nem. Az un. ellenzéki pártok ötletszerűen rácuppannak, gyöngytyúk módjára, egy-két aktuálpolitikai témára, aztán úgy csinálnak mintha dolgoznának, miközben nem is.

    Ez a köztársaságielnökös balfasság is pont ilyen. Mindenki tisztában van vele, hogy ma a párt és országdiktátor orbán és holdudvara fogja megválasztani a következő fideszes köztársasági elnököt. Ez a fő probléma, nem az hogy ki választja. A hatalmat bitorló maffia ellen kéne menni tüntetni, nem ilyen álproblémák ellen, mint a tanárok fizetése, meg a ke.-i intézmény! Ezek csak tünetek. A megosztó, tolvaj, magyar állampolgárokat eláruló magyar politika tünetei.

    Az orbánt meg valóban felesleges démonizálni. Semmi más őkelme, mint a hatalmat bitorló maffia vezetője, és a fidesz teljhatalmú ura. Egy tahó, piti csaló, akinek hatalom van a kezében, és nem fél használni. De ez minden szaros diktátor legfőbb ismertetője is egyben. :/

    Ja, és valóban nincs más megoldás mint egy alulról szerveződő párt, ami leváltaná a jelenlegi garnitúrát. Nem rajtam múlik, akár ma is kezdhetjük. Persze ki lehet röhögni, és ujjal mutogatni a jelenlegi tapasztalatok alapján, de a lényege pont az lenne amit itt a legelső mondatban leírtam. Aki meg kiröhög ezért, vagy kifogásokat keres, annak bizony jó az orbán rendszer is. Csak azt ne feledje, minden nappal, amíg hatalmon vannak a bűnözők, őt is ugyanolyan kár éri, mint itt bárkit, és minél tovább hagyjuk, annál nagyobb lesz a kár. Minde erkölcsi, mind anyagi értelemben.

  2. Yeti szerint:

    LMP, azaz Lehet Menni a Pipacsmezőre.
    Még mielőtt valaki a kedves mamájuk alsó fertályára gondolna.

  3. Coolman szerint:

    Köszönöm a cikket is és kovacs_ugynok hozzászólását is. Külön öröm, hogy „orbán”, én se írom soha nagy kezdőbetűvel.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum