Kubatov, Lázár, jogállam, kabaré

Kubatov Gábor, a Ferencváros elnöke, és a fideszes listák tulajdonosa a magyar állam működéséért aggódik. Mondhatni, visít erősen. Nagyon hamar eljutott idáig, elég volt, hogy a valóságban Lázár János jöjjön vele szembe, és megkezdődött a cicaharc, amely kicsiben mutatja nekünk, milyen lesz, amikor ezek majd egymás torkát fogják szorongatni és rágcsálni. A történet egyszerű, de messzire mutató. Kubatov, aki eddig azt hitte, minden úgy van, ahogyan ő fütyöl beleütközött a nervalóba.

És elcsodálkozott. De nem feszítjük tovább a húrt, kikerekítjük a történetet, ami az, hogy a Ferencváros női kézilabdacsapata mögül kihátrált egy szponzor. Egy állami tulajdonú cég egyébként, akinek a vezetőjét a hírt véve Kubatov, aki akkor még rohadt erősnek érezte magát, fel akarta koncoltatni, négybe vágni, vagy csak kiheréltetni gusztus szerint. De olyan erővel ordította tele a világot, hogy még a Holdról is hallatszott, mert felsejlett, hogy valami balos ármány és cselszövés állhat a csapatot (klubot) ért mérhetetlen csapás mögött.

Pedig csak Lázár volt, akinek mostanában nagyon kinyílt a csipája, és olybá tűnik, hogy elkezdett önálló utakat járni, bár ez momentán még nem egészen biztos. Majd kiderül, kap-e selyemzsinórt. Mindenesetre, miközben Kubatov listatulajdonos hörgött a fájdalomtól, Lázár közölte vele, hogy ne a vállalat vezetőjét akarja elvitetni a gulágra, mert a pénzecskéket nem más, mint ő maga állította le. Innentől el is csitulhatott volna az ügy, viszont érdekes fordulatot vett, mondhatni most kezdődött el, de immár elvi és szellemi síkon.

Kubatov ugyanis, mint aki eddig a NER kedvezményezettjei között volt, hirtelen a partvonalra került, és meg kellett ízlelnie, milyen az élet akkor, amikor nincsen közpénzkolbászból a kerítés. És ez annyira elkezdett neki fájni, hogy nekilátott aggódni a magyar állam működéséért egyenest, mint olyan szerveződésért, amely nem tartja be a szerződéseket meg a törvényt, sőt, ha úgy tartja úri kedve – mint most is Lázár által -, akkor egyenesen szarik rájuk, csak ez eddig mindig másnak fájt, és nem ennek a Kubatovnak. Pedig az élet csak ilyen itt, mifelénk.

A listatulajdonos tehát nem egyébért állt neki aggódni és hőbörögni, mint a jogállamért, és innentől fogva egészen delikát a sztori, nem véletlenül álltunk neki megörökíteni az utókor számára, és röhögni sírva rajta most. „Ha az állam olyan példát mutat, hogy felmond bármilyen szerződést gyakorlatilag indok nélkül, vagy jogellenesen, hogy várja el az állampolgáraitól, hogy jogkövetők legyenek… ilyenkor nem a Fradiért, hanem a hazámért, az állam működéséért aggódom” – így hüppögött most már kicsit halkabban kicsike kis hősünk.

De mindebből kérdések is fakadnak. Nem sok, de lényegbe vágóak. Föltehetnénk, hol élt eddig Kubatov elvtárs, hogyan nem vette észre, hogy az az állam, amelynek eddig a kedvezményezettje volt, másokkal ugyanazt tette, mint most vele. Hogy nincs az Istennek és az embernek az a törvénye, amit át ne hágnának, nincs az a szerződés, amit betartanának, ha az érdekük úgy kívánja. Azt értjük, hogy most fáj ez a ráismerés, csak az a kérdés, hogy eddig miért nem. Illetve megkérdeznénk, hol volt a listatulajdonos Varga Jucus kijelentéseikor.

Amikor a hajdanvolt igazságügyi miniszter a jogállam definiálhatatlanságáról értekezett rend szerint, illetve mindezek után arról is, hogy az EU ilyesfajta direktíváit százhúsz százalékban teljesítette. Kubatov elvtárs már innen is tudhatta volna, a jogállamot, szerződéseket, törvényeket a NER úgy értelmezi napról napra másként, ahogyan neki tetszik, és ahogyan a lopás, illetve a hatalom megőrzése kívánja. S ha most kipukkadt a lufi, amiben Kubatov élt, az csupán az ő baja-gondja, de jele annak is, fogalma sincs a pártja működéséről.

Az élet olykor fáj. Nekünk több mint egy évtizede, Kubatovnak most először, és mekkorát bírt csalódni hirtelen. Akkorát, hogyha úgy vesszük, egycsapásra Soros-ügynökké vált, jogállamért sóhajtozó lipsivé, csak vigyázzon, hogy a kedves vezető ne vigye el őt is tucatjával a hátán. Voltaképp nem nagy ügy ez az egész, de tragikus pitiánerségében is röhejes, s számunkra azt mutatja, nincsen veszve minden. Hiszen, ha mi, és a belőlünk sarjadzó ellenzék képtelen betölteni a hivatását, a NER lebontását, akkor majd megteszik ezt ők maguk.

Hosszabb folyamat lesz, az elején nem annyira látványos, de aztán majd elkezd fröcsögni a képletes vér, ahogyan kiderül, ezek már túl sokan vannak, és túl kicsi az ország az összesnek. Addig is nem aggódva ugyan, de azért figyeljük Kubatov elvtárs sorsát vagy jellemfejlődését, hogy eljut-e Simicska tragikus végkifejletéhez, hogy ledarálja őt a rendszer, amit saját maga épített (a forradalom fölfalja saját gyermekeit), vagy meghunyászkodva nyüszög a sarokban kegyelemért. Tanulságos sztori lesz, mosolyogni fogunk.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
7 hozzászólás “Kubatov, Lázár, jogállam, kabaré
  1. hj szerint:

    Hogy, hogy nem, de valahogy mindig ugyanaz a kiváltó oka az Ürge-Vorsatz Diána tünetegyüttesnek…

  2. kovacs_ugynok szerint:

    Biztos elírták: „ilyenkor nem a Fradiért, hanem a házamért, az átlagon felüli életszínvonalamért aggódom”

    A magyar adófizetők élősködői… :/

  3. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Háát igen, aggódó , és módfelett a jogállamot féltő népség lettek ezek . A lengyel média függetlenségége is mennyire szívügyük lett.. 🤣
    Majd csak figyeld mi lesz itt úgy április-május környékén ! Elöbb azokkal akiket akoltalanítanak a nyájból kezdik. Valahogy úgy mint a Rajk per történt . Nem véletlen az analógia.. A lényeg, hogy a filmet már forgatják, jönnek is az előzetesek. Készítsük hát mi is a pattogatott kukoricát, tanulságos mozinak ígerkezik..🤣

  4. polyvitaplex szerint:

    Kubatov kifakadása után valakik „El a kezekkel a Fraditól!! Bényi takarodj!” feliratú molinót tettek ki a Mahart Passnave kirakatára, sajnos most át kell javítani a nevet.

  5. Ultron szerint:

    A címben ott a magyarázat, kedves Rezeda: kabaré.
    Egy szót sem hiszek ebből az egész fenenagy „összezördülésből”.
    Amúgy majd a kézisekhez is odaállítják az új FTC kabalaállatot (gyk.: Gáspár Győző) és probléma megoldva.

    • miki1950 szerint:

      Őszintén szólva meglepődtem, amikor Simicskával példálózol eme Tuskó Hopkins (vagy Senki Alfonz kinek mi tetszik) kapcsán, mivel egy napon nem említhető a kettő kvalitása, produktuma meg pláne nem.
      Simicska fenomén, ez a kubatov nevű szarzsák meg csak írkál listákat, mintha muszáj lenne neki.
      Nincs jelentősége.
      Majd a „tényezők ” meccselnek, a kubatov félék meg rettegnek.

      • kovacs_ugynok szerint:

        A simlicska is ugyanolyan tróger bűnöző mint az orbánék. Az se sokat jelent, hogy volt amit már neki se vett be a gyomra az orbántól. Ugyanolyan bűnös, mivel együtt lopták ki a közösből a közpénzt. :/

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum