Megszületett a szuverenitásvédelmi törvény. Orbán a Brüsszelből sugárzott pénteki szózatában foglalkozott vele, és többek között kijelentette, „már nem gurulhatnak dollárok a magyar baloldal zsebébe”. Ezt ő győzelemnek tartja, mint ahogyan azt is, hogy ezzel párhuzamosan az ÁSZ szarrá bünteti az összes ellenzéki pártot, amelyeknek így semmi pénzük nem marad kampányra. De még talán működésre sem. Egyszerűbb lett volna betiltani őket, mint ahogyan a kefebajszos előd tette, de a XXI. században és Európa közepén ez macerás.
Meg nem is vetne túl jó fényt a rezsimre a direkt tiltás. Bár az Unió mostani működését elnézve még így is megkapná a pénzecskéket, hogy neki meg legyen miből nyomatni a kretén propagandát, a maradékot pedig ellopni. Így megy, ez ilyen. Az Unió nyomorával azonban máma nem foglalkozunk, megvan nekünk a saját bejáratú bajunk épp elég, köztük ez az aljas törvény és annak összes folyománya. Mert ne feledjük, ez nem csak a pártokra, hanem mindenkire (sajtóra, civilekre) is kihegyezett, hogy be lehessen fogni a szájukat.
Van pár orgánum, amelyik úgy gondolta, hogy ad azért magára az alakuló vérzivatarban, és közös állásfoglalást adott ki, hogy nincsen ez így jól. Tiltakozik ellene a maga elhaló hangján, amit amúgy egyre kevésbé hallani a harci zajok közepette, de akiben a szakmából és a morálból még valami megmaradt, annak ezt meg kellett tennie. Nincsenek túl sokan, ezt jegyezzük is meg gyorsan, így és éppen ezért majd a nem is olyan távoli jövőben könnyű lesz őket egyesével levadászni mind, és kitenni a falra a trófeát a Népszabadságé mellé.
Vadászidény következik minden bizonnyal, hiszen azt már nagyon régen megállapítottuk, hogy a rendszer jellegénél fogva és a történelmi tapasztalatok, mondhatni szükségszerűségek miatt egyre agresszívebb, mert ez kell a fennmaradásához. Ezért is született ez a törvény, nem másért, csak meg kell látni a lehangoló összefüggéseket. Egyébiránt a Magyar Lapkiadók Egyesülete is állásfoglalást adott ki az inkriminált törvény tarthatatlanságáról, amire válaszul az Orbán seggében melegedő Mediaworks és KESMA meg kilépett onnan.
Ezek, akik uralják a magyar médiapiac majdnem egészét, könnyen vannak, tömi őket a Fidesz hirdetésekkel, és nincsenek ráfanyalodva a piacra. Ha onnan kellene élniük, már régen éhenhaltak volna, mint ahogyan Mészáros cégei is azonmód állnának fejre a közbeszerzések nélkül, ami szintén sokat megmutat a NER jellegéből. De ez ma épp mellékszál. Vissza kell térnünk ugyanis Orbán pénteki mondókájához, ami a most előadottak fényében válik igazán érdekessé és fenyegetővé, de nem a félelem, hanem a tisztánlátás miatt foglalkozunk vele.
Mert abbéli elégedettsége után, amit afölött érzett a kedves vezető, hogy a baloldal zsebébe már nem gurulhatnak a dollárok, arra is felhívta a figyelmet a maga ordenáré módján, hogy „Akik a törvény ellen szólalnak fel, azok egyfajta önfeljelentést tesznek, most a zsoldosok tiltakoznak, de nem is az volt a cél, hogy nekik tetsszen a törvény.” – Nem is tetszik, de nem ez az érdekes, hanem az első fele, miszerint, aki kinyitja a száját, már ellenség és büntethető. Már fel sem kell jelentenie őt Budai Gyulának, elég az, ha megszólal.
Így állunk itt tehát a mellünkön széthúzott inggel Orbán felé fordulva, s azt kérve tőle, hogy oda lőjön, és innentől fogva rajta múlik, hogy mikor húzza meg a ravaszt. Meg fogja, ha azt kívánja az érdeke, efelől egy szemernyi kétségünk nincs, és ezen a ponton újólag föltehetnénk a kérdést, milyen rendszer ez, de ez is fölösleges. Már a kérdésben benne van a válasz, csak ezt közölni kellene a nagyvilággal is, hogy tisztában legyenek vele. Bár tisztában vannak, és mégis olyanok a reakciók, mint amilyet az Uniótól tapasztaltunk épp most és épp ezután.
Kezd kiteljesedni, amit Orbán 2010-ben elkezdett abbéli óhaja után, hogy csak egyszer kell győznie, de akkor nagyon. És beigazolódott Vaclav Havel jóslata is, aki azt jövendölte, ha ez az alak hatalomra kerül, akkor Isten óvja még Európát is. Itt ülünk ennek a jóslatnak a közepén, s voltaképp tehetetlenül. Mert mondhatjuk Orbánnak, húzd meg a ravaszt, cseszd meg, áldozatunk hiábavaló lesz, sőt, értelmét veszti mindaz is, amit eddig tettünk. Együtt fogunk megdögleni, de ez sem igazán vigasz, hanem maga a szomorú valóság.
Lesznek-e majd olyanok, akik nem elégednek meg a szomszédok, családtagok följelentésével, hanem saját magukat is följelentik a Hivatalnál?
Egyvalamit lehetne tenni a hatalomba furakodott bűnözők ellen. Ez pedig az összefogás, és egy alulról szerveződött, nem az állam csecsén lógó párt lenne. Aminek a tagjai meg tudnák védeni egymást a hatalomba furakodott bűnözők csicskásai általi zaklatásoktól, törvénytelenségektől. Ha kell a csicskásokra való „nyomásgyakorlás” által.
De már nekem kényelmetlen, ha mindig ezt kell ismételgetni. Csak nem akarja senki felfogni ennek a jelentőségét, és inkább a DK nevű kamupártban hisznek. Ami a megalakulása óta mégis milyen eredménnyel működött a tolvaj maffia ellen? Ugyanez érvényes a többire is. :/
„De már nekem kényelmetlen, ha mindig ezt kell ismételgetni.”
Nekem sokkal kényelmetlenebb.
Nem sokára eljön az idő, amikor a kommunikét, amit az ellenzéki portálok egy része aláírt, de az országos nagyok nem,azok vagy becsicskulnak orbánnak, vagy az újságíróik vegzálása miatt kiállásra kérik a többieket.
Vegytisztán leképeződni látszik az érdekek és ellentétek, a konkurrencia létezése, de leginkább
a szolidaritás hiánya, mely még ilyen lényeges, a létezésüket is veszélyeztető kérdésben is ennyire megosztó tud lenni.
A magyar lapkiadók egyesülete megeresztett egy lájtos tiltakozást, de erre is csak a Mediaworks és az Index reagált – ellenkező előjellel
ugyan, de kiálltak valami mellett, a többi néma csend.
Így menetel minden érintett, megsértett csoport önként és dalolva a saját pusztulása felé.
Kérdem én, ha a demokrácia és szólásszabadság zászlóvivői, a sajtó krémje, elitje így viselkedik, akkor hogyan várhatjuk el az áthangolt birkanyájtól, hogy márpedig tessék az érdekeit felismerni és aszerint cselekedni!?