Pacal, labda, vers

Pár évvel ezelőtt, amikor a San Francisco-i kosárlabda csapat, a Golden State Warriors megnyerte az NBA-t, ami ennek a sportágnak a csúcsa és a krémje, az akkor hatalma ormain élvezkedő Trump meghívta őket a Fehér Házba, hogy az ő dicsőségükben fürödhessen. A harcosok ekkor nemes egyszerűséggel azt mondták Trumpnak, fuck, és otthon maradtak, míg azonban tavaly ugyanez okból keletkezett Biden meghívásnak meg eleget tettek. Más kérdés, hogy rossz nyelvek szerint a korosodó és minden jel szerint a szenilitás felé haladó elnök azt sem tudta, kik vendégeskednek nála, ami azt mutatja nekünk a sors kezével, nem komilfó mások sikerét a magunkénak tudni be, és szavazatokat remélni tőle.

Húsvét vasárnapján fatornyosom kosárlabda csapata, a Falco KC megnyerte a magyar kupát, ami nem NBA, mert kicsi is, savanyú is, de a miénk, viszont ők nem tudták azt mondani a hatalomnak, hogy bassza meg, mert Hende Csaba képében odaette a rosseb a NER-t a pálya szélire, és senki nem tudja, hogyan. Hogy miért, az a fentiekből sejthető. A gukkeros ember adta át a döntő legértékesebb játékosának (magyarul MVP) járó különdíjat. Hende nyakában fordítva viselt Falco sállal fotózkodott a díjátadó közben, de annyi nem volt benne, hogy a díjazott (Matthew Tiby) szemébe nézzen, s nem azért, mert a melléig ért, és a szeméig gukkert kellett volna használnia, hanem, mert eszében sem volt arra tekinteni.

Bámult bele oldalvást a fényképezőgép kamerájába, míg Tiby nyájasan mosolygott rá, de, hogy a fejében járt-e az: fuck Hende, nem tudható. Valószínűleg nem, mert azt sem tudta, ki lehet ez a bohóc, miért került oda, és egyáltalán.  Hende egyébként a lehető legarcátlanabb módon igyekszik a sport által népszerűséget kapargatni magának, olykor Haladás (fatornyosom futball csapata), máskor SZKKA (szintén helyi illetőségű kézilabda csapat) sáljában vagy mezében fényképezteti magát, és senki nem küldi el melegebb éghajlatra, csak a szurkolók, mert ők nem függnek anyagilag tőle és a NER-től. A csapatok igen, ezért nem mondják kollektíven neki, amit az amerikai harcosok Trumpnak megtehettek.

Hogy kapja be. Függetlennek lenni úgy is lehet, mint a Golden State, ami franchise dollármilliárdokat ér, játékosai milliókat keresnek szintén zöldhasúban, de nem az állam pénzéből. A szabadság másik foka, amikor semmije sincs az embernek, veszítenie sem nagyon van mit, ilyenkor is kiállhat, és a hatalom képbe vághatja, hogy fuck, mint ahogyan Erdős Virág tette szó szerint Novák Katalinnal, aki az ő versével akart népszerűséget hajhászni a költészet napján, de nem kérdezte meg a költőtől, szabad-e. Nem kapott engedélyt, ezért a költőnő odaírta a nevével kurválkodó Novák Facebook-oldalára, hogy fuck NER, és csak remélni tudjuk, hogy a kijelölt elnök ettől erősen hápogott. Vannak viszont védtelen emberek.

Németh Szilárd József Attila szobránál fotózkodott, a bronz-költő jobb csuklójára egy nemzeti színű szalagot kötözött, és vagy azt nem tudta, hol van, vagy azt nem, ki ez az ember, és mit gondolt a fajtájáról valaha, mert, mintha valami meccsen volna, „Hajrá magyarok” feliratot applikált a képre, mint aki jól végezte dolgát. A bronz ember bronz szemével pedig nézett rá értetlenül, mert, mint tudjuk, az ő bronz szívében török, tatár és tót vér kavarog, tehát nem árja magyar Orbán Viktor módján, és útmutatásai szerint. Nem meglepő, hogy a rezsiember képességeit meghaladta a költészet napja, József Attila nem pacal ugyanis, viszont védtelen, és ő sem tudta mondani Némethnek, hogy fuck. Pedig mondaná, ha tudná.

Mi több, habitusát ismerve úgy verné ki szobor önmaga mellől ezt a Némethet, mint Jézus a kufárokat a templomból, de, mint mondtuk, halott lévén nem teheti. Ám mindez is mutatja, hogyan szaroznak ezek össze mindent, miképp rántanak le mindenkit a mocskos világukba, s van, aki ez ellen tiltakozni képes, más már nem tud, vagy nem mer, illetve akar. Pacal, labda, vers Némethnek egyre megy, Hendének kosárlabda, futball, vagy ami jön és akad, Novák pedig az irodalmat használná saját fényének emelésére, de ő szerencsére megkapta a maflást. Viszont Szombathely nem San Francisco, Magyarország nem Amerika, hanem egy nermocsaras vidék, ahol ritkán mondják a hatalomnak: fuck. De azért mondják. Van még remény.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
2 hozzászólás “Pacal, labda, vers
  1. Yeti szerint:

    Ha már költészet napja – a városháza előtti lapozgatóba tettek kortárs költők friss versesköteteiből ajándékba.
    Mire odaértem gyalog, egy árva darab sem maradt belőlük.
    Gondolom, nem a hendebandázó népség vihette el.

  2. polyvitaplex szerint:

    A szurkolókban lehet bízni, mert amikor nem cigányoznak, románoznak stb., akkor képesek éretten is viselkedni. A Fradi stadion-avatón Orbánt rendesen kifütyülték, legutóbb a kecskemétiek szintén neki üzenték Felcsúton, hogy „Legendát nem lehet venni”, ezt egyébként a Honvéd-szurkolók is rendszeresen a tudtára adják.
    Persze kórusban mindig könnyebb, ezért is volt bátor dolog Erdős Virágtól a NER-értékelés.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum