Orbán irigyli, hogy b@zmeg

Mint tegnap lehangoltan elmélkedtünk róla, Fónagy államtitkárból kibukott a trágyadomb melletti budoárja, és bazmegelve küldte kapálni a Momentum elnökét, mert kordont bontott a Karmelitánál. Az derült ki gondolkodásunk során, hogy ez nem véletlen, nem egyedi, ilyképp csodálkozni rajta voltaképp nincs mit. Azt nem mondtuk ki, hogy ezek ilyenek, csak utaltunk rá, mára azonban kiderült, nemhogy ez a módi, hanem jól is érzik benne magukat, mert Orbán Viktor is beszállt a buliba. Igaz, csak virtuálisan, mert tőle manapság csak ennyi telik, vidékre menekül vagy a Kossuthba, élettel már nem nagyon találkozik, ez okozhatja, hogy elveszíti a valóságot, és egy maga teremtette álomvilágban éldegél.

Voltak hullámverései a nem orbánsajtóban Fónagy államtitkár tulokságának, következésképp a kedves vezetőhöz is eljutott a híre, és örömmel fogadta a történéseket. „Irigyellek János” – kommentálta, és adta áldását ez a mi egyetlenünk a magyar köz-, és fideszélet eme újabb gyöngyszemét. Nagy valószínűséggel aztán történt egy kis visszahorgadás a felhőtlen lelkesedésben, mert később az egészet cakumpakk tüntették el. Ám épp elég ideig volt kint ahhoz, hogy a drótok megőrizzék az utókornak okulásul, és egy eljövendő szerencsésebb idő számára elszörnyedő elrettentésül, hogyan nem kellene élni és gondolkodni, ha az ember intellektuálisan és morálisan tartja magát valamire.

Orbánnak azonban ennyi a horizontja. Hogy eltelten tapsikol a bazmegelésnek, csak még az nem világos egészen, mi is ebben az, aminek olyan felhőtlenül örül. A nyelvhasználatnak, az ízesen tapló magyarságnak, vagy annak, hogy irigyellek János a frontvonalon volt ekkora hős, és a szemtelen momentumosnak jól megmondta face to face, ahogyan kérges kezű férfihoz illik. (gémes kút, malom alja, fokos) Illetve gyere ki a kocsma elé, és más egyéb elintézési módok. Ez az is, amikor Orbán kedves vezető tucatjával cipeli a hátán a brüsszeli lipsiket. Nála – és a Fidesznél – ez így megy az asszony pofozása közben, ha nem szül eleget. Viszont innen nagyon messze vezetnek az utak, el, egészen a barna ingekig.

Látjuk ugyanis ebből a történetből (is), hogy Orbánnak ugyan undorítóan nagy a pofája, viszont beszari alak, ebből fakad, hogy mindig csak a partvonalról buzdítja tapló aljasságra az övéit, rádión keresztül uszít, és az irigyellek János eseténél fajsúlyosabb dolgok is fakadnak ebből nagyon sajnálatosan. Mert ugyanígy tegnap jött a hír arról is, hogy elítéltek egy férfit, aki irigyellek Jánostól alig különbözve késsel fenyegetett egy leszbikus párt a budapesti villamoson. Ha a villamosvezető közbe nem lép, még vér is folyt volna, olyan nagy volt a NER nevelte vadbarom felháborodása, amikor azt látta azon a villamoson, hogy az apa nem mindig férfi, ellenben az anya mindig nő, mert ez nem lehet másképp.

Még mindennaposnak is volna mondható az eset. Gyakorta olvasni híradásokat megtámadott színesbőrűekről, fenyegetett asszonyokról, akiknek az a bűne, hogy kendőt viselnek. Az indulatok mindig olyanok ellen manifesztálódnak, akik Orbán megfogalmazásában kevert fajúak, vagy mások, mint a hófehér bőrű, keresztény magyarok, de minden további helyett itt utalunk arra, hogy ez a színtiszta nácizmus a NER köntösében. Szóval az ilyesmi majdnem mindennapos, tegnap azonban szintet lépett a téboly, amikor a leszbikusokat késsel fenyegető vadbarom megnevezte a felbujtóját a bíróság előtt. Elszólta magát mintegy, előadta azt a mentséget, amit talán nem kellett volna, mégis megtörtént.

„Orbán Viktor is hasonlóan gondolkodik” – magyarázta a rémségek kicsiny boltját a bíróság előtt a késsel hadonászó, s hogy teljes legyen a kép – miképp is gondolkodik Orbán, mint ő -, még az is kiderült, hogy áldozatait ekképp fenyegette, akárha Orbán ezek szerint: „Az összes ilyet meg kell ölni…Mit buziskodtok itt? Elvágom a torkotokat, kivéreztetlek benneteket.” – Fedte fel lelkének éjfekete tartalmát hősünk, aki mindehhez saját bevallása szerint Orbántól merített ihletet. S ha most valaki a kedves vezető védelmében előadná, ő annyira angyali lelkű, hogy ilyet nem mondott, megjegyezzük, ilyet valóban nem. Viszont Hitler papa sem mondott olyat soha, hogy a zsidókat ki kell irtani. S mint az ismeretes, mégis megtörtént.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
5 hozzászólás “Orbán irigyli, hogy b@zmeg
  1. Jane Doe szerint:

    Látlelet a hazáról (már akié): a fidesz-tálibok a kutakat megmérgezték (a zemberek lelkét is), vagyis a vetés beérett.
    A fenti látleletből következik: nyolc napon túl gyógyuló – ha egyáltalán.

  2. hj szerint:

    Ahogy Demeter Szilárd (még leírni is fáj a nevét ennek a figurának) elmondásából tudjuk, Orbán azt tanácsolta neki, hogy a támadásokat bírni, az kevés, mert azokat élvezni kell. Szóval ők ezeket élvezik. Hát hiába, Orbán Ráhelen kívül is vannak még ketten ilyen csudálatos emberek, akik igyekeznek mindenben meglátni a jót.

  3. Yeti szerint:

    Jut eszembe Karl Lueger hírhedt kijelentése, miszerint „Wer bei mir Jude ist, bestimme ich!”
    Ugye csutkány szerint Köves Slomó a „zsidó identitást hitelesen képviselő” egyházvezető.
    Eleinte csak azt határozta meg, ki a jó keresztény, aztán ki a magyar, majd ki a zsidó és mint látható azt is, ki a buzi.
    Vannak a saját buzijai, akik alkotmány helyettesítő szarságot firkáltak vagy egyéb nekik hasznos dolgokat tettek.
    Meg a kivéreztetendők, ami legalább annyira tetszik az alávaló népségnek mint a röfi élve megégettetése nyilvánosan.

    Kizárt, hogy valaha is szeretnék elneresedett mimagyarok lenni 🙁

  4. polyvitaplex szerint:

    Irigyellek János.
    De jó neked, János, hogy te izraelita vagy, mert az izraeliták nincsenek megváltva Krisztus által, gyónniuk sem kell, nyugodtan káromkodhatnak, nem kerülnek a pokolra.
    Bezzeg én, Orbán Viktor, keresztény vagyok, sőt duplán, mert egyszerre vagyok református és katolikus, plusz hitgyülis, meg felházas, üldözött keresztény, csak metodista nem, ezért nekem nem szabad káromkodnom, hát ugye legutóbb is, amikor a háttérhatalom újságírója majdnem fellökött a kérdéseivel, csak annyit mondtam neki szelíden, mert még rajtam volt a kenet, hogy „Ember! Most jövök a templomból!”, nem pedig azt, amit te, János mondtál volna neki, a zsinagógából elfele jövet.
    Ráadásul, a nagy tisztség nagy felelősséggel jár, mit szólna Semjén, Soltész, Rétvári, ha káromkodni hallanának, hát a KDNP rögtön kilépne a koalícióból, mi meg ott maradnánk, a Fidesz, egyedül, gyámoltalanul, bűnösen, a krisztusi szeretettel való betöltekezéstől megfosztva.

  5. Zeg56 szerint:

    Azt nár règóta tudjuk csak a fideszes komcsi a jó komcsi,a többi akasztani való.Most már tudjuk,hogy a fideszes homokos az jó homokos,a fideszes leszbi az jó leszbi.Azèrt,ha körül nèzne a közvetlen környezetèben találna ott másságával küzdő szemèlyt.Kiváncsi lennèk,ha ezèrt megtámadnák(fel-
    buzdulva Orbán uszitásán)azemberek
    nagy vezère hogy reagálna……

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum