Orbán Viktor álávjú

Üzent nekünk a kedves vezető. Brüsszelből szólt hozzánk egyenesen, mert szívbéli jóságában és értünk való aggódásában egy percet sem bír ki, hogy valamit ne böfögjön. Ha kell, ha nem, ha van értelme, ha nincs. Mostanában egyre inkább az ég egy világon semmi tartalmat nem lehet felfedezni a pállott szagú mondandóban. Ahogyan a kedves vezető szellemi állapota rohamosan hanyatlik, üzeneteinek – ahogyan mifelénk, a sparhelt mellett mondanák – se füle, se farka. Kiesnek belőle a lecsupaszított bölcsességei, ha így folytatja, már nem is tőmondatokban vagy egy-egy szóban, hanem morgásokkal és vakkantásokkal fog kommunikálni, a nyála pedig csöpög.

Ezúttal az érkezett tőle a távoli Brüsszelből – ahol újólag rábólintott a szankciókra, és ettől az akciótól nagy valószínűséggel meghasonlott -, hogy: „No migration! No gender! No war!” Ezeket persze csupa-csupa nagybetűvel (nyomdászul verzál) írta nekünk, hogy érezzük a hatalmas fontosságát neki. S miután ez megtörtént, csak akkor látunk neki mélázni azon, hogy a kedves vezető mi az anyánk valagát is akar mondani a maga sajátos módján, mi a megfejtés, mi a félelembe rejtett csatazaj, ha már verzál, ugye. „No war!”, hát nem akar háborút a lelkem, a cukipofa, de ki az, aki akar a Putyin haverján kívül, nem ártana ezt bővebben kifejteni, mert hülyék vagyunk mi, és nem tudjuk az igazat.

Ez ilyen békegalamb puki, ahogyan megszokhattuk a kedves vezetőtől a mostani időben. Annyira belegárgyult ebbe a szerepbe, hogy lassacskán olajággal a szájában fog röpködni, s akkor nem kell nem is kormánygéppel Toszkánába utazni, kész nyereség lesz az egész nyüves élet. „No migration!” látjuk még az üziben. Ezt meg még régebben hajtogatja, már választást is nyert vele, s amíg az angol nyelvű békepukit nem biztos, hogy az összes hülye szavazója megérti, ezt azonban már igen, hiszen mindegyik retteg a migráncsoktól, akik vagy megtosszák őtet, vagy pediglen elveszik a munkáját, illetve a kultúráját is, a keresztényit. Ez tehát rendben volna, ha nem is érthető a valóság miatt.

Persze a hülye szavazó nem tudja, a kedves vezető pedig nem árulja el neki, hogy a statisztikák szerint itt, minálunk Neriában senki nem akar megtelepedni. Ilyen kérelmekkel alig is folyamodnak mihozzánk, csak átrohannának az országon boldogabb vidékek felé. Az tehát, hogy a kedves vezető az ő hülye szavazóit még mindig ilyesmi veszélyek képével tudja etetni, egyként jellemzi mindkettejüket. Az egyik – a kedves vezető – aljas, a másik – hiszen ezért szavaz rá – tényleg hülye. Ez nem eposzi jelző, valami díszítés a szövegben, hanem a kiábrándító valóság, amitől hullana a könnyünk, ha megérdemelnék, vagy nem apadt volna el teljesen a szenvedés több mint egy évtizede alatt.

Viszont hátra van még a hab a tortán. A vaj a kenyéren, illetve a kreténség csimborasszója, amelyben a k. vezető és az általa megvezetettek egyesülnek a nagy, végtelen ostobaságban, mikor is kiteljesedik a mondanivaló, miszerint: „No gender!” (verzál persze ez is, de még mennyire, hogy jól látszódjék.) No most, ezt meg fogjuk vizsgálni alaposabban, főleg azért, mert a minálunk üldözött LMBTQ közösségek, akik ellen szólna ez voltaképp, annyira jót röhögtek rajta, hogy némelyik még használni is kezdte, hogyha a kedves vezető ezt megtudná – meg fogja, ha már nem most is -, sírva szaladna ki ebből a kajla világból az Óperenciás tengeren túlra, a kurtafarkú kismalachoz (vö.: helloröfi).

A gender csuda egy dolog. Ez társadalmi nemet jelent, azt, hogy a biológiai nemek alapján az emberektől elvárt dolgok társadalmi szerepeket hoznak létre. Ha úgy vesszük, ez maga az apa férfi, az anya nő alaptörvényi dörgedelme. A gender a biológiai nemet egyáltalán nem tagadja, míg viszont az Orbán által tálalt olvasat meg igen. Orbán kijelentése – ha úgy vesszük, és mért ne vehetnénk úgy – a saját alapbigyójának cáfolata, az anyaság és apaság szerepének kétségbe vonása, bár tudjuk, hogy ő mást gondolt. Ő azt gondolta, hogy miképp a libsi, vagy épp a sorosgyurcsány belénk vésni óhajtott szitokszavak, úgy a gender is az, és egyjelentésű az ereszen csúszkáló Szájerrel. Mondjuk.

Erre szeretné a nagytudású kedves vezető kifuttatni az egészet, de senki nem mondja meg neki, milyen méretes ökörségeket beszél. Illetve nem beszél, hanem már csak böfög, mint azt az elején megmutattuk. Így élünk mi Neriában drágáim. Mégpedig úgy, hogy a hülyék egy istene okádik valamit, amiről a hívőknek halovány fingja sincs (de nem is kell legyen, mint azt a Csótány kifejtette), de azért elalélnak, összepisálják magukat gyönyörűségükben, és fölemelik a táblájukat, hogy „Orbán Viktor álávjú”. Ennél több nekik nem is kell. Viszont már Orbánnak sem, aki addig beszélte a hülyeségeit, mígnem maga is úgy maradt. És ez az igazán delikát most már az egész, szétcseszett életünkben. (Elképesztő, tessenek verzállal képzelni.)