Támad a FiCSAK

A Fiatal Családosok Klubja (FiCSAK) azt szeretné, mi több, követeli, hogy nagyböjt idején az ovisok és iskolások ne farsangozhassanak, mert ez szerintük „a kevésbé vallásos emberekben is rossz érzéseket kelt”. Itt az elején miheztartás végett szögezzük le, énbennem – mint kevésbé vagy nem fennakadt szemmel, illetve netán másképpen – vallásos emberben egyáltalán nem okoz lelki törést, ha a kis húgyosok jól érzik magukat a bőrükben, mert nagy valósszínűséggel a gyerekkor erre való. Sárban tapicskolásra, játszódásra és kergetőzésre nagy ricsajjal, nem pediglen zsoltárok éneklésére a papbácsi felügyelete mellett.

A FiCSAK (rohadt jó ez a betűszó, és önmaguk találták ki), olyan civil szervezet, mint például a CÖF, egy álruhás Fidesz csoportosulás, amely a párt eszméit kívánja terjeszteni a kiskrapekok mögé bújva, és az ő kárukra, ha a végkimenetelt nézzük. Maga Novák nacsasszony se mondhatta volna szebben, amikor még családügyis bábu volt, mint ezek a szentfazekak, ahogyan honlapjukon önmeghatározzák magukat, miszerint „A Fiatal Családosok Klubjának (FICSAK) célja a családos lét szépségeinek lépten-nyomon való hangsúlyozása. Hiszünk abban, hogy az egymás melletti elköteleződés valódi érték, a gyerek pedig maga a csoda.”

No most, azt nem értjük, miképpen lehet lépten-nyomon hangsúlyozni a családi élet szépségeit, hacsak nem így, hogy az oviban tiltsuk be a farsangot. Viszont azt is megtudjuk, hogy megy ez: „A színes programok mellett, szellemi műhelyünkben igyekszünk összegyűjteni tagjaink felvetéseit, javaslatait, melyeket időről-időre eljuttatunk a döntéshozókhoz, és képviselünk a nyilvánosság előtt is.” Mindezt azért volt muszáj még citálni a működési szabályzatból, mert a böjti farsangi mulatság okán anyapártjuk felé is felhívást intéznek az ovis élet megjobbítására, ami olyan, mint amikor a Fidesz frakció kéri meg a kormányt valamire.

Azt írja a FiCSAK nemzetféltésében, hogy „A klub ennek érdekében arra kéri a döntéshozó politikusokat, illetve az oktatásirányítást, hogy mindezekre hívja fel az intézmények figyelmét, egyértelműen szabályozza a kérdést, azt, hogy az adott évben mikor lehet farsangi mulatságot szervezni.” Nem kötözködésképpen, csak miheztartás végett hiányolom az igények közül annak szabályozását, hogy mikor lehet fingani, ezt pedig a böjti időszakban hangosan szabad-e tenni, vagy csak sóhajtsuk el a gázokat. Nem beszélve a kisdedekről, akik netán ima közben kérezkednek ki a vécére, összesározva a szent időszakot.

A FiCSAK nem azért veszélyes, mert szemlátomást idióták gyülekezete, akiknek ezek szerint a seggéből is böjti szelek fújnak, hanem azért, mert a hatalom rájuk, mint a nép hangjára és igényére mutogatva hozhat meg olyan döntéseket, amelyek tönkre teszik a társadalom normálisabb felének életét. A FiCSAK-ot egyébként egy fideszes káder alapította, amihöz joga van, mint ahogyan joga van abba akárkinek be is lépni, ahhoz azonban egyáltalán nincs, hogy megszabják a többieknek, hogyan is kellene élni, és mit szabad gondolni a világról. Pedig a jelek szerint erről van szó, a FiCSAK-nak ez a ki nem mondott igénye.

Ilyképp mi pedig arra jutunk, hogy ettől, tehát a nekünk való dirigálástól tartózkodjék az ernyőszervezet, ne sugalljon olyat a hatalom számára, ami a többség ellenére és kárára van, egyáltalán a FiCSAK örüljön önmagának, és reggeltől estig zengjen himnuszokat a családi élet szentégéről, de zárt falak mögött. Lefordítván, én sem kérem a „döntéshozókat” arra, hogy tiltsák be a böjtöt, mert az engemet zavar, amiben csupán egy igény mutatkozik meg, hogy jobb volna mindenkit hagyni élni, ahogyan jól esik neki. De ez már az ördögi liberalizmus, amitől viszont kies hazánk nem csak nagyböjt idején tartózkodik.

A FiCSAK egyébként annyira nem viccel, hogy nem sokkal az ovisok megrendszabályozásának igénye után azzal is előállt, hogy az energiaitalokat csak a nemzeti dohányboltokban lehessen beszerezni – ezt pedig ifjúságunk védelmében -, ami azt a képzetet kelti, hogy netán a párt kéri meg a decens szervezetet, milyen igényei legyenek, mint társadalomnak, hogy aztán rájuk mutogatva lehessen rendeletet alkotni akármiről. Azt hisszük, ezzel a végére értünk, de nem. Mert én, mint idős házasok (elvált nagypapák) klubja pedig felhívnám a döntéshozók figyelmét arra, hogy legyen ársapkás a sült oldalas, lévén, nagyböjtkor ezt óhajtok fogyasztani csakis.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
5 hozzászólás “Támad a FiCSAK
  1. Yeti szerint:

    A társadalom normálisabbik fele pont ez a népség!
    Ugyanis a norma : elvárási szint, összehasonlítási alap, amely meghatároz egy életmódot, cselekedetet, hozzáállást, magatartást.
    Ideje tudomásul venni, vallási alapon működtetik ezt az országot – orbánhitűek.
    Nagyon nem szeretnék ilyen normális lenni.

  2. hj szerint:

    Vajon a hit mélyebb megélése érdekében nem kellene a nagyböjti időszakban az óvodában böjtöltetni is az óvodásokat? (Az átműtötteket pedig egész évben!)

    • polyvitaplex szerint:

      Az átműtött ovisokat eleve nem kell felvenni az oviba. Menjenek egyetemre a hasonszőrűek közé.

      • hj szerint:

        Na de mi van akkor, ha a sorrend fordított: ha először fölvetetik magukat az oviba, majd megtévesztőleg lapulnak egy kis ideig, és csak azután műttetik át magukat? (Apropó lapulás: nemrég láthattuk, hogy még a térdmagasságban felszerelt mosdókhoz is képesek alkalmazkodni.)

  3. polyvitaplex szerint:

    Mélyen egyetértek a KICSAP-pal, bennem például kifejezetten rossz érzéseket kelt, ha a gyerekek farsangoznak.
    Annak idején, amikor iskolába jártam, persze én se voltam jobb a deákné vásznánál, az én gondolataim is mindig a farsang és a minden évben királylánynak öltözött W. E. körül jártak. De ma már tudom, hogy ez helytelen volt.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum