Gáspár Győző (úgyis, mint ’ike) átvehette Fidesz tagságiját, ami melengeti a lelkét. Mint kifejtette az aktusról, régóta fideszes volt ő – mintegy eleve elrendelve –, csak nem vette észre, vagy nem merte bevallani. Tán még önmagának sem. Viszont a gát átszakadt, és olyan bőven buzog, mint a kutyapisa, amikor előtte órákig kaparta az ajtót szegény jószág, és természetesen oly harsányan is, ahogy a Gáspár famíliában megszokott. Amiként láttuk a szavakban sorjázó lendületüket annak idején, amikor az életükbe volt szerencsénk betekintést nyerhetni a kamerák által. Fiatalabbak erre már nem is emlékeznek.
Mi viszont öregek vagyunk, ezért túl nagy meglepetés nem is ért. Pedig de. Hogy megkapta a tagkönyvét (ami nem ötös számú), Gáspár ’Ike olyan szerelmi vallomásban tört ki, amit érdemes betűhíven idézni, mert különben nem hiszik el az embernek, hogy miért muszáj foglalkozni vele, pedig nem is akar igazán. „Nagyon-nagyon szeretem a Szijjártó Péter miniszter urat, Kocsis Mátéval pedig három hete találkoztunk először, de nagyon-nagyon örültem, mert annyira szeret engem, hogy elájultam – nem gondoltam volna.” – Most képzeljük el, midőn Győző urat locsolgatja felfele Kocsis úr.
Egyébiránt, ha olybá tűnne is, hogy mi itt most a showman-nel – saját aposztrofálásában művész – foglalkozunk, akkor ez a tűnés hamis volna. Mert egyáltalán nem ő a lényeg, hanem a hozzá hasonlóak, akik nem ennyire harsányak, s emiatt őt le is nézik netán, holott semmiben nem különböznek tőle. Hogy valaki decens úrasszonynak véli magát, de állva pisál Orbánt látva, talán még megvetendőbb, mint Győző úr, aki a butaság bátorságával kiáll a porondra, széthúzza az ingét a mellén, hogy oda lőjünk, éppen ezért nem fogunk. Nem lövünk mi sehová, hanem szánakozva mosolygunk mindezen az egészen.
Kocsis Máté ugyanis – aki, mint láttuk a művész úr szerint – annyira, de annyira szereti Gáspár urat, hogy ő attól elalél, reagált a szerelmi felhívásra, és csak annyit közölt. „Örülök, hogy Gáspár úr nem vesztette el a humorát”. No most, ebben a mondatban valami nagy-nagy tragédia rejtőzik, mert kitetszik belőle, hogy ugyan Kocsis úr örömmel nyugtázza, hogy van egy újabb bohóca a pártnak, de ez neki személy szerint egy pöttyet derogál. Tudja, hogy ’Ike nem humorizál, mégis így akarja tompítani azt a nagy zuhanást, amit a művész úr ömlengése neki okozott. Egyszerűsítve itt bukik ki, mire kellenek a parasztok a Fidesznek.
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy Győző úr nem érti a finom lepöckölést, mert ha fölfogná, a habitusát ismerve még fölvágná az ereit, amit nem akarnánk. Mert nekünk Kocsis úrral szemben van szívünk és lelünk is, így a kettő olykor együtt szakad meg, amikor ezt a komplett zárt osztályt látja és tapasztalja. És mivel kiindulópontunk az volt, hogy nem érdekel minket Gáspár Győző nyomora, ehhöz tartjuk is magunkat, viszont csöndesen azért arra utalunk, vannak még ilyenek raktáron a Fidesznek mintegy kétmillióan, annyi emberrel szemben viszont már nem lehetünk elnézők.
Vagy ez is, mégis. Arra kell rájönnünk ugyanis ’Ike reménytelen szerelmi vallomása után, hogy voltaképp mind az összes kétmillió ebben az állapotban leledzik. Innen nézvést, s mivel tudjuk, hogy a szerelmi téboly beszűkült tudatállapotot okoz, ha el nem is nézhetjük, magyarázatunk azonban van arra, ami az országban folyik. Ilyen süldőlányos tudatú organizmusok döntenek a sorsunkról, és azért ez már elég nagy bajnak mutatkozik. Meg is látszik kies hazánk állapotán, és egyfolytában azt kutatjuk, mikor lesz vége, segíteni ezen hogyan is lehetne. Itt van valahol a megoldás azonban, hogy Kocsis úr ajakbiggyesztve utasította el a légyottot.
Mert ugyanis az tiszta sor, hogy Győző úr mindebből semmit föl nem fog, meg nem ért, de ha nálánál kognitív készségekben csak egy kicsit is jobban dúskáló honfitársunk döbben rá arra, hogy ő voltaképp nem egyéb, mint a Fidesz hatalmi kapcája (az én képem, az enyém), csak kiábrándul már, ha nem is nagyon, de azért egy kicsinyég. Valahogy, ahogyan öntudatra ébred a Skynet, és a megteremtője ellen fordul. De nem akarnánk elvenni Schwarzenegger úr kenyerét, csak a magunkét keresgéljük. Mégis, az egész sztoriból a tapasztalat minden pénzt megér: ezek még a rajongóikat is szarnak nézik, képzeljük el, mit gondolnak rólunk.
Vélemény, hozzászólás?