Az azeri áram

„Ez ám a rock and roll” mondaná Orbán Viktor – facebookos bejegyzése szerint -, ha fiatalabb volna. De nem mondja, mert öreg. Ezt nem írta, csupán a logika mutatja nekünk, és máris látjuk, hogy még ő is halandó. Mária néni a sparheltnél nem tudja, mi az a rock and roll, mert világ életében a Jó ebédhez szól a nótát hallgatta, ez azonban nem zavarja abban, hogy elaléljon, ezt is milyen szépen mondta ez a mi miniszteres urunk. Erre az ábrándozásra egyébként egy „megadeal” – forrás szintén egyetlenünk népbutító közösségi oldala – ragadtatta Orbánt, ami villanyos vezeték Azerbajdzsánt köti majd össze kies hazánkkal ezer kilométeren át, tengerek alatt és pusztaságokon keresztül.

Mindenki örvendezett Orbán rock and rollos hangulatának, még maga az Unió nagyasszonya, Ursula is, mert zöld energia fog érkezni az azeriektől, aminél fontosabb szempont most épp nincs. Csak egyet nem tudtunk meg a nagy csűrdöngölésben, mennyibe kerül, ki építi meg, és mikor készül el, ha egyáltalán. Tartok tőle, hogy Orbán életében egy mikrowatt energia sem jön a messzi diktatúrából, de egyetlenünkre jellemző az olyan távlatos gondolkodás, ami a porbafingó magyari jómunkásembernek magas, mert ő az itt és most filozófusa. Momentán nem tudja kifizetni az áramot, amin semmiféle tenger alatti kábel nem segít, viszont azt látja, de fel nem fogja, hogy a pénzt olyan megadealekre cseszik el, amiktől ő meg is dögölhet.

Mi magunk is porbafingók vagyunk, csak nekünk jár a szájunk mert elgondolkodunk néha a kajla világon, és elkezdünk azon morfondírozni, miért jó tengernyi pénzt költeni valamire, ami arra alkalmas, hogy máshonnan vegyük meg azt, amit itthon is előállíthatnánk. Azt is megkérdezzük – de csak magunktól, mert választ soha, semmire nem kapunk ebben a nagybüdös életben -, nem lenne-e ésszerűbb ezt a hatalmas summát – mert sokba fog kerülni, csak nem tudjuk mennyibe – arra fordítani, hogy itthon állítsuk elő a totemmé váló zöld energiát szélkerékkel, napelemmel meg amivel még lehet. Mert látunk a környezetünkben olyat, hogy egy-egy ország lassan már teljesen ellátja magát ilyen megújulóval.

Ezek szerint nem mi leszünk a következők, illetve a jelek szerint sehányadikak sem leszünk, mert itthon még a napelemeseket is szívatják, szélkereket sem lehetett építeni, mert megtiltották, ehelyett kapjuk az ezer kilométeres kábelt, ami rock and roll volna, ha Orbán Viktor nem lenne maga által is bevallottan vén trottyos országrontó. Ha itthon fektetnék be azt a pénzt, amit majd ott fognak, nem alakítanának ki az orosz után egy másik bizonytalan identitású országtól való energiafüggőséget, ha egyszer Magyarország adna ki olyan MTI hírt a nagyvilág számára, hogy pár óráig teljes egészében megújulóból látta el magát, az már döfi lenne, majdnem rock and roll, ami ezek szerint nem csak azért nincs, mert Orbán öregszik.

Nem akarna az ember ünneprontó lenni nagyon, csupán tele van a puttonya a hangzatos, távoli jövőben megvalósuló, világbajnok dolgokkal, amik a rezsim győzelmi jelentéseinek szolgálnak alapul, és annyit is érnek, Mint ez is. Több gondolatot fektetni ebbe azonban fölösleges, megvolt a napi csűrdöngölés, haladjunk. Mert és ugyanis, még az is előfordulhat, hogy mire kettőt fordulunk a Dunna alatt, ebből semmi sem lesz, az a térség ugyanis nem a politikai stabilitásról híres, mire ez az egész megépülne, új diktátor jön, aki majd mást akar, az Északi Áramlatot is fölrobbantották, ezt is föl lehet. Csupa bizonytalanság az egész.

Ezen a ponton tehát el is lehet feledni, cinikusan azt is mondhatnánk, hogy majd az avatáskor engem vagy az unokámat ébresszetek föl, és akkor lesz öröm, valamint hullaszag. Értelme egyébként ennek annyi volt, amit Orbán Facebook oldalán kommentben olvashatni, azaz, a zacskó krumpli népének hálálkodását, így a foglalkozás elérte célját. Színház volt ez az egész is, ezt mutatja a kedves vezető közösségi oldaláról lopott fotó, amit tessenek alaposan szemügyre venni, mert ilyet biztosan nem láttak. Ezen, mint kitetszik, Orbán úgy írja alá a nagyívű szerződést, hogy közben egészen máshová néz, ergo, rosszabb, mint valami médiakurva. De ne háborogjunk, megválasztották, ő a miénk.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum