Belgiumban letartóztatták Eva Kailit, az Európai Parlament görög szocialista alelnökét, mert a hírek szerint a futball VB-vel kapcsolatos korrupciós ügybe keveredett. Ugyanekkor megfosztották minden tisztségével kapcsolatos jogkörtől. Éppen ezért, ha úgy tetszik, működik a jog és az igazságszolgáltatás, amelynek szűrőjén fennakadt egy ember, aki történetesen EP alelnök és szocialista, ami a bűnben dagonyázó Fidesz számára maga a mennyország. És ez a kettősség hoz aztán nekünk színpadi helyzeteket és tiszta esztétikai kategóriákat, mert ahol a Fidesz megjelenik, ott morálról nem igazán beszélhetünk.
Hogy mekkora volt a boldogság, és mennyire magas labdának tűnt ez, mutatja, hogy maga a beléptetőkapus Deutsch Tamás verte leghangosabban a dobokat. Kifejtette, hogy „nemcsak a magyar, hanem az európai baloldal is megvásárolható”, azaz, az történt, ami az ügy kippattanásakor sejthető volt, Eva Kaili szara szét lesz mázolva a Fidesz vélt vagy valós ellenségein Gyurcsánytól az atyaistenig. Hogy tisztán lássuk a morális dilemmát, annyit le kell szögeznünk, ahol sok ember van együtt, a tömegben mindig lehet találni néhány bűnöst, egy kérdés van csupán, a közösség hogyan reagál magára a bűnre.
Nem akarván Deutschon elverni az egész sztorit, kiindulásként annyi megjegyezhető, ha ő nem lett volna a Fidesz minisztere, most pedig EP képviselője, nem lenne alkalma erkölcsről prédikálni, mert már többszörösen is rács mögé lehetett volna dugni. Másik alaptételünk pedig, hogy lám, mik meg nem eshetnek az emberrel, ha ott korrupt (lop), ahol van Európai Ügyészség, és itt elég csak a Nemzet Veje (Tiborcz et.) világítós ügyét megidézni, amelyben az apósa inkább a magyar adófizetőkkel fizettette ki a lopást, csak nehogy az európaiak vizsgálódni tudjanak. Eva Kailinek azonban nincsen ilyen klafa apósa.
Más szemszögből eszünkbe jut Simonka György is, akit, miközben már javában zajlott ellene az eljárás, a Fidesz kikért az ügyészségtől, hogy szavazhasson az országgyűlésben, mert veszélyben volt a kétharmad. Ezek azonban – igaz, ilyeneket a végtelenségig lehetne sorolni – csak egyedi esetek, és nem mutatják azt, hogy a korrupció kies hazánkban rendszerszintű, voltaképp erre épül fel a magyar állam, nem véletlenül nevezi Magyar Bálint maffiaállamnak, amely regnálásában az a kivétel, ha valaki nem lop, míg az EP-ben meg az, ha igen. Nem kis különbség ez, mondhatni lényegi, azaz ontológiai.
Így adódhat az, hogy amikor a Fidesz, illetve annak akármely tagja veszi a bátorságot arra, mint ahogyan Deutsch is tette, hogy általánosít, miszerint na ugye, ezek lopnak, ezek ne beszéljenek nekünk, tehát ide a vissszatartott pénzeket, de izibe, akkor olyan öngólokat lőnek, amiket észre sem vesznek. De miért is vennének. Ugyanakkor, mivel ez már akkor sejthető volt, amikor pár napja az egész botrány kipattant, csak várni kellett, mikor kezd el üvölteni a sakálfalka, tehát semmi meglepő nincs az ügyben. Egy valami azért mégis, hogy a nagy, általános mutogatásba, hogy na ugye, maga Orbán Viktor is bekapcsolódott.
Az ő megszólalása, ha lehet, még visszatetszőbb, mint a Deutsché, lévén, ha belegondolunk, ő egy komplett országot lopott el, ami ott kezdődött a pártszékháznál, folytatódott a „ne mi nyerjük a legtöbbet” nem is taggyűlésnél, amihez képest Eva Kaili ügye maga az elsőáldozás, és ezek csak a kezdetek. Orbán mégis két ujjal mutogathat, mert neki meg Poltja van, és minden egyből világos lesz, az is, hogy miért félnek akárha ördög a tömjénfüsttől, úgy az Európai Ügyészségtől. Azt is mondhatnánk, akkor pofázzanak, ha ennek működését kies hazánkban lehetővé teszik. De ez csupán az álmok hímes mezeje.
Viszont Orbán – vagy a sajtósa – sem állhatta meg, hogy a nagy, általános fideszi jókedvbe be ne kapcsolódjon egy mém erejéig, és ezt úgy sikerült elérnie, hogy egy képet tett közzé rajta röhögő valahai államférfiakkal, és azzal a felirattal: „És még azt mondják, hogy az EP nagyon aggódik a korrupció miatt Magyarországon”. Orbán – vagy a sajtósa – értelmezésében a röhögő férfiak képe sugallatában ez nincs így, magán a kijelentésen is jót derülnek a rég halott államférfiak, hiszen – így a kép üzenete – ők sem különbek, mint mi vagyunk. Ezzel egyébként az a sugallat, hogy ők is lopnak, mi is, tehát nincs itt semmi látnivaló.
Orbán tehát a maga bűnös klubjába fogadja Európát, amikor le akarja rántani magához az iszapba, de ez – ha egyáltalán – csak saját magának szóló elkenő gesztus, illetve a híveknek szánt egynapos evangélium a jog, az erkölcsök és a hatalom kapcsolatának viszonylagosságáról. Ám mindez hazugság, az alapok mások ugyanis. Mert míg ott a ritka bűnöst is szigorúan büntetik, itt, minálunk a bűnben fetrengés sem von maga után büntetést, és ez alapvető különbség. Mondhatni, rendszerszintű. S amikor Orbán – vagy a sajtósa – kiteszi a képet, hogy Európa röhög magán, s emiatt ő meg őrajtuk, egyből kibukik a redves, nagy hazugság.
Vélemény, hozzászólás?