A definiált kupleráj

Varga Judit elment messzire elmesélni, hogy a NER a létező világok legjobbika. Hogy ehhez miért kell Amerikáig utazni, az megfoghatatlan, de kik vagyunk mi, hogy kétségbe vonjuk a röpködés hasznát és hasznosságát. Porbafingó kis senkik vagyunk, ideológiailag totál képzetlenek, akik azt sem tudjuk, mi a rosseb az a Duma bojkottja. Varga Judit ellentmondást nem tűrően jelentette ki a szélsőjobbos jenkik előtt, hogy „Magyarország a jogállamiság elvei alapján kormányzott demokratikus jogállam”, és ez a baja vele a liberálisoknak. Hogy a liberálisoknak mi fáj, azt nagy valószínűséggel ők jobban tudják.

Vélhetően az leginkább, hogy a NER illiberális. És nem a puszta tagadás a baj, hanem az, hogy kijelentődött, az ilyen államban helyük nekik nincsen, ebből pedig az fakad, hogy ez a hely akkor ezek szerint nem lehet demokratikus. Ezen a ponton bicsaklik meg először Varga Judit agya, és mégsem ez, ami miatt az ember foglalkozik vele, mert amúgy most már ez sem érdemelne egy szót sem. Ezek beszélnek össze-vissza, és az az ember érzete, a mondat elején sem tudják, mi lesz annak a vége, s hogy értelem szorul-e belé, az ebből fakadólag teljességgel esetleges. Puffan, ahogy esik, a bávatagoknak úgyis mindegy.

Varga mondandója azért érdekes azonban innen, mert megmutatja az a nihilt, ahol ezek kormányzatilag ülnek, maguk mellé emelve ezt a szerencsétlen országot, amely így a semmiben ringatózva atomjaira hullik. Nem kellenek ennek bizonyításához különleges különleges kognitív dolgok, szikrázó és csodálatos elme, hanem a panelproli józan esze, amit őseitől örökölt. Két Varga Judit állítást rakunk most egymás mellé nem is oly messze egymástól az időben: „A jogállam fogalma nem definiálható”, illetve: „A jogállamiság elvei alapján kormányzunk.” Emlékszünk az elsőre a boszorkányüldözésiből.

A második a friss, amerikai. Ha és azonban e kettő állításból levonjuk a következtetést, abból arra jutunk, hogy mivel a jogállamiság nem definiálható, viszont ennek elvei alapján kormányoznak, akkor egészen profánul a NER-ben Orbán vezetésével definiálhatatlan elvek alapján kormányoznak, és máris kiderült a titok, miért van itt olyan rohadt nagy kupleráj. Illetve ez több annál, ez a lebegés akárha Mohamed koporsója, de leginkább Lukács György zenedefiníciója illik ide, mikor is a filozófus azt mondta a muzsikáról, hogy az a meghatározatlan tárgyiasság, amit most nem fordítanék le.

Ha belegondolunk, úgyis megértjük, mint ahogyan azt is, nem ártana mindezzel szembesíteni Orbán miniszterét, hogy döntse már el mit tud és mit nem, illetve, ha nem tud semmit, akkor az alapján hogyan kormányoz. De tudjuk, hogy így, tehát sehogyan, ezért akkor ezen a ponton meg kellene határozni, mit csináltak ezek tizenkét évig, és mit művelnek most, a tizenharmadikban a permanens vészhelyzeti rendeleti kormányzással, ami mellesleg minden demokrácia fundamentuma. Most tréfálkoztam, mielőtt az a vélemény és szándék alakulna ki, hogy ez is hülye, menjen az anyjába ez is, vagy máshová.

Még nem. Előtte elvégzem azt a vizsgálatot, hogy akkor ezek szerint ködszurkálást művelve mégis mi az anyám valaga, másképpen radai rosseb történt itt velünk kormányzás címszó alatt. Erős érzelmek, indulatok és pátoszok nélkül, pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, arra kell jutni itt a kupiban, hogy az eltelt több mint egy évtized egyetlen be nem vallott, de minden eszközzel végrehajtott célja és törekvése, szándéka, alfája és omegája Orbán hatalomban tartása volt. Ez manifesztálódik mindenben, a Fideszre szabott törvénykezésben, hogy fenntartsa és működtesse azt a radikális bűnszervezetet, amely az országon ül.

Mennyivel egyszerűbb így, amikor látjuk a célt, és akkor mindjárt megértjük az eszközöket is. Így azt is, Varga miért hord össze-hetet havat, azt is, hogy ezért – mint ahogyan semmiért sem – miért nincs számonkérve, illetve ez a magyarázat arra is, a Völner-ügy miatt miért lehet még egyáltalán miniszter. Nincs itt se jog, se állam, a demokráciának már a heges maradványai se látszanak. És mégis az a legérdekesebb, hogy mindeközben Varga ilyeneket bír kijelenteni, amit: „Magyarország a jogállamiság elvei alapján kormányzott demokratikus jogállam” – a nap pedig vidáman süt. Ez a bizonyság arra, hogy nincs isten.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum