Kormányunk osztott-szorzott, és közzé tett egy számot, miután a rezsicsökkentés csökkentése nevű új magyar fogalom kétségbeesésbe taszította a mimagyarokat. Minielnök elvtárs ugyan elmondta az atyai tanácsot, miszerint mindenki készít családi költségvetést, és, ha ezt elvégezte, meglátja, mire futja és mire nem. Minielnök elvtársnak ez volt az utolsó szava ebben a témakörben, aztán elindult a náci mezőkre fajvédőnek, mert az nem zavarja a mimagyarokat, ellenben, ha megfagynak, az már kezdi érdekelni őket, de az sem eléggé. Momentán még negyven fok van, a mínuszok oly távolinak tűnnek.
Kormányunk is megnyugtatott, nem kell annyira beszarni, illetve nem mindenkinek. De akkor mennyinek, illetve ki esik bele abba a kategóriába, hogy eljővén a számla, azt nem tudja kifizetni egyáltalán. Azért, mert nem keres annyit, amennyit a csekk mutat. Az ilyen élethelyzet már elég húzós, az ilyennek távlatai, de jelenje sem nagyon van, egy ilyenbe belekerülve indul az ember a sufniba a kenderkötélért, hogy kissé késve, de eleget tegyen Kövér elvtárs egy korábbi bájos kérésének. Minielnök elvtársnál nem tudjuk, ki készíti a család költségvetését, de aggódnia nem kell, mert a bevétel rovat a duplájára emelkedett.
A miniszterek, államtitkárok is reménykedve várhatják az első megemelt számlát. Minielnök elvtárs róluk is gondoskodott, mert hogyan venné ki magát az, ha mondjuk Rétvári elvtársnál kikapcsolnák a villanyt, elzárnák a gázt, és kénytelen volna a parlamentbe melegedési céllal bejárni, mert más haszna úgysincs. Nem cukkolom én ezzel a magunkfajtát, hanem csak ténymegállapítok, hogy van, akinek nem kell tartania a bizonytalan jövőtől. Gulyás Gergely is sóhajtva mondta még a cirkusz, elején, hogy ő nagy valószínűséggel nem kerül bajba, amikor a postára kell fáradnia a sárga csekkel. Meg spórol is. Nem kapcsol villanyt.
Mások azonban épp bajban érzik magukat, így kormányunk közzé tett valami számokat, hogy nem is fognak olyan sokan megfagyni ebben a mi Paradicsomunkban. Azt írják ezek a drága emberek, hogy 5,6 millió áramfogyasztó közül 4,2 millió az, aki szerintük átlagfogyasztó. Közbevetőleg egyébként azt sem tudja senki, az átlagfogyasztás a hasra csapáson kívül milyen más módszertannal állapítódott meg, de már ez sem érdekel senkit. De nini, itt van nekünk 1,4 millió fogyasztó (esetleg a védett családtagokkal kiegészülve), akiket a kormány (Orbán) kőkeményen megszopat, és akkor a gázról nem is beszéltünk. Most fogunk.
Kormányunk valahonnan előhúzott adatai szerint a gázfogyasztók 3,5 millióan vannak kies hazánkban, közülük az optimista számítások szerint is 2,6 millió az úgynevezett átlagfogyasztó, itt is kaptunk tehát majdnem 1 millió embert (plusz védett családtagok), akik reszkethetnek a számlától. Összeadva a két halmazt – bár értelemszerűen vannak átfedések – ez uszkve 2,5 millió mimagyar ember (kiegészülve a pátyolgatott családdal), akikkel kőkeményen ki van cseszve. Momentán csak azt nem tudjuk, mennyi ebből az, aki egyszerűen képtelen kifizetni a számlát, és akit így a rendszer egészen profánul halálra ítélt.
Viszont a helyzet ennél is rosszabb, hozzáértő emberek szerint mindkét fogyasztói rétegnek minimum a fele képtelen lesz a hasra ütve megállapított átlagfogyasztást teljesíteni, azaz, mehet a lecsóba. (Sánta novellában büdösbe). Látjuk, hogy sok millió emberről beszélünk, akiken most csattani fog tizenkét év rezsihazugsága, és köztük rengeteg lesz a Fidesz-szavazó, akiknek mindezt mindannyian köszönhetjük. Nekik is meglesz a maguk baja, a karma tehát elvégzi a dolgát, most már csak az a kérdés, milyen reakciók érkeznek az amúgy bávatag, és semmit sem értő mimagyaroktól.
Szinte látjuk egyébként, hogy a jámbor népek azt hiszik, velük van a baj, nem tudnak spórolni, hogy a szomszédnak biztosan jobb, és csak az ő egük felett van borulat. Erre szocializálta őket Orbán, hogy a rendszer jó, s ha épp valakinek nem, az egyéni szociális probléma. Jelen esetben sokat néz tévét vagy állandóan fürdik, s bár Kövér elvtárs mondta, nem adja utasításba, ki mennyi pulóvert vegyen fel, tehát a bávatagok majd azt hiszik, nem húztak magukra eleget. Mindenki magában reszket majd a fagyos lakásban, már, ha nem árverezik el a feje fölül, vagy mindenki maga viszi a kötelét egy kampóhoz, mert nem tudja, hogy másképp is lehetne.
Iszonyú tél vár itt rengeteg emberre, amit az is mutat, hogy például az örök optimista Deutsch Tamás is már csak annyit bírt posztolni (miután elküldte szó szerint a picsába Gyurcsányt), hogy „A következő nehéz időszakban együtt kell maradnunk, hogy megőrizzük nemzeti ambícióinkat. Ennyi”. Nem egy vaskos program, de legalább az ambíció megmarad, ami fűt. Tényleg nem tudja az ember mi lesz itt, mi következik, de, ha a rezsim ezt is kibírja akkor mindennek vége. Annyiszor mondtuk már ezt, de most ez más, ez a fizikai véget jelenti egy földönfutó nemzettel, aki Deutsch-csal együtt őrizgeti az ambícióit. Ennyi, meleg telet nektek.
Vélemény, hozzászólás?