A szekunder szégyen a miénk. Legfőképp és alapvetően azért, mert a világnak az a fele, amelynek a beszéd szólt, a most már lenézett és gatyakorcból előrángatott klub, ahol épp pénzért kuncsorog felsőbbrendű fajunk, azt hiszi – mert oka már hinni nincs mást -, hogy olyanok vagyunk, mint akit a külvilág szemében immár negyedszer választottunk meg elsöprő többséggel. Minket éget le. A primer lejáratódás és a történelem szemétdombjára sorolódás pedig azoké, akik Orbán tegnapi beszédének tapsoltak, amiért őt éltették, ha tették ezt félelemből, behódolásból vagy rajongásból is, ez teljesen mindegy és érdektelen.
A komplett kormányról beszélünk, a Fidesz vezérkaráról és a fazék körül sündörgő csürhéről beszélünk, beleértve azon ellenzéki alakokat is, akik odamentek Tusványosra akármilyen céllal is, mert korpa közé nem keveredünk, ugyanis fölzabálnak a mocskos disznók. Bevett, eltartott kisujjú viszonyulás, hogy Orbán beszédekkel nem foglalkozunk, mert a manus nem normális – egyébként tényleg nem az -, illetve, hogy csak a híveinek beszél, a nyájat akarja egyben tartani, és ilyen nézőpontból számunkra érdektelen. De nem az. Ez a csürhe most egy évig ebből az uszításból fog táplálkozni, és ezek az ordas eszmék leszivárognak a mélyrétegekbe.
Megjelennek a kormány kommunikációjában, ez lesz a hangja a Fidesz lapjainak, és ez szól majd a Kossuthon és az M1-en. Ilyenek miatt vernek meg kendős vagy kreolabb bőrű embereket, és ezért huhognak a stadionban, meg fütyülik ki a térdeplő embereket. A mindennapi, nyomorult életünkre van hatással, ami ott elhangzik, ezek miatt lesz (lett) élhetetlen az ország, ahol eddig legalább az anyagi biztonság és a munka lehetőségének hazugsága megvolt. És most, hogy ezek is odalettek, és már nincs mit hazudni (bár igyekezet volna rá), a hang is megkeményedett, mert Orbán útja máshová nem vezethet.
Igaz, nem is nagyon akar másfelé indulni. Csodálkoztunk, mivé lett ez az ember, pedig voltaképp a sorsa – és vele egyként a miénk is – determinált. Neveltetésből, jellemből – illetve annak hiányából -, a mérhetetlen hatalomvágyból és narcisztikusságból fakad némi mentális zavarral fűszerezve. Így az, hogy tegnap Tusványoson echte náci dumát eresztett meg, egyáltalán nem meglepő, mert útja erre voltaképp nyílegyenes. A fasiszta állam már felépült, s amikor ezt állítom, nem a levegőbe beszélek, mert nem is akarok. Azoknak is, akik valamit is tenni akarnak a rendszer ellen, hasznos, ha látják, mivel állnak szemben.
A pipiskedő finomkodásnak már régen nincs itt a helye és az ideje, a NER a fasizmus (tekintélyuralmú nacionalizmus) alaptételeinek (az állam fontosságának messzemenő hangsúlyozása, az erős vezető iránti rajongás, a nacionalizmus legszélsőségesebb formái, a saját etnikum felsőbbrendűségébe vetett hit, valamint a katonai szellem eluralkodása a társadalomban) tökéletesen megfelel, és jellemzőek rá a mellékszálak is, éspedig a militarista állam, a nagy építkezések, díszes felvonulások. A gazdaságban a jelentős állami tulajdon, a nemzeti nagytőke fontosságának hangsúlyozása Ugyanígy az idegengyűlölet is.
Ha mindezek után megkérdem, hol járunk, amikor mindezeket felsoroljuk, mindenki a nemzet erkélyére és Felcsútra mutat. Ha valami annak látszik, akkor nagy valószínűséggel az is, így nemcsak a bukéja fasiszta a NER-nek, hanem minden porcikájában az. Az ilyesmit nem árt felismerni, s ha ez megtörtént, akkor kimondani és rámutatni minden eufemizmus nélkül, mert csak akkor mehetünk valamire. Ugyanígy nem kell félnünk és restnek lennünk, amikor látjuk a szintlépést, a napot, amikor Orbán nyíltan náci eszméket kezdett el terjeszteni, és ennek önfeledten tapsoltak ott is és a sajtó egy részében is.
A nácizmus a fasizmustól a fajelméletben különbözik, az uralkodásra hivatott árja faj ideájának megjelenése annak minden jól ismert következményével. Orbán tegnap erre a mezsgyére tévedt, s ha már arrafelé járt, meghempergőzött a ganyéban. Minden külön értesítés és részletezés helyett annyi csupán a delíriumból, hogy Orbán tegnapi beszéde szerint a hanyatló nyugaton kevert fajú népek laknak. Mi, kipcsakok nem vagyunk kevert fajúak, és nem is akarunk azok lenni, hőbörögte a mi kis nácink, a közönség pedig önfeledten tapsolt ennek. Voltak már erre utaló jelek régebben az életterezéssel, de most kiteljesedett az eszme.
Azt még próbálták tagadni a fordításra fogva, ezt már nem nagyon lehet. Egy menekülési útvonal még akadhat, ha kijelentik, a kedves vezető megőrült. A tegnapi beszéd több eleme is tartalmazott erre utaló jeleket, de fölösleges idézni a sok zagyvaságot, az igazi szintlépés ez volt, amikor kiderült a mi kipcsak árjaságunk. Ahogy romlik a helyzet (és az állapota) Orbán egyre veszélyesebb. Nagy valószínűséggel a DK reagált a legautentikusabban a pörformanszra, amikor közleményükben azt írták: „Beteg embernek nem tanácsot adunk, hanem gyógyszert.” Osztozunk a javasolt terápiában, és legyintünk is egyben.
Legyintünk lemondva, mert azon már a bogyók sem segítenek, aki szerint 2030-ra a nyugati civilizáció összeomlik, amelynek kultúrája már most sincs, mert azt mi képviseljük génjeinkben kizárólagosan. 2030-ban pedig nem országhatárok, hanem etnikai határok lesznek, s abban leszünk mi egy kis sziget a nem kevert fajunkkal. Ez annyira sűrű, hogy már tényleg beteg, vagy annyira náci, hogy valóban nagyon veszélyes. Itt tartunk. És ott is, hogy mindezek mellett arról a nagyívű beszédben egy kurva szó el nem hangzott, mi lesz a megfagyni és éhen veszni készülő tiszta fajú magyari népekkel. Ilyen apróságokkal Orbán nem foglalkozik. Mert minek.
Vélemény, hozzászólás?