Az ő töke

Lett víz Solymáron. Nem kellett ehhez egyéb, mint Menczer Tamás, akinek elég volt azt mondania, hogy legyen. És lett. Mókás volna ez a történet, ha nem lenne tragikus, hogy itt a hét végén azon izgulhatott – egyebek mellett – az ország apraja és nagyja, hogy vajon Solymáron (és a környékén) netán szomjan pusztulnak-e az emberek, vagy hozzájutnak egy pohár vízhez. Vizekben gazdag ez a terület, ahol épp élünk. Pár éve még víznagyhatalomként aposztrofáltuk magunkat, mint akik, ha mindenhol a környékünkön sivatag lesz is, és még a tevék sem bírják a kiképzést, mi azonban nyakig üldögélünk a hűs habokban, és idvezülten lefetyeljük buzgó forrásainkat.

Valaminek történnie kellett, hogy most meg Solymáron – és a környékén – vízbajok vannak, és ez a történés a rezsicsökkentés maga. Mert most is tudjuk, kormányunk is mondja, hogy van víz mindenütt, ám, hogy Solymáron mégsincs, annak azok a kurva csövek az okai. Meg a tározó. Ez utóbbiban nem volt megfelelő mennyiségű folyadék, a másiknak meg nem elég a keresztmetszete, azaz, ha lenne is elég a vízből, nem tud annyit szállítani, mint amennyit ilyen tikkasztó napokon kellene. Nem volt pénz kicserélni szélesebbre a csöveket, mert rezsicsökkentés van. Most olcsó a víz, de nem volt, úgyhogy kormányunk áldásos ténykedése körbe ért, meghozta úgymond az aszott gyümölcsét.

Nem úgy Felcsúton, ahol szépen teremnek a tökök. Mert mindeközben, amidőn az emberek az ország közepén készültek szomjan pusztulni, O. V. nagyvezírnek arra volt gondja, hogy tököt szüreteljen a kertjében, ahol nem tűz a nap, mert a stadion jóságos árnyékot vet a budira és annak környékére a legmelegebb órákban. Persze más, kisebb gondok is akadtak mindeközben a Felcsúton kívüli világban. Európa vezetői a télre gondolva a gázellátás felett aggódtak, illetve az is ezen a forró hétvégén derült ki, hogy kies hazánk, amelynek bájos vezetője tököt szüretel jódolgában, uszkve hatszáz milliárd pénzt bukott az itteni lopások miatt, de sebaj, veszett már több is Mohácsnál, aminek, ugye, miniszteri biztosa is van már.

De maradjunk a töknél kicsinyég. O.V. nagyvezér a bávatag alattvalókat szórakoztatni óhajtván közzé tett egy képet, amelyen egy tököt toligál, ami a felcsúti budi mellett növekedett, és mint valami ihletett nyelvi zseni, „Tök meleg van” felirattal tette közzé. Ettől a hívek nagy valószínűséggel állva pisáltak, mi pedig azon gondolkodtunk, mi a jó isten baja van ennek a manusnak, de nem tudtunk rájönni, máshonnan nézve már régen, nagyon régen tudjuk. Megfordult a fejünkben a Brian élete című filmalkotás, amelyben – mint emlékezni tetszenek – a messiásnak kikiáltott főhős után özönlenek az ottani bávatagok magasba emelve és követve az ő tökét. Nos, ilyen Neriában is előfordulhatna, készség volna rá.

Túl ezen azonban, és mindeközben Solymárra, és az ottani szűk cső miatt szomjazókra gondolva nézzük ezt a Felcsúton termett tököt, és eszünkbe jut, mily szerencsés is az a vidék, ahol solymári gondok nincsenek. Stadion van meg kisvasút, hűsítő tavacska, egyáltalán Felcsúton olyan bajok, amelyek az országban másutt felütik a fejüket, egyáltalán nincsenek. Felcsút az Isten tenyerén csücsülő Paradicsom, ahol lám, a tök is milyen szépen megterem, hogy az ember arra gondol, bárcsak az ő fatornyosában született volna meg O. V. nagyvezér. Vagy ami a legjobb lenne, ott se egyáltalán, azaz sehol. De most már az ilyen álmokat cseszhetjük. Itt ül a nyakunkon, és követik az ő tökét.

Sok mindent lehetne még mesélni, mennyi borzalom történt a kerek világban ezen a forró hétvégén, miközben nekünk az ő töke jutott, de nem terhelném a nyájas olvasót a bajokkal. Csak annyit kies hazánkról, hogy miközben Solymáron kiderült, nem elég széles a vezeték, és nem bír rajta elég víz átfolyni, mert a rezsicsökkentés miatt nem volt pénz fejleszteni, Menczer államtitkár fölszólította a vízszolgáltatót, lássa el a feladatát, ne szomjaztassa a népet. (Már majdnem népnyúzó Ryanair lett a vízszolgáltató.) Akárha a korban, ahová térünk vissza, s amelyben a malacnak lett megszabva, hogy hányat fialjon. R. Elvtárs a búzakalászhoz hajolt, O. elvtárs tököt furikáz. Seckojedno.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum