Orbán Viktor, a nagy és rettegett haramiavezér tegnap elővette hatalmas mordályát, és a bankokra fogta. Illetve még a tescókra és más imperialistákra, hogy elszedje a pénzüket erővel. Extraprofitadót jelentett be ugyanis olyan lendülettel, mint amilyennel tizenkét éve a nyugdíjmegtakarításokat szedte el az emberektől, vagy a pofátlan végkielégítésekre vetett ki különadót. Nem mintha ez utóbbi nagy tételt jelentett volna a költségvetésben, hanem, hogy a baloldali burzsujokat móresre tanítsa. Orbán Viktor előszeretettel szedi el mások pénzét, míg azonban a sajátjához és az övéi tárcájához nem igazán akaródzik nyúlnia. A kocsmákban és más filozófusi körökben ezt úgy mondják, mások farkával veri a csalánt.
Már a bejelentés módja is gyomorforgató, az ember ugyanis meglehetősen unja, hogy hazájában egyfolytában peregnek a dobok, miszerint nagyméltóságú úr majd mindjárt mond valamit. Órákig vár aztán a panelproli, mi is lesz az a szenzáció, rágja a körmét, miközben arra gondol, normálisabb helyeken az nem úgy megy, hogy a miniszterelnök naponta áll ki a népek elé, hol valami bődületes ökörséggel – mint szevasz röfi vagy küldjük a nyolcvanat Feri bátyám -, vagy pediglen ilyenekkel. A lényeg, hogy minden napra jusson egy várakozás, esetleg egy gyümölcsízű meglepetés Orbán szájából a bávatagoknak. Tizenkét év alatt a technika nem fejlődött annyit, mint amennyire a rezsim megtanulta használni azt.
De most nem is a forma a lényeg, hanem a tartalom. A pénzek elszedése másoktól, mint valami útszéli betyár, ahogyan arra a mordállyal már utaltunk, és a lebegtetés is, az erkölcsi indoklás is hasonlatos ahhoz, hogy a gazdagoktól elszedjük, és a szegényeknek adjuk. Ilyen romantikus ország a miénk, tényleg, mint a mesékben és kifestőkönyvekben. A rablás indoka most ugyanis az, hogy rezsi-, és honvédelmi alapot hoz létre a mi egyetlenünk, ahová beteszi az imperialisták pénzét, hogy megvédje a magyar népeket a való világtól. Hogy közgazdaságilag ez megáll-e (nem), az momentán másodlagos, a lényeg a bávatagok hasba akasztása azt a képzetet szuggerálva beléjük, hogy mindezt az ámokfutást nem ők fogják megfizetni.
Dehogynem. Orbán azonban arra játszik, mint ahogyan eddig is, hogy a mimagyarok agya addig már nem ér el, hogy ezért lesz drágább a kenyér vagy a banki kölcsön, hogy ugyanúgy kifizeti mindennek az árát, csak nem veszi észre. Mert végig gondolni képtelen és alkalmatlan, egy képzete van csupán, hogy az atyuska megvédi őt és féltett családját. Ilyen alapokkal lehet majd választást nyerni négy év múlva, ha lesznek egyáltalán. Addig is azonban ebben az országban kell élnünk, feltéve, ha el nem akarunk menni belőle, vagy ha erre módunk adatik, mert elmenni sem olyan egyszerű a legnyomorultabbaknak, mint az tudvalévő. Ez azonban egyéni szociális probléma, míg azonban Orbán ámokfutása egyáltalán nem az.
Orbán rablása – a mordályával – célzott és szelektív, mert mint ahogyan a pofátlan végkielégítések sem vonatkoznak az övéire – lásd Völner, aki bilinccsel a kezén is érdemes volt rá -, az extraprofit, amúgy közgazdaságilag nem létező fogalma sem érvényes Mészárosra és a hasonszőrűekre, például vőmuram. Illetve mindezeken túl az sem látszik sem a közeli sem a távoli jövőben, hogy Orbán az állam értelmetlen költéseit, amelyek közül csak az egyházaknak juttatott súlyos százmilliárdokat említjük, vissza akarná fogni. Hová is vezetne ez, milyen pogányvilághoz. De ehhez a fejezethez mindenki hozzá teheti a saját fájdalmát is.
Stadionoktól kezdve a balkáni média pénzeléséig számosat vagy inkább számtalan ilyet találhatnánk, amikhez viszont nyúlva nem lesz. Mindez, amit tegnap a pofánkba kaptunk nagy harsonaszóval, arra alkalmas, hogy a látszat megmaradjon. Orbán Viktor megvédi a rezsicsökkentést, jótevőként az imperialistákkal fizetteti meg annak az árát, míg a bávatagok aztán föl sem fogják, meg sem értik, hogy ennek ellenére mért fognak éhen dögölni. Mert a nagy beharangozás után, miszerint Orbán mindjárt bejelent, azért kellett addig várni a kappanhangra, míg a tőzsdék be nem zártak, hogy a forint árfolyama azonmód be ne zuhanjon. De ami késik, nem múlik, meg fogjuk fizetni ennek az árát. (Is.)
Vélemény, hozzászólás?