Csattanó maszlag

Állítólag Lázár János (a márkiverő hős) miniszteri széket kap a sokadik Orbán-kormányban, és feladata lesz a multik kiszorítása a kereskedelemből. Megértjük. Felforgató tevékenységet már emberemlékezet óta végeznek, sőt, keresztényüldözést folytatnak, mikor is, akárha a Sátán földi helytartói vasárnapi nyitvatartással csábítják a hívőket, akik ott vergődnek a kocsmában meghasonolva könyökölve a sör-, oder fröccstócsás asztalon, hogy misére induljanak, meccsre vagy boltba. Kinéznek a légyszaros ablakon, sóhajtanak lelkük fenyegetésében, és nem mennek sehová, kivárják, amíg asszonyuk végez a kirántott hússal, s csak akkor térnek haza, de addig is kérnek egy rundót.

Már ebből is kitetszik, hogy az az imperialista métely, ami a Tescóból és társaiból árad, nem összeegyeztethető a mimagyarok keresztényi létformájával, az Isten, haza, család szentháromságával, mert soha nem jó, ha meghagyjuk a választás lehetőségét a nép egyszerű gyermekeinek. Nem azért, mert fasiszta brigantik volnánk, hanem, mert jól tudjuk, milyen zavarokat okoz az erőben, ha csak téblábol a marhája, mert azt sem tudja eldönteni, fiú vagy lány, ebből fakadóan apa vagy anya, és darabokra hullik az egész gondosan felépített panoptikum. A krumplileves legyen krumplileves, ahogyan Kádár apánk mondta, és ő tudta, mit beszél. Nem véletlenül uralkodott meghülyülésig.

A Fidesz – ergo – Orbán is addig akar, keményen kézben kell tehát tartani a dolgokat. A multinak takarodnia kell az országból, amire újabb bizonyság érkezett. Most már nemcsak a hittől tereli el akciós parizerrel a mokány magyarok figyelmét, hanem tudatmódosítókat csempész a mindennapjaikba. A mimagyarok szeretik a zöldbabot, ha nem, akkor is megeszik az iskolai menzán vagy a kisdedóvókban, változatos formákban lehet megkeseríteni vele gyermekeink vagy otthon férjeink életét. És akkor a fél vagy egész ország, aki két pofára ette a zöldbabot, egyszer csak nekilát delirálni, az oviban kisdedjeink tripben szállva jelentkeznek nemátalakító műtétre.

És más ilyen dolgok történnének, ha zöldbabot enne az ország. Mert az Aldi odáig ment rendszerellenes aknamunkájában, hogy csattanó maszlagot kevert a gyorsfagyasztott zöldbabjába, ami tudjuk, mivel jár. Ez a növény a kőkemény pszichedélia, a vele kevert zöldbabfőzelék fogyasztása után maga Dájcstomi is csak csettintene, és például Habonynak sem kellene Ibizára járni port szippogatni. Csak betolna egy tál zöldbabot, és vigyorogna meg szállana, mint a lufi május elsején. Ez rendjén is van, nagyjainknak kijár a feledkező pihenés, node a Józsik és a Bélák, akiknek a szervezete a fröccshöz szokott, hogy velük mi lesz, az beláthatatlan. Egyáltalán nem mennének már misére.

Fölfedeznék a zöldbabban Isten bizonytalan arcát és a mennyei fényt, a szférák zenéjét, valamint az összes aprószenteket. Nem véletlen, hogy a letaglózó választási vereség után próbálkozik a fellazítás eme fondorlatos módjával a nemzetére törő baloldal, amely ím, a multikon keresztül próbálja meg népünk tömör és kiklopfolt tudatát illékonnyá tenni, hogy kénytelen volna Semjén éjszaka törvénytervezetet benyújtani a zöldbabfogyasztás tiltásáról, és még a termelése, forgalmazása is bűntett volna. Üldözni kezdenék a zöldbabdílereket, ilyenek. Lám, lám, hová jutott, meddig süllyedt a kokakólamámortól induló romlás, ami a párt éberségének fokozását követeli, és a többi, valamint kisnyúl.

Ilyen bizonyságok vannak arra, hogy Lázárnak lángpallossal kell kiűzni a multikat földünkről, aki multik népünknek a pénzét, lelkét és hitét egyként a magukénak akarják, holott az a pártnak van szánva. Az Aldi egyébként visszahívta a csattanó maszlagot tartalmazó fagyasztott zöldbabjait, de leleményes népünk bolond lenne visszavinni így, hogy megtudta, milyen kincshez jutott hozzá potom pénzért. Bár ez a mai árak mellett túlzás, de azért mégis. Már látjuk az éji homályban settenkedő alakokat, hónuk alatt egy csomag zöldbabbal, ahogyan mennek a partira feledkezni arról a rohadt világról, amiben élniük adatott. Szabaccság, elvtársak, szabaccság, ahogyan William Wallace üzente nekünk, miközben a király emberei kibelezték. Ilyenek lennének a hangulatok, és hová vezetne ez?

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum