A demokrácia jegyében és dicsőségére az eljövendő választásokra tekintettel minden országos listát állító párt ötperces bemutatkozási lehetőséget kap az M1 és a Kossuth Rádió reggeli műsorsávjában. Egészen pontosan ezt mondták a nagy hatalmú és nagy tudású Orbán-csicskák: a pártok képviselői március 16-tól, három héten keresztül minden szerdán és csütörtökön az M1 Ma reggel című műsorában a 8 órai híreket megelőzően, a Kossuth Rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában pedig a 8 órai Krónikát követően ismertethetik választási programjukat.
Innen nem derül ki, hogy három héten át két napon reggelente minden párt kap öt percet, ami összeadva kitenne egészen fél órát is, de ez kevéssé valószínű. Minden bizonnyal darabonként jár az a nyüves öt perc, amit négy éve a kutyapárt képviselője töltött meg oda illő tartalommal – mint emlékezhetünk –, mikor is kakasjelmezben öt percig kotkodácsolt, és nem tudtak tenni vele semmit. Az öt perc ennyit ér voltaképp, így az ellenzéki pártok akkor teszik a legnagyobb rosszat önmagukkal, ha szép ruhában és jólfésülten öt percre nagy komolyan beülnek a stúdióba.
Mert akkor jelenlétükkel legitimálják azt, hogy pofán vannak köpve. Ez pedig nem szerencsés. Kiszámolhatjuk, a demokrácia és a kiegyensúlyozott tájékoztatás szellemében hogyan néz ez ki. Kétféle metódussal is kaphatunk lehangoló eredményt. Az egyik szerint négy év alatt a közmédia úgy nagyjából ötszáz milliárdba került nekünk (neked is), ebből kap az ellenzék, akikre a választók több mint fele biztosan szavazna, öt percet, ergo percenkét százmilliárdot kóstál az ellenzék közmédiás jelenléte. Ez derül ki egy kommentből, ahonnan loptam a számítást.
Mint ahogyan – mivel nem vagyok matematikus egyáltalán – a következő levezetést is: egy évben van körülbelül 525.600 perc, 4 év alatt, ez 2.102.400 perc, na, ebből kap az egyesült ellenzék, 5 percet. ez 2,3×10-6-on százaléka a teljes időnek. 0,0000023 százalék. Ez a szám is kijött valahogyan, a végeredmény pedig bolhafingot mutat. A magam részéről arra vagyok képes, hogy az M4-el példálózom, ahol minden meccs szünetében van az egy perc gyűlölet már az indulás óta, az ellenzéki pártok tehát öt futballmeccs szünetével érnek fel.
Sokféle számolást lehetne alkalmazni, de minek. Ez úgy, ahogyan van, röhejes, és voltaképp az ellenzéki pártok megalázása, amit el kellene hárítani, de ki vagyok én, hogy tanácsokat osztogassak. Ez az egész egyébként a színjáték része. Azé a színjátéké, amivel a Fidesz már hatalomra jutása óta demokráciát játszik, holott mindenki tisztában van azzal, hogy egypárti diktatúra van kies hazánkban a bátor százharminchármakkal, ahol a parlamentben is csak díszlet az ellenzék, mint ahogyan most a közmédiában is az. Odacsapják öt percben, hogy csak úgy placcsan, és készen van a nagy mű.
Nem egyébről szól ez az egész, mint a választások tisztaságáról és szabadságáról, ami szintén nincs, és ami szintén arcul van köpve. Nem véletlenül mondta azt a legutóbbi, tévé székház előtti tüntetésen Márki-Zay, hogy nem lehet szabad választásokról beszélni ott, ahol tizenkét éve agymosás folyik. Az ellenzék – megválasztott – vezérének ebben igaza van, csak arra vagyunk kíváncsiak, mindezek után bemegy-e öt percre a legnagyobb agymosó műhelybe, vagy sem. Hogy komolyan vesz-e magát vagy sem, mert az egyetlen lehetséges reakció a tyúkjelmezben kotkodálás lenne.
Egyébként hallani, hogy az EBESZ már itt van, és a szimatolózik a KESMA redakciókban. Hogy mit és miért, az mindezek fényében nem csak titok, de felesleges kérdés is, mert a buzgalom totálisan fölösleges. Ha EBESZ volnék, mint ahogy nem vagyok az, csak végig néznék egy napot az M1-en, az M4 meccsszüneteit, belehallgatnék a Kossuthba, és mondjuk Magyar Nemzetet olvasgatnék, majd behívnám Brüsszel tankjait. Ez azonban csak fikció, aminek semmi köze a valósághoz. A valóság az, hogy a választópolgároknak kell brüsszeli tankként viselkedni, és elsöpörni a gonoszt.
Vélemény, hozzászólás?