Gulyás G. és a sötétség

Annak idején, boldogult úrfikoromban a kádári televízió vetített egy portréfilmet a néhai Lékai bíborosról. Érdekes műalkotást láthattunk, amiből megtudhattuk a magyar főpap jelmondatát, ami ez volt: „A megnyesett fa kizöldül”. A főpap azért választotta ezt élete iránymutatásának, hogy ezzel fejezze ki elgyötört és üldözött egyházának feltámadását, ma pedig látjuk, hogy nemcsak zöld lett az a nyüves fa, hanem már egy egész esőerdő borítja kies hazánk földjét. Tele papagájok és mindenféle zajos élőlények hangjával, akkora a kakofónia, hogy az ember a saját hangját is alig hallja. Szent szánkók állnak a téren, és nyolc pap szentel fel egy budit.

Lékai bíborosnak volt más érdekes kijelentése is, amikor a tanulmányairól azt mesélte, hogy a szemináriumban az ő hitét tudományosan megalapozták, ami feloldhatatlan ambivalencia. Ugyanis a kereszténységet – valamint sámánizmust és a többit – azért nevezik vallásnak, mert hiten alapul, a hit pedig tudományosan nem megalapozható. Ha az lenne, nem hitnek volna nevezhető, hanem relativitáselméletnek. Ilyképp, ha tudós papokról és nagyszerűségükről olvas a halandó, akkor egy félig kész embert lát maga előtt gyötrelmekkel az életében, aki, ha útja következetes, előbb-utóbb meghasonlik, ha egyre mélyebbre ássa magát az anyagi világ megismerésében.

Tudomány és hit nem igazán voltak jóban hosszú együttélésük során. Füstölgő máglyák tudnának mesélni arról, mivel járt, ha a józan ész szembe ment a dogmával, viszont azért élünk a XXI. században, hogy ez ne legyen feltétlenül így. Magyarország azonban – mivel előre megy és nem hátra –, újra felfedezte ezt az ellentétet, és Gulyás Gergely miniszter szájával fogalmazta meg egy egyetem rektori beiktatásán. Szerinte az egyházi egyetemeknek gátat kell vetniük „a tudomány progresszív kisajátításának”, és csak remélni óhajtja az ember, hogy maga sem tudja, milyen borzalmakat mondott. Anélkül, hogy a progresszió filozófiai értelmezéséhez tévednénk.

Csupán naturálisan, ez a haladás elleni felszólalás, hogy a szellem szárnyalását a hittel kössék béklyóba. Ilyeneket a középkorban szoktak kijelenteni, de már akkor is leginkább a retrográd elemek, akik attól féltek, hogy a tudat világossága zavarokat okoz az egyház monolit világképében, és netán elfordulnak a népek az általuk faragott istentől. Mindezt Gulyás az előre és nem hátramenés országos jelszavának regnálása idején adta elő, de megengedem, nem igazán tudja, miket beszél, csak becsatlakozott a műkeresztény fősodorba, ha egyáltalán maga írta azt a beszédet, amit előadott. Viszont a szavaknak súlya van, és bármilyen fura is fideszéknek, többnyire jelentése is.

„A teremtés törvényei, a legalapvetőbb biológiai tények elvitatása nem tudományos teljesítmény, ahogy a Bibliából idézni sem lehet bűncselekmény az európai civilizációban.” – ezt is mondta még nekünk Gulyás miniszter, hogy kibújjon a szög a zsákból, mert, ha jól értelmezzük, az evolúció elmélete – mint a teremtés törvényének cáfolata – nem tudományos teljesítmény, és máris nem más, hanem maga Semjén áll előttünk teljes pompájában. Gulyás, ha így akarta, ha nem, ha így hiszi, ha nem, a kósza középkorba álmodja vissza magát, és vele együtt minket is, amikor földereng a dumájából a tudomány felett álló egyház, ami ma elég delikát idea.

De tegyük fel, mindez csak színjáték és bohóckodás, mert van annyira jó a szívem, hogy azt tételezzem, ennek a Gulyásnak azért ennél több esze van. Nem biztos, de engedjük meg. Akkor viszont előre megfontoltságról van szó, ami még a hülyeségnél is nagyobb bűn. És elnézve a pátoszos képüket, a lényükből áradó őszintétlenséget és manipulációs szándékot, ha tényleg hinnének, tudnák, hogy biztosan pokolra fognak jutni. De aztán elégedetten mosolyogva mennek el, és ennél több bizonyíték nem kell annak belátásához, hogy miképp mindent, a hitet is hazudják. A buzgalomban azonban nem lenne kötelező a sötét középkorig visszamenni előre haladtukban.

Ez csak cirkusz kenyér nélkül. Tudomány, hit, élet kontextusában korunkban a hitnek és minden vallásnak elsősorban morális tartalmúnak kellene lennie, mert a progresszív tudomány sorra húzgálja el a függönyöket a világ titkairól, és egyik mögött sem sejlik fel Isten bizonytalan arca. Ha tehát ezt a progressziót vitatjuk el a tudományos tevékenységtől, mert a hitünkhöz képest túl messzire megy, akkor csak arra adunk bizonyságot, jól érezzük magunkat úgy, ha nem kell gondolkozni, és végül is, erre épül a Fidesz hatalma. Amit Gulyás előadott az ócska színjáték, s ha ebbe így kétségek nélkül beleállt, akkor ugyan nem csodálkozva, de nyugtázzuk: bizonytalan identitású lény. Morális nulla. Zéró.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum