Három majom

Most, hogy buknak ki az ügyek, ha kevéske is, de mégis, a fideszisták kezdenek átmenni hülyébe. Itt van nekünk mindjárt ez a jámbor tekintetű, pufók óvodás ábrázatú Gulyás miniszter, aki semmit nem tudott a Völner ügyről, holott már nyomoztak benne és ellene. Szó szerint addig nem hallott róla, míg Polt főügyész „átirata” meg nem érkezett, ami megadta az engedélyt a tudásra. Polt főügyésznek lehettek és lehetnek álmatlan éjszakái mostanság, hogy jönnek elő dolgok, amelyeket már ő is képtelen elkenni, így el kellett döntenie az első dominót, meglátjuk. Majd meglátjuk, mit hoz ki a sorminta.

Viszont Völner azért kormánytag lett volna, állítólag azzal a rátestált joggal, hogy engedélyezze az ellenzékiek megfigyelését, legalábbis Varga Judit szerint, aki a főnöke a mesében. Nagy valószínűséggel, bár erről a röneszánsz hölgyemény – hegedű, pöttyös labda – ő sem tudott semmit az „átirat” érkeztéig, s ha még így is lenne, legalább megszólalhatna, illetve megszólalhatott volna arról, hogy sajnálja, miszerint kígyót melengetett az általa felügyelt minisztérium kebelén. Vagy őszintébb előfordulásban veszi a divatos kis kalapját, és visszamegy fogalmazónak, amely közegből vétetett.

Ilyesmiről azonban szó nincsen egyáltalán, Varga miniszter az egészről hallgat, mint a szétterült tehénlepény a fűben, sőt, előveszi újra a lejárt szavatosságú Répássyt, aki nem is olyan rég óbégatta tele a sajtót arról, hogy elfogyott számára a munka. De Varga ezek szerint újra talált neki. Ezentúl ő engedélyezi a lehallgatásokat talán, vagy rajta keresztül futnak a kenőpénzek, majd kiderül. De Répássy esete, aki duzzogva távozott, és most újra hadra fogták, arra utal, fogynak a megbízható káderek, akik gondolkodás nélkül hajtanak végre bármit, és alkalmasint nem tudnak semmit.

A leglátványosabb, már kabaréba, oder a kisegítő oskola második osztályába való „nemtudás” a Szijjártóé, aki a szar elkenésében odáig ment, vállalta annak az ódiumát, hogy tök hülyének mutatkozzon. Vagy, ha valóban úgy van, ahogyan előadta, akkor valóban az is. A lebukott Völner a Pegazussal történő lehallgatásokat engedélyezte, a kémszoftvert viszont az izraeli NSO cég gyártja. Szíjjártó pedig azt adta elő, hogy arról volt meggyőződve, amikor nso-t emlegetnek, akkor a Nemzeti Sport online változatára gondolnak, az nso.hu-ra, ami, ha így van, Szijjártónak is mennie kellene.

De nem megy, mint ahogyan Varga nacsasszony sem, pedig mindenki várja, és nem azért, mert kitelt a becsülete, mert olyan neki soha nem is volt, hanem, mert jobb helyeken ez így van szokásban. Ha az államtitkárom bűnöző, akkor, ha ő börtönbe megy, én is fogom a csinos kis kalapomat és távozok a magas hivatalból. Viszont tudjuk, hogy kies hazánkban ilyen demokratikus, jogállami normák nincsenek érvényben, itt az távozik, akinek a kedves vezető elküldi a selyemzsinórt. Varga ideje ezek szerint még nem jött el, valószínűleg azért, mert a legbelső körhöz tartozik.

Hamar elérte ezt a szintet, de dolgozik is érte erősen. Azonban a kedves vezető helyzete, tudása vagy nem tudása is érdekes a fennálló helyzetben. Pár hete még együtt iddogált Völnerrel, amikor Feri bátyámnak beígérték közösen a novemberi nyolcvanat, és azt is sejtjük, Orbán tisztában volt már akkor Völner ügyleteivel, mert nagy valószínűséggel mindenről beszámolnak neki. Egyszerűen olyan a párt, a kormány és a seggnyalók működési hierarchiája, de akkor még azt hihette, hogy Polt haverja majd most is sikál. De az élet, vagy olykor egy tökös ügyész vagy bíró túlnő a fején.

Viszont Orbán sem hajlandó tudni semmit az egészről, a pénteki kossuthos szózatában egy árva szó nem esett arról, hogy kormányának egyik tagja lebukott. Még az is lehet, ez egyáltalán nem is különleges, hiszen bármelyik lebukhatna attól függően, hol és milyen mélységben vakarjuk meg a trágyahalmot. A Gulyás-Varga-Szijjártó hármas úgy viselkedik, mint a nem lát, nem hall, nem beszél három bölcs majmok, a bölcs jelző nélkül, mert reájuk nagy valószínűséggel az Omerta törvénye vonatkozik. Erről tudjuk, hogy a maffia hallgatási regulája kivégzés terhe mellett.

Egyik sem jobb a másiknál, ha egy országot kormányzó párt működésének alapjairól van szó, de könnyebb lesz megértenünk annak ismeretében, ha tudjuk, a Fidesz nem kormányoz, hanem elural és lerabol. Olykor – mint most Völneré – akadnak balesetek, és, mint kitetszik, úgy vélik, ha nem beszélnek róla, az ügy nincs is. És mégis van, valamint még mennyi sok, a szájukig ér már a sár, s ha ez így megy tovább, el is lepi őket. Ez nem jóslat, hanem a rend maga a karma, vagy, ha úgy tetszik a jin-jang törvényszerűségei miatt. De említhetnénk a sánta kutyát is. Mindegy, egyszer végük lesz.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum