Ökumené

Ahogy Mészáros Lőrinc mindenhez is ért a gázszereléstől a hídépítésig és tovább vagy pediglen egyikhez sem, akképp foglalja magában Orbán Viktor mind a széles univerzum összes kajla istenét, vagy pediglen úgyszintén egyet sem. És ez a valószínűbb. S hogy ez a két úriember most hogyan kerül együtt a tányéromra, hogy fölszeleteljem őket, annak oka az, hogy egylényegűek. Egyik sem lehet a másik nélkül, legalábbis egyelőre, s voltaképp mindegy is, melyik követi el az aktuális ganajságot, az úgymond a családban marad. Mészáros Lőrinc kapott ötvenmilliárd kölcsönt, hogy megvehesse a Titászt, és kapott is ennyi rengeteg pénzt.

Hogy kinek vette, és ki adta neki a mesebeli összeget, és hogy miért íratja Mészáros nevére Orbán a teljes magyar hazát, az nehezen érthető erkölcsi, de maffiaszempontból azonban mindenképp. Ugyanígy maffiailag értelmezhető, hogy a keresztény törvényhozók összejövetelére a nem is kormánygép úgy szedte össze Orbán családját Európa különböző pontjairól, mint valami bérkocsi, és az is a legszebb, hogy míg Mészáros kapott ötvenmilliárdot a közösből voltaképp, a haverja pedig a közösből fizette a nagy római kirándulást. Mert hiába mondja azt a hivatala, hogy saját bukszából állta a dzsemborit, de mint tudjuk, ennyi pénze neki nincs.

Szar van a propellerben, az keni-vágja szanaszét a matériát, és senki föl sem szisszen. Mint ahogyan azon sem, hogy Orbán egy valaggal ül a Türk Tanácsban és a katolikus törvényhozók között is, holott a két grémium között az ellentét ontológiai és engesztelhetetlen, ahogyan az is nehezen képzelhető, hogy Mészáros egyáltalán tudja, miket vesz össze Orbán a nevében, és azt is az ökumené jegyében. Mindent visz, amihez hozzáfér, hogy semmi sem marad, a javunkat már rég elvitte, mert annyira akarta. Mindent összevetve ez a két alak és létezésük a NER esszenciája, az elvek nélküli lopás metafizikája, hacsak nem a lopás maga az elv. De az ilyen nem komilfó.

Nem tudom, érezzük-e a szerves egységet, ahogyan így egymásból bimbózik ki Mészáros és Orbán, hogy míg az egyik a képtelenségek sorával tartja fent az érdeklődést szellemi síkon – buzik és kereszténység meg a többi –, a másik az előbbi okozta éji sötétben vesz el mindent, hogy folyik a nyála a szerzésben, de rossebeket. Mészáros, bár okosabb mint Zuckerberg, mégis csak a „legyetek bátorak” nívóján áll, mint jobboldali szellemi, morális és kulturális fölény. Az ember pedig nem is tudja olykor, melyikről írjon örökítve meg az utókornak és a tárgyalások bizonyítékául, mígnem kijegecesedik benne, teljesen mindegy, mert minden ugyanaz.

A NER, képviselje akár Mészáros, Orbán vagy akármelyik gauleiter, a romlottságról szól. Mert visszatérve a keresztény törvényhozókra, ahol Orbán családostul virított, mégis ott mutatkozott meg, hogy univerzális, mint már fentebb sóhajtoztam. Ha kell, muzulmán, ha kell, katolikus, s ha úgy kívánja a sors, Kálvinista, ilyképp egyik sem, csak a szerzés megszállottja, amelyben előretolt csapatai Mészáros és összes cégei. Az ökumené egyetemessége új szintre emelkedik, más minőségbe bukik át, midőn nem a szellemi, hanem az anyagi egységet mutatja, hogy minden is az övé, vagy csak szeretné, hogy az legyen, de azért törekszik a kiteljesedésre.

Mindez pedig Buddhában testvéreim, bizonyíték arra, hogy a tollforgató miért nem egyfolytában a Pegasusról, a Fudanról és más hasonló léptékű gonoszságról értekezik, mert ha arról ír, hogy Orbán megint hazudott, amikor a római útról és a kikapcsolt helyzetjelzőjű nem is kormánygépről hadováltatta a csinovnyikjait, az ugyanaz. Minden ugyanaz az ótvar, csak más alakban. Ez a NER ökumenéje, hogy a bűnt, az erkölcstelenséget és aljasságot lehető legszélesebben, a maga teljességében foglalja magában. Így, ha csak annyit mondok, bakfitty, már maga az kész vádirat, mert a csontjainkban érezzük a gonoszt, akinek, ha szólít az idő, nem fogunk majd tudni ellenállni.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum