Semjén vadászkiállítása momentán – bevallottan – több mint hetven milliárdba fáj eddig. Ugyanakkor a NAV zárolta Iványi Gábor egyházának számláját, és százhuszonhét milliót le is emelt róla, így a dolgozóknak nem tudtak bért fizetni, csak a járandóság felét, és a táblák is megmaradtak Szegeden. Ott ugyanis a NAV munkatársai megjelentek foglalni, vinni, ami értékesíthető, a tantermi táblák táblák és padok szerintük nem azok, így maradtak. A legkiszolgáltatottabbak gyerekei tehát tanulhatnak, csak enniük nem lesz mit, itt tartunk most a történetben. Ez pedig akkor kezdődött, amikor a kedves vezető szájából valamikor elhangzott a fenyegető mondat: elégtételt fogunk venni.
A bosszú jéghidegen az igazi, mondta Sheldon és jól látja. Orbán Viktor is előre megfontoltan és teljes tudatossággal, könyörtelenül és érzelemmentesen tesz tönkre mindent ami és aki nem az ő dicsőségét zengi. Iványi Gábor bűne, hogy nem lett belőle bólogató paprikajancsi, pusztulnia kell tehát. A bosszúállót nem érdekli, hogy ezzel elesett és kiszolgáltatott honfitársait ítéli halálra, mint ahogyan az sem, hogy az ellenzéki vezetésű városok lakosai bánják, ha a települést szívatja. Mindebből kitetszik, emberi sorsok őt a legkevésbé sem érdeklik, de a pszichopaták ilyenek. Viszont, hogy elmebeteg, még nem menti fel őt. Elégtételt fogunk venni tehát.
Ez, amit eddig mutattam, a jobboldali erkölcsi fölény bizonyítéka, a keresztény jóságé és jámborságé, amihöz kulturális hegemónia is tartozik. Mert és ugyanis, amikor Iványi Gábor pénzét elvették, az idő tájt fizettek Semjén vadászkiállításának hivatalos daláért, amelyen egy lángoló fejű szarvas rohangál, a címe pedig „Körülöttünk Magyarország”, amiben Iványi istápoltjai éheznek, és azok is, akik egyedül állnak a vérzivatarban nincstelenül. Sok mindent hozhattam volna például arra, hogy milyen szarokra verik el az adófizetők pénzét, miközben növekszik a szegénység, például a felcsúti kisvasút mellé tervezett kilátót mint társadalmi igényt, mégis a lángoló fejű szarvasnál maradtam.
Ilyen ráismerés szerint halottam meg ott legbelül Ginsberg Leples bitangját Hobó dörmögésében, amiben is a főhős haja lángol álmában, mint a csodaszarvasunké, és ettől olyan kerek lett a világ, mint egy futball labda. „Hulla a város az út kopár/ Alszom a töltés oldalán/ Levesem bádog csajkában/ Cukrom a mások markában” – idézek még kicsit a túlértékelt csöves verséből Iványira gondolva, meg a szarvasagancskapura, a hivatalos dalra, ami így ránézvést szánalmas, giccses proli bohóckodás újgazdag szarháziaknak, és már helyben is vagyunk. Ez a lángoló fejű szarvas a Récsöl szarospelenka dobálása és az apja trottyos gatyája egyben.
Sötét, rosszindulatú szarlelkűek ejtették túszul az országot, akik a lopott pénzből rázzák a rongyot. Rájövök aztán, hogy ez a hivatalos dal nem egyéb, mint egy elcseszett Hubertus reklám, miközben Semjén szarvasröptetését látom magam előtt, a dolgok tehát innentől erősen messzeringóak, hogy vajon a semjének és kovácszoltánok, a lázárok mikor fedezték fel magukban a vadászat iránti olthatatlan vágyat, hogy épp akkor-e, amikor a kereszténységet is, és minden bizonnyal. A vadászat – mint ölés – ideája a felsőbbrendű faj kifejeződése, amelyik eluralja a Föld nevű bolygót, és ugyanez a felsőbbrendű faj ítéli halálra a nincsteleneket, csak épp nem puffantja le.
De elégtételt fogunk venni, elégtételt fogunk venni az elégtételvevésen. Mert Orbán, mint igazi pszichopata, nem felejt, soha sem bocsát meg, ezért voltaképp erről szól az elmúlt tíz év. Orbán kormányzása egyetlen hatalmas, elsöprő bosszúhadjárat, amiben benne van két elvesztett választás, nyolc év, amikor nem szólították miniszterelnök úrnak, és egy emlékezetes tévévita, amikor megsemmisült. Ennyi az ember, aki dönt életről és halálról, mostanában leginkább csak az utóbbiról. Előbb-utóbb megtöri Iványi Gábort, mert a szentek sem bírnak ki mindent. Te pedig csöndesen nézed, ahogyan a lángoló fejű szarvast is. Nézed a primitív bunkót, és a másik oldaladra fordulsz.
Vélemény, hozzászólás?