Nem elég hülyének lenni, annak is kell látszani, ez, uraim és hölgyeim, minden életbölcsesség foglalata. A klasszikusok sorsát járja Lendvai Ildikó örökbecsű gondolata, amely abból az időből származik, amikor lassan mondta, hogy mindenki értse. Az eredeti opusz ekképp hangzott: Nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani. Mivel a jelenleg garázdálkodó hatalmi formáció – akárha Estragon és Vladimir a büdös cipő mellett – már rég eljátszotta a jogait, hogy tisztességesnek tűnjön, a világot karakteresen helyére tévő sziporka sajátságos metamorfózison esett át. Ezek az új régiek nem tisztességesnek, inkább hülyének akarnak tűnni, de kiviláglik, hogy ez csupán álca. Idiótának tettetik magukat, hogy ne látszódjék: szemetek.
A sormintát nem is oly rég az Új-zélandi hős, Kósa Lajos adta meg igen emlékezetes módon. Tán emlékszünk még a sziporkára, amelyben sajátságosan keveredtek a szavak olyan halmazt alkotva végül, amelynek semmi jelentése nem volt az égegyvilágon, ezért válhatott tananyaggá: „Inkább az áruk, a szolgáltatások adóztatását jövedék esetében, fémkupak esetében, amelyek termékdíjként jelentkeznek, és azok ilyen környezetvédelmi szempont, hogy a fémkupakoknak az ügyében fellépve próbáljuk meg ezt a szemléletet csökkenteni, tehát egy sor olyan adóintézkedést fogadtunk el, amelyik alapvetően nem érinti az emberek mindennapi életét.” Ízlelgessük csak a magvakat, találkozunk még ilyen magasságokkal, az hétszentség.
Garanciát minderre Szijjártó Petya ad, aki miután csípőből összeveszett az amerikai külüggyel, ennek szellemi hátterét is megteremtette, és futsal csapatából nyolc mókust vont maga mellé minisztériumába. Így megalapozva a szakmaiságot arról is gondoskodott, hogy ezt a nívót valaki kommunikálni is tudja megfelelő módon, kinevezett hát szóvivőnek egy sportriportert, Menczer Tamást. Ő az a mikrofonmester, aki a kevés magyar futballszerető manusnak is képes volt az agyára menni. Hajdan mi más, futballista volt Baján, ebbéli minőségében eljutott egészen a halászleves város ifjúsági csapatáig. Aztán magyarázta a dolgot, mintha értené.
Közvetített a 2012-es EB-ről és az idei vébéről is, többek között ő volt az, aki miatt Szily László nyilvánosan kiborult júliusban, amiért szerinte részrehajlóan kommentált. (Ez a tulajdonság elengedhetetlen kormányszinten, ezért eshetett rá a választás.) De ugyanő volt, aki annak idején még kétgólos hátrányban is elhitte, hogy válogatottunknak van esélye a velünk csak játszadozó hollandok ellen. Nyolc egy lett, amint azt őrzik az annalesek, s miután akkor sem szakadt rá az ég, megérett a külügy szavainak vivésére. Ha ezt csak megközelítőleg hasonló szinten teszi, mint a láblabda magyarázását, a tarajosnak nyert ügye van. Ez mozgathatja kádereinek kiválasztásában, jó lesz ez még valamire – gondolja -, és viszi.
Új divat ütötte fel a fejét egyébként minálunk. Újságírókból lesznek politikából élő emberek, meg vica versa. Egy Martonból rádiós vált hirtelen rövid időre, egy Koczkából meg alpolgármester itt a szűkebb narancsligetben, a két foglalatosság mintha egymást feltételezné ezekben a körökben. Pálffy is híradósból lett honpapa, most meg már újra az orbántévében bujdokol szép pénzekért. Úgy járkálnak ezek a népek a mikrofon egyik oldaláról a másikra, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga, pedig nem. Jobb helyeken nem. Ez itt most nem egy jobb hely, még Berki Krisztiánból is lehet egyszer szóvivő, aki most Costa Ricában sütteti vasalt heréit. Agya az van hozzá, igaz, legyőznie nem mindig sikerül, most épp csak ennyire: „Ez az egyetlen olyan formáció, amely a legnagyobb stratégiai dolgot igényli” – vélekedett, eztán pedig azon elmélkedett, milyenek a mai ifjak: „számomra is tanulópénz, a fiatalok hogyan reagálnak egymásra” – jelezte. Benne is elveszett egy szóvivő. Mégis, ha ajánlani lehetne, én Szalacsi Sándort, a magyar lélek és eszme igazi hősét javasolnám. Ő igazán a szavak mestere volt, szegény.
“…Sándor vagyok,… út… szám alatti lakos … és … mikó?
Riporter: És a Fogarassy Árpádról mit tud elmondani?
Sándor: Hát Árpád egyet … hát egy évvel fiatalabb … éntőlem, … talán … egy évvel, mer a nővérével együtt jártam iskolába, a Malvinnal, és semmi többet nem tudok elmondani. Árpád … fiatalabb tőlem egy évvel. Malvin iskolatársam … vót valamikor.
Riporter: Hogy dolgozik? Jó munkásember?
Sándor: Biztos. Biztos jómunkásember. … Árpád biztos jómunkásember. … A … a nővérje velem egykora születésű. Úgyhogy egyebet nem tudok mondani. Kérem kapcsolja ki.
Riporter: És az építményéről mit tud?
Sándor: Hát, az építményéről annyit tudok, hogy … a tanács … megkapta az ojjektum … ra való, … hogy mondjam magának … hogy ezt az építményre megkapta a tanácstúl az engedélyt, hogy … hogy akarja magának kifejezni, hogy … mindent megkapott erre az ojjektumra, meg háromszázezer lite, harmincezer vagy nem tudom … valami … ojjektumra, hogy a litér háromszázezer, harmincezer literes víztartályra megkapja az engedélyt … és …
Riporter: És mire fog szolgálni ez az objektum?
Sándor: Hát ez a kocsordi tanács részirül megkapta az engedélyt … ez ahogy a … az oxigén kihasználására, ilyesmit hallottam én … tudomásom szerint hogy harminc, hogy az oxigén ezt a amikor … a harmincezer literes víztartály az objektum … részirül, hogy azt fel fogja használni amikor hidraulika, mittudomén.
Riporter: És atomtámadás ellen is véd ez?
Sándor: Nem, igen … az ellen nem véd, de viszont … így magyaráz…ta ki Árpi, hogy … a vízbül veszi ki a … a … az oxigént. Teccik érteni? A vízbül fogja az o, harmincezer … literbül veszi ki az oxigént…”
Ezt a szöveget kéretik beemelni a Fidesz meg a kormány szóvivőinek kézikönyvébe, akikből annyi van, mint a szemét, akárha Svejk Burgjában járnánk hercegnőket csodálva. S ha már kellően vérteződtek a hazugság kimondói és a ganajság leplezői, akkor megemelhetik kalapjukat Sándor előtt. Erkölcsi magaslat ő, aki érdek nélkül volt hülye, és ez ebben az országban megsüvegelendő erény.
Vélemény, hozzászólás?