Új világrendről sokan ábrándoztak már az emberiség gyalázatos történelme során Rómától kezdve Berlinen át Moszkváig. Van, amelyik Waterlooval végződött, mások főbe lőtték magukat a bunkerben vagy a saját húgyukban fetrengtek stroke után, mert nem mertek benyitni hozzájuk. Sokféle véget értek tehát az új világrendről való ábrándozások. Ismert nevek is csatlakoztathatók az efféle delíriumokhoz, elborzasztó nevek, nade, hogy Szijjártó? Ő is, bizony. Mert V4-ezett, és ott merengett ilyesmiről, hogy a gazdi utasítására vagy saját kútfőből, az nem tudható, az eredmény ugyanolyan lehangoló így is, úgy is. Mindenképp.
A járvány miatt és után jön létre ez az új világrend a futsalos elképzelésében, viszont egyáltalán nem részletezte ennek mibenlétét, csak kijelentette, hogy van, illetőleg lesz. Hogy a nap süt másként vagy a csillagok ragyognak furábban, arról sem adott számot, az új világrend Szijjártó elképzelésében abban manifesztálódik, hogy a V4-ek a német ipar legnagyobb beszállítói már most is, és de még mennyire, hogy azok lesznek ezután. Mit mondjunk, nem egy cézári vízió, de mit várhatna az ember egy olyan alaktól, aki mostanában vakcinailag képezte ki magát, hogy drága minta rosseb, semmit nem tudni róla, akkor jöhet, özönölhet ránk rohadni, mint a lélegeztetők.
Egy kufár ábrándozik nekünk új világrendről, így a víziója sem meglepő, hogy szállítsunk be a németeknek. Erre jutott a V4-ekkel. Lapogatták egymás hátát, vagy ez csak Szijjártó monológja, az nem derült ki, hát tehetünk mi arról, hogy már semmit sem hiszünk? Viszont kiugrott a nyúl a bokorból vagy beleugrott a majom a vízbe gusztus szerint, amikor mintegy fenyegetve csillogtatta meg a szemüvegét a futsalos, hogy aszongya: „Magyarország soha nem fog hozzájárulni semmiféle globális minimumadó bevezetéséhez”. – Ezt is az új világrenddel kapcsolatban emlegette, mert a lényeg mindig a részletekben rejtezik.
Ha nem tudnánk, akkor elmesélem, hogy olyan ábrándok vannak a dekadens nyugaton, miszerint úgy tartanák otthon azt az ipart, amire Szijjártó habzatja a nyálát, mint érdeme (BMW, Audi és társai), hogy mindenütt egységesen alacsonyan adóztatnák meg ezeket a multikat, azért, hogy ilyenekkel ilyen Magyarországok és V4-ek ne tudják elcsábítani őket. Erre visítozta Szijjártó et., hogy ehhez Magyarország soha nem járul hozzá, ergo azt szeretné, ha a magyari rabszolgák, akiknek a jogait a multik szája íze szerint szabták meg, ezután is dolgozzanak a német sorokon, miközben ő veri a mellét a munka alapú társadalomról.
Szijjártó félelme, ha másutt is kinyalják a multi valagát, akkor huss, csak megmossa a haját és már indul is, ő pedig itt marad a magyari rabszolgákkal, akiknek nem tud munkát adni. Még Mészáros sem, sőt, az összes nemzeti nagytőkése sem, mert ők ahhoz nem értenek. Közbeszerzés, az igen, dolgozni viszont menjen a magyari ember a német gyárba. Ennyit a víziókról. A NER-nek ennyi van a tarsolyában, összeszerelünk, míg a világ, s még hét nap. Egészen lehangoló látomások ezek, de csodálkozni nincs mit, eddig sem volt sokkal több. Ám mindezt új világrendnek beállítani merész vállalás, ha nem is egyedi. Ha azt mondom, Parragh, talán megértjük ezt.
A bukott csempeárus, és a futsalos, mint a magyar gazdaság irányítói, de folyathatom Káslerrel, aki az egészségügyet dönti romba, a műélvező bankelnökkel, Varga fogalmazóval mint az igazságügyek megcsúfolójával és így tovább, és így tovább. És mindennek ormain a futballbolond, narcisztikus, hatalommániás Orbán, és már előttünk is áll a NER kudarca, illetve a saját nyomorunk. A rezsimnek egyszerűen nincs mondanivalója a világról, mert azon kívül, hogy a lehető legtöbbet el akarja lopni belőle, nem érti. Ha munka van, minden van, böfögte a kedves vezető, ami ilyen XIX. századi munkásmozgalmi ábrándozás.
Ez viszont a XXI., ami kétszáz évvel később van. Eljárt a vén fiatal demokraták fölött az idő. Kádár alatt szocializálódva tőle el sem nagyon szakadva tértek meg ugyanoda azzal a toldással, hogy lopnak. De többet kínálni nem tudnak, fogd a csavarkulcsod és eriggy dolgozni. Ha nem lennének aljasak, már emiatt el kellene zavarni őket, mert a kifosztáson kívül mást nem tudnak kezdeni az országgal, de még a képük is tenyérbemászó. Csak mi akarunk a németek beszállítói lenni, más takarodjon a rabszolgamunka közeléből. Ez Szijjártó új világrendje, és ez eléggé lehangoló, de legalább már ezt is tudjuk.
Vélemény, hozzászólás?