Becsó, takony, kétharmad

Hűvös ez a tavasz. Az április különben is szeszélyes, az idei pedig módfelett. Mindemellett megértjük, hogy Becsó képviselő a szabadba vágyik, kirándulgat, mint arról beszámolt, amikor kiderült, hogy koronavírusosan, pláne tünetekkel terhesen ment be a parlamentbe, mert szólította őt a kötelesség. Erről majd később, most a járvány és a józan ész kapcsolatát vizsgálva annyit, hogy úgy egy éve verik az emberek fejébe, milyen tünetekkel jár, ha ezek a kis tüskés bigyók belefészkalódnak a romlandó testébe. Becsó képviselő nem nézi eleget az operatív törzset, tán még a nyunyókájától sem vált meg az eltelt egy évben, lehet, még azzal is kirándulgatott, és a tojásait sem hypózta ki.

Az elmúlt egy év alatt azonban azt sulykolták a mimagyarok fejébe, hogyha tapasztalnak magukon valamit abból, amit a kis tüskések okoznak, ne menjenek emberek közé. Ez az egy év a tesztelésről és a karanténról szólt, illetve kellett volna szólnia, ám ezek a pillanatnyi politikai és hatalmi szándékok szerint működtek, így nem csoda, ha Becsó képviselő tudata is föllazult a kuplerájban. Az ember, főleg, ha képviselő, ott őrlődik a kötelesség, pláne a hazamegmentő és felvirágoztató feladatok és a saját egészsége között, de ő mindig a föladatot választja. Csak a munka, csak a robot. Kivéve, ha az ellenzék hívná össze a házat, akkor mindig van más halaszthatatlan dolog.

De most nem ez a vizsgálat tárgya, hanem a takony. Szóval azt mondja Becsó képviselő, hogy ő április 25-én (vasárnap) kirándulgatott, hétfőn viszont folyt az orra, a kis nózija neki, de nem tulajdonított neki nagy jelentőséget. Azt hitte, megfázott a lelkem. Itt utalnék vissza az operatív törzs intelmeire, de ezek szerint a nemzet hőse nyunyó nénit Becsó képviselő le sem szarja, semmibe veszi, ami nem komilfó egyáltalán. Kedden is folyt a kis nózija a képviselőnek, sőt, „kevésbé érezte jól magát”, de hívta a haza. Hogy világos legyen, ezen a napon kellett minden egyes szavazat a Fidesznek az alapítványos rablás jóváhagyásához, így Becsó képviselő buzgalma legott értelmet nyer.

Amikor mindez lezajlott, Becsó szavazatával (is) törvénybe iktatódott az ország újabb kifosztása, már nem volt akadálya annak, hogy kiderüljön, ez nem nátha és megfázás, hanem a vírus maga. Ezen a ponton pedig több dolog is fölbukik az árból. Elsőként, hogy akadt olyan, aki buzgón kiszámolta, Becsó képviselő sztorija takonyról, vírusról, kirándulásról, szavazásról és karanténról nem igazán áll össze, és előjönnek azzal a feltételezéssel, tudta ő, hogy mi a baja, csak szólította a haza, illetve a Párt. De annyira, ha otthon maradt volna, s így miatta nem törvényesült volna a rablás, a vírusnál sokkal rosszabb dolog várt volna rá. Az, hogy csalódott volna benne a kedves vezető.

De tudjuk, amikor a dácsán a kiválasztás folyt, akkor voltaképp erről volt szó. A képviselő alkalmas-e, képes-e tiszta hittel, a józan ésszel szembe menve, erkölcs, emberség ellenében mindig megszavazni azt, amit a Párt, s így a kedves vezető óhajt. Ez a rendező és rendszerező elv a bátor százharminchármak között, amire Becsó vírusos, taknyos szavazata csak újabb bizonyság. A hit diadala ész, erkölcs és ebben az esetben élet és halál fölött. A módszer viszont, ahogyan mindezt átlátszó mesével kenik el, nevetségesen aljas, mert emlékszünk még arra, amikor a sakálfalka teli torokból ordította, hogy Gyurcsányné tudatosan végigfertőzte a fél országot.

Nincs több kérdés, illetve egy, a védettségi igazolványról, ami Becsó képviselőnek ugyanúgy van, mint a fél országnak az első oltás után, hogy lehessen meccsre menni és sörözni a teraszon. Becsót is beoltották, mégis beteg lett, akkor mi lesz a mimagyarokkal, akik hetvenezren lesznek meccsen, vagy most is szopogatják a vírusos söreiket a teraszokon. Igaz, nekik momentán még nem kell a szavaztuk annyira, mint a Becsóé most, de mi lesz egy év múlva? Vagy higgyünk annak a konteónak, hogy mindez tudatos, s tán épp azért, hogy a választásokat el lehessen halasztani? Mert tényleg minden lehet, a járvány leple alatt bármi mocsok elvégezhető, mint kitetszik.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum