Hűvös ez a tavasz. Az április különben is szeszélyes, az idei pedig módfelett. Mindemellett megértjük, hogy Becsó képviselő a szabadba vágyik, kirándulgat, mint arról beszámolt, amikor kiderült, hogy koronavírusosan, pláne tünetekkel terhesen ment be a parlamentbe, mert szólította őt a kötelesség. Erről majd később, most a járvány és a józan ész kapcsolatát vizsgálva annyit, hogy úgy egy éve verik az emberek fejébe, milyen tünetekkel jár, ha ezek a kis tüskés bigyók belefészkalódnak a romlandó testébe. Becsó képviselő nem nézi eleget az operatív törzset, tán még a nyunyókájától sem vált meg az eltelt egy évben, lehet, még azzal is kirándulgatott, és a tojásait sem hypózta ki.
Az elmúlt egy év alatt azonban azt sulykolták a mimagyarok fejébe, hogyha tapasztalnak magukon valamit abból, amit a kis tüskések okoznak, ne menjenek emberek közé. Ez az egy év a tesztelésről és a karanténról szólt, illetve kellett volna szólnia, ám ezek a pillanatnyi politikai és hatalmi szándékok szerint működtek, így nem csoda, ha Becsó képviselő tudata is föllazult a kuplerájban. Az ember, főleg, ha képviselő, ott őrlődik a kötelesség, pláne a hazamegmentő és felvirágoztató feladatok és a saját egészsége között, de ő mindig a föladatot választja. Csak a munka, csak a robot. Kivéve, ha az ellenzék hívná össze a házat, akkor mindig van más halaszthatatlan dolog.
De most nem ez a vizsgálat tárgya, hanem a takony. Szóval azt mondja Becsó képviselő, hogy ő április 25-én (vasárnap) kirándulgatott, hétfőn viszont folyt az orra, a kis nózija neki, de nem tulajdonított neki nagy jelentőséget. Azt hitte, megfázott a lelkem. Itt utalnék vissza az operatív törzs intelmeire, de ezek szerint a nemzet hőse nyunyó nénit Becsó képviselő le sem szarja, semmibe veszi, ami nem komilfó egyáltalán. Kedden is folyt a kis nózija a képviselőnek, sőt, „kevésbé érezte jól magát”, de hívta a haza. Hogy világos legyen, ezen a napon kellett minden egyes szavazat a Fidesznek az alapítványos rablás jóváhagyásához, így Becsó képviselő buzgalma legott értelmet nyer.
Amikor mindez lezajlott, Becsó szavazatával (is) törvénybe iktatódott az ország újabb kifosztása, már nem volt akadálya annak, hogy kiderüljön, ez nem nátha és megfázás, hanem a vírus maga. Ezen a ponton pedig több dolog is fölbukik az árból. Elsőként, hogy akadt olyan, aki buzgón kiszámolta, Becsó képviselő sztorija takonyról, vírusról, kirándulásról, szavazásról és karanténról nem igazán áll össze, és előjönnek azzal a feltételezéssel, tudta ő, hogy mi a baja, csak szólította a haza, illetve a Párt. De annyira, ha otthon maradt volna, s így miatta nem törvényesült volna a rablás, a vírusnál sokkal rosszabb dolog várt volna rá. Az, hogy csalódott volna benne a kedves vezető.
De tudjuk, amikor a dácsán a kiválasztás folyt, akkor voltaképp erről volt szó. A képviselő alkalmas-e, képes-e tiszta hittel, a józan ésszel szembe menve, erkölcs, emberség ellenében mindig megszavazni azt, amit a Párt, s így a kedves vezető óhajt. Ez a rendező és rendszerező elv a bátor százharminchármak között, amire Becsó vírusos, taknyos szavazata csak újabb bizonyság. A hit diadala ész, erkölcs és ebben az esetben élet és halál fölött. A módszer viszont, ahogyan mindezt átlátszó mesével kenik el, nevetségesen aljas, mert emlékszünk még arra, amikor a sakálfalka teli torokból ordította, hogy Gyurcsányné tudatosan végigfertőzte a fél országot.
Nincs több kérdés, illetve egy, a védettségi igazolványról, ami Becsó képviselőnek ugyanúgy van, mint a fél országnak az első oltás után, hogy lehessen meccsre menni és sörözni a teraszon. Becsót is beoltották, mégis beteg lett, akkor mi lesz a mimagyarokkal, akik hetvenezren lesznek meccsen, vagy most is szopogatják a vírusos söreiket a teraszokon. Igaz, nekik momentán még nem kell a szavaztuk annyira, mint a Becsóé most, de mi lesz egy év múlva? Vagy higgyünk annak a konteónak, hogy mindez tudatos, s tán épp azért, hogy a választásokat el lehessen halasztani? Mert tényleg minden lehet, a járvány leple alatt bármi mocsok elvégezhető, mint kitetszik.
Vélemény, hozzászólás?