Azt nyilatkozta Kásler miniszter most, hogy azt hiszik legyőzték a járványt: “Volt olyan kórház, ahol az intenzív osztályon lévők nyolcvan százalékát elveszítették, máshol ez csak ötven százalék volt”. – Mielőtt minden továbbit megállapítanánk, nézzük elsőként az „elveszít” igekötős igét, mint a halál túlzóan eufemisztikus alakját, illetve annak ragozását többes szám harmadikban, azaz: ők. Ők veszítették el őket. Mi védekeztünk, ők elveszítették, Én jól tettem a dolgomat, ők nem, és így lehetne folytatni végtelen időkig, ami ragozási formula a felelősség elkenése, ahogyan azt megszokhattuk immár egy éve, illetve több is már. Mindenki hülye, csak ők nem bírnak hibázni.
Vannak kiinduló tételeink, miszerint „Mindenkit meggyógyítunk”, illetve „A védekezés sikerét a halottak számában mérjük”. Ezeket a kedves vezető fektette le két gyenge pillanatában, mert nem tudta, mi vár az országra. Ez csak egy kis nátha, a migráció a nagyobb veszély kezdeti metódustól egészen a ma már huszonnyolcezer halottig, az ojtakozási diadalig, ami után Kásler összegezve a dolgokat mintegy jelenti ki “Volt olyan kórház, ahol az intenzív osztályon lévők nyolcvan százalékát elveszítették, máshol ez csak ötven százalék volt”. Kérdésem ezen a ponton, ha egy kórházi osztályon a betegek nyolcvan százaléka meghal, azt minek nevezzük?
Tényleg érdekelne a tudományos szakszó, s főleg annak fényében, hogy amikor pár hete elhajló és őszinte főorvosok, kamarák mondták, hogy nagyon nagy a baj, a rendszer összeomlott, s amikor azt mondták, hogy a krematóriumok alig bírják, s amikor láttuk is az egymás hegyén-hátán heverő halottakat, akkor mindenki csak a hangulatot keltette és akadályozta a védekezést. Sőt, őszinte számokat máig nem kaptunk, „nincs erre valami jobb szövegünk”, és ilyesmiket csupán. Erre itt Kásler fölpillant a csontlegóból és elszólja magát. Megfordítva a gyönyöröket, s mivel minden csupán elmélet és üveggyöngyjáték, és továbbá azért, mert ítéletünk már évek óta kész, megszületett hozzá a vallomás is.
Tehát készen van a nagy mű. Kásler Miklósról sok mindent tudtunk, amióta betölti a magas hivatalt, leginkább, hogy alkalmatlan. Aki tízparancsolattal akar gyógyítani, püspöknek még nagy jóindulattal, elmegy, egészségügyi miniszternek aligha. Majdnem azt mondtam, még ez a kisebbik baj, holott ez a legnagyobb, mindehhez csak toldás a hazudozás, de aki a NER-ben miniszter lesz, annak ez valószínűleg felvételi követelmény. Viszont emberéletekkel szórakozni nem komilfó, és legalábbis felelősségre vonást von maga után. Ám tudjuk, Kásler ebben az egészben bábu csupán Orbán duci ujján, mint az összes többi is, a felelősséget azonban ezzel nem vesszük le róla.
Csak magasabb szintre emeljük. Ellenben papírok, és a szájbertér drótjai őrzik azt is, amikor nyilatkozatstop lett elrendelve úgymond, és azt is, amikor kézzel-lábbal tagadva lett, hogy a kórházakban háborús helyzet van. Akik pedig ezt kimondták, uszítók voltak, a héroszi védekezés kerékkötői. Minden háború után számba szokás venni a veszteségeket, Kásler most egy gyönge pillanatában ennek a feladatnak állt neki, feledve mindent, ami korábban elhangzott, sőt, lehet, naivan azt tételezve, hogy a dúlás véget ért. De még ez sem biztos, a totálisan átgondolatlan és kampányízű nyitogatás bármikor ránk eresztheti a negyedik hullámot, és akkor megint jön a többes szám harmadik.
Holott csak többes szám első van. Be kell vallani az ítélethez Káslernek körbe mutatva a fideszcsürhén, hogy mi csesztük el. Sőt, tovább menve, ismerve a NER sajátos körülményeit, ez átcsaphat egyes szám harmadikba ujjal mutatva rá, és az ujj végén mintegy kijelölve megmutatva, hogy ő cseszte el. Orbán Viktor, aki korábban egy szintén gyenge pillanatában kijelentette, mindenért vállalja a felelősséget. Akkor tessék, itt a soha vissza nem térő alkalom. Kásler elvtárs már – ha figyelmetlenségből is – megtette a beismerő vallomást. Ennyi ez a történet, sőt, az ítélet is kész, csak végre kellene hajtani. Csupán rendbe kell tenni ehhez azt a nyamvadt igeragozást.
Vélemény, hozzászólás?