Civil kurázsi

Pártunk és Kormányunk (a továbbiakban P&K) visszavonja a civiltörvényt, mivel az jogilag nem passzolt az Unió normáihoz. Így ezen a ponton meg is kérdezhetnénk az ez ügyben rendszeresen sivalkodó Varga Juditot, rámutathatnánk, íme a norma egy szeletkéje, amit annyira hiányolt, de láthatná az egész nagy tortát is, csak ilyen incselkedéshez most kedvünk nincsen. Mert P&K ugyan eredeti formájában megszüntetni készül a jogsértő passzusokat, hogy az Unió száját befogja, de olyan kitételek kerülnek az újba, amelyekben köszönet nincsen. Ám még mielőtt ezeken merengenénk, fel kell tenni ugyanazt a kérdést, mint tegnap a CÖF nemzeti ünnepes óhajtozása okán, hogy miért éppen most, ebben a pillanatban és sürgősen.

Egy éve mondta ki ugyanis az EU bírósága, hogy a civiltörvényük nem passzol az uniós joghoz, viszont semmi sem történt. Most azonban, hogy közeledik az uniós pénzosztás, illetve az is lengedez a levegőben, hogy elzáródnak a pénzcsapok, lépni kellett. Miből lehetne lopni, ha az Unió nem utalna, ugye. A dolgok ennyire egyszerűek, viszont P&K ügyelt arra, hogy a kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon, mert abban a módosításban, amit azért eszközöltek a törvényen, hogy az Unió befogja a pofáját, egyáltalán nincsen köszönet. Semmilyen sem. Mert ugyanis egy oldalról lazítottak, egy másikon viszont akkorát csavartak, hogy a civil szervezetek épp fulladoznak vagy fulladozni fognak, ha ez nem lenne ordas képzavar, viszont nagyon kifejező.

Megszünteti a P&K a nyilvántartásbavételi, bejelentési és közzétételi kötelezettségeket, ugyanakkor viszont húszmillió forintos mérlegfőösszeg fölött majdnem minden szervezetről az Állami Számvevőszék készít évente jelentést. Ismerjük az ÁSZ-t, ami szervezet a P&K ökle, ráadásul olyan jogkörökkel, amelyek ellen apelláta nincsen. Ha az ÁSZ-nak azt mondja a P&K, szóval a kedves vezető, hogy dögöleszd meg ezt meg azt, mert nem tetszik a képe, az bizony meg is dögöleszti, de úgy, hogy még rúgkapálni is fölösleges. Ez a húszmillió forintos mérlegfőösszeg is beszédes, ez arra szolgál, hogy mindenkit szorongatni lehessen. Ugyanakkor gyalázatos is, hiszen a galeri tagjai egy hétvége alatt eljachtoznak ennyi közpénzt, amit viszont nem vizsgál senki.

Még a Polt sem. Szóval ki van ez találva alaposan és aljasul. És itt térünk rá az új törvény másik sajátos passzusára, hogy az ÁSZ fennhatósága alá viszont nem tartoznak a sportegyesületek, a vallási közösségek, valamint a nemzetiségi szervezetek. Erről csak annyi ábrándos közbevetés, hogy ha már átláthatóság, sportegyesületbe nem tömörülhetnek fasiszták? Vallási közösségben nem bujkálhatnak terroristák? Vagy nemzetiségi szervezetek nem végezhetnek pénzmosást? Szóval mi a törvényalkotó célja ezzel a megengedő kivétellel, bár a kérdés költői, mert a választ úgyis ismerjük. Csak, egyrészt, kereszténység, futball másrészt. Illetve az elhallgatások, sunyiságok, aljasságok és minden efféle ki nem mondott dolog végezetül.

Ugyanis, az a kérdés is adódik mindjárt itt, az állami vagyon, tehát közvagyon alapítványokba pumpálása kellős közepén, hogy a civil szervezeteknél lévő, polgárok által összedobott pénz az ÁSZ hatálya alá tartozik, mint közpénz, az alapítványoknak kiutalt adóforintok pedig elvesztették közpénz jellegüket? Őszinte érdeklődéssel szeretnénk tudni a választ, amit viszont soha nem kapunk meg. Ilyen visszásságok tűnnek ki első ránézésre P&K legújabb trükkjéről, és még csak meg sem vizsgáltuk alaposan. Kibucskázik belőle a masszív aljasság: hogy teszünk egy gesztust a böszme Európának, mert kell a pénze, ugyanakkor más módon, de ugyanúgy – ha nem jobban – szorongatjuk a nekünk nem tetsző civileket, kivéve papok és futballisták.

Ebből a történetből is kitetszik, hogy P&K nem alkuszik. Esze ágában sincs semmilyen uniós normát betartani, maximum csavar egyet a dolgon, köt rá egy szép pántlikát, átcsomagolja, címkézi, de a szaga ugyanaz marad. A lomha unióval ezt a végtelenségig el lehet játszani, mire reagál valamire, az már elvégezte a visszavonhatatlan károkozást, a holtakat pedig nem lehet feltámasztani, mert nem vagyunk mi izgága Jézusok. A tét nagy, közel hatezer milliárd forint, ami miatt P&K és folyományai igyekeznek eljátszani a jogállamiságot az EU felé, most ezt bábozzák velünk, és a jelek szerint kies társadalmunk vagy lefagyva, vagy semmit sem értve, vagy belefáradva ebbe az egészbe, de hallgatagon figyel. Guvadnak ki a szemei, ahogyan elevenen nyelik le. (Ez is pöpec kis kép, úgy vélem.)

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum