Demeter Szilárd lesz a Fidesz Aczél elvtársa. Csak nem olyan látókörrel és műveltséggel, Demeter inkább ilyen ideológiai samesz lesz a kultúrában, éles szájélű gonosz ávós és átnevelőtábor-parancsnok. Irodalmi életünkben már teljes a pitiáner dúlás, most azonban a könnyűzene is az irányítása alá kerül, bimbóznak majd ki a sok ákosok, vastagcsabák, vargaviktorok és nagyferók. Demeter Szilárd kap huszonhárom milliárdot, hogy létrehozzon egy könnyűzenei központot, amely a könnyűzenei stratégia megvalósításáért felel, ennek pedig az a lényege, hogy a közép-európaiság gondolatát tartalommal töltse fel.
Ez az összetett mondat, amiben benne van az egész fasiszta, turulszaros NER, maga a borzalom. Azt mondja Demeter, hogy „újrahangoljuk a tágabban értelmezett magyar popkultúrát”. Feltöltik közép-európaisággal cseszmeg. Huszonhárom milliárdból töltik fel, megint egymásra lépnek majd a halszagú talpaink. Mindemellett a valóság megerőszakolása kísérlődik meg majd ismét ideológiai maszlaggal leöntve. A könnyűzene, popzene, vagy nevezzük akárminek, ugyanis alulról szerveződik és szerveződött, hogy aztán iparággá álljon össze, és a technika fejlődésével a globalizáció áldásos hatásainak köszönhetően terjedjen el az egész sártekén.
A Fidesz – és Demeter – ideája a könnyűzene államosítása, totális ellenőrzés alá vonása, ami viszont egyet jelent annak halálával. Az irodalom is kimúlik az ideológiától, a zene meg tán meg sem születik. Vagy, ha igen, olyan is. Az még a jobbik eset lenne, ha találtak volna egy újabb fedősztorit, aminek a leple alatt el lehet lopni huszonhárom milliárdot, de erős a gyanú, hogy komolyan gondolják. Mielőtt tovább haladnánk, azért értelmezzük a célt, hogy aszongya: a közép-európaiság gondolatát tartalommal tölteni fel. Ez érdekes létállapot, amikor van egy tartalom nélküli gondolat, tehát semmi sincs. Egy üres zsák van, amit majd Demeter Szilárd fog föltölteni.
A hagymázaival huszonhárom milliárdért. Ilyen nincs és mégis van. Összefoglalva a kitűzött célokat: adófizetői, tehát a mi pénzünkből finanszírozza majd az állam a neki tetsző zenéket, ami ideológiai borzalmai mellett olyan közgazdasági nonszensz, mint az állami pénzből működő profi futball. Olyan is, mint tapasztaljuk. A zene is olyan lesz, mucsai ripityom, mert pénzért nem lehet tehetséget venni, hanem a tehetség hozza a pénzt. Ami készül, az az illiberális, unortodox zenei élet, azok közpénzes kistafírozása, akik hajlandóak a kedves vezetővel az erkélyen iddogálni, vagy díszletnek odaállni a Fidesz kampányszínpadára.
A középszer mennybe menetele, a tehetség eltaposása, út a lelki szegénységhez, az egyenszürke milíciához. Régebben megvoltak a lázadás kordában tartásának eszközei, a táncdal bizottság, a TTT besorolás, az ORI vizsga, a lemezkiadásnál meg Erdős Péter. Az a rossz hír Demeter számára, hogy a Youtube korában mindez okafogyottá vált, így hiába töltögeti tartalommal a közép-európai gondolatát, ez a többséget teljesen hidegen hagyja, egyáltalán nem érdekli. A Párt valós de titkolt célja, hogy a magyari ember tőlük tudhassa meg a véleményét.
Azt, hogy milyen zenét szeret, mi a kedvenc tévéműsora, a kedvenc színdarabja, és mi az igazi turultörténelem kereszténységgel átitatva az összeset. De az a rossz hír, hogy például a Nemzeti Színház is félig üresen játszik, A dal című új táncdalfesztiváljuk sem érdekel senkit, azaz megint ott vagyunk, hogy rombolni ugyan tudnak, de értéket teremteni a helyébe nem. És az is lehangoló lehet, hogy azok a trottyos rockerek, akik ma fényképezkednek a kedves vezetővel, már a maguk idejében sem voltak lázadók, ugyanúgy nem voltak forradalmárok, ahogyan Orbán sem. A rendszer lebontásában akkor is az akkor kis klubokban játszó alternatívnak nevezettek játszották a döntő szerepet, és ilyenek Demeter ellenében ma is lesznek. Nevezzék őket akárhogyan is.
Vélemény, hozzászólás?