Szijjártó minisztériuma mint munkaadó abban következetes, hogyha már nem engedi a home office-t, legalább bevásárol az alkalmazottaknak, igaz, a képzelete eléggé szegényes. Illetve ajándéka jelzi azt, mit is gondol a Micikékről, Mancikákról és Kiss kartársakról, ugyanazt, mint a nyugdíjasokról a Párt. Zabálj, hallgass, szavazz. Mindenesetre elég mókásan nézhet ki majd, amikor a külügyesek megkapják a krumplijukat, s midőn lejár a hivatali idő, kitódul az utcára mind az összes, hónuk alatt neccben a krumpli, mintha a piacról jönnének nagybevásárlás után.
Ennek ellenére ne nézzük le a krumpli hatalmát. Már elmeséltem egyszer családunk Ili nénijét, anyám nagybátyjának verébszerű feleségét, akinek a tél közeledvén mindig kellett vinni egy zsák krumplit, elrendezgetni a pincében, hogy meg ne fagyjon, és akkor jöhetett jég, hó, szél, biztosítva volt, hogy Ili néni megéri a tavaszt, ha csak más okból meg nem hal. De ő különös tehetség volt. Azt is meséltem már, hogy el tudott felezni egyetlen tojást, amiből rántotta és levestészta készült egyszerre, hogy a dőzsölés meg ne feküdje a gyomrát. Hogy mitől maradt életben, máig sem tudom.
Viszont már meghalt szegény, ott fekszik anyám mellett. Egy kupacban vannak mind az egész őseim, egy családregény fekszik abban a kriptában elképesztő történetekkel, amelyekből most épp ez a minden őszi krumpli ugrott be, köszönhetően Szijjártónak. Így belegondolva csupa Ili nénik dolgozhatnak a külügynél, és pár nagyköveti berendelés postázásán kívül csak a körmüket reszelgetik egész nap, dolguk más nincs, mert a főnökük mindent személyesen intéz. Mindenhol ott van, még a jachtról is érettünk dobog a szíve, gyárat avat, alapkövet tesz le, ilyenek.
Most is volt olyan, hogy huszonnégy óra alatt három országban három széljobberrel is diskurált, együtt szidták az Unió kurva anyját, ami nem országos ügy, hanem pártfeladat, de ezen megütődni nem kell. Fölhorgadtak sokan, hogyan lehet az, hogy közpénzen intéz pártügyeket, röpköd, jachtozik, s akik így vélekednek, nem tudják, hol élnek. Minálunk párt, állam, törvényhozás, végrehajtás, buksza mind egy és ugyanaz, minden Fidesz, így minden Orbán Viktor, ő az, aki ott van minden kilométerkőnél, ő a négy páncélos meg a kutya is, olykor csóválja a farkát a gatyájában.
Egyébként nem csak Szijjártó jótékonykodott a krumplijával, hanem Mészáros is, a Lőrinc, s ezúttal nem használt vécékefét osztogatott, hanem ételcsomagokat. Tízezret ötvenmillió értékben, amin elájulni nem kell, ez a körme alatt a piszok (sem). Ami érdekes azonban ebben a történetben, hogy minden ajándék, ami a dobozba került a saját üzeméből, gyárából, cégéből származik, pedig van benne sokféle étel. Már ebből is látszik, hogy az egész ország az övé, vagy a nevén van, már J. A. polgártárs is elpanaszolta, hogy „Uraságnak fagy a szőlő./ Neki durrog az az erdő./ Övé a tó s a jég alatt/ neki bujnak a jó halak/ iszapba.”
Na, ugye, elveszve nem vagyunk, visszaállott a Kossuth tér átépítésével szimbolizált kor, ugyanúgy óbégatunk Trianon miatt, mint akkor, pedig épp nem kellene. Itt van ez a Demeter is, aki megtért az anyaországba, mint a romlatlan, igazi, ősi magyarság génjeinek hordozója, és most küldözgeti el az anyjukba mindazokat, akiknek nem tetszik, hogy megnácult. Újra megszólalt, és előadta, nem veszi a fáradságot sem, hogy elolvassa, mi a bajunk az agyával, az anyaország magyarjai nem méltóak arra, hogy bemocskolja magát a gondolataikkal. Itt tart a manus.
Jó azt tudni, hogy az aljasság zavarok nélkül működik, van benne ilyen szünetmentes táp áramkimaradás esetére, és nem fél használni. Szavunk nem lehet, mindenki megkapta a téli krumpliját, külügyesek, nyugdíjasok, csecsszopók, mindjárt karácsony, amikor összebújhatunk, vagy nem. Bekopognak a zsandárok ugyanis, nem leszünk-e többen a megengedettnél, mert tehetik. Épp azzal dicsekedett az operatív törzs egyik nap, hogy a rendőrök már közel húszezer alkalommal ellenőrizték a karantén betartását. Becsöngetnek cseszmeg, hogy nem szöktél-e meg. Itt tartunk advent háromnegyedénél.
Vélemény, hozzászólás?