Nyírbogdány- szilíciumvölgy

Megtörtént a csoda.

Bevezető:

Nyírbogdány község Nyíregyházától északkeletre, mintegy 16 kilométer távolságra található, a 4-es számú főközlekedési úton jól megközelíthető. Nyírbogdány-Gyártelep vasútállomás elérhető a Nyíregyháza–Záhony-vasútvonalon, a település érdekessége, hogy a gyártelepi településrész a falu központjától mintegy három kilométerre található, a gyártelepen 780 ember él, mindösszesen 2943 ember lakja.

Manapság a „nyír” előtaggal ellátott településekről többnyire cigányozós, masírozós hírek szoktak érkezni, és beletolulni a médiába. Már jó ideje csak a szegénység, munkanélküliség okán kerül szóba ez a térség, és innen szoktak éhségmenetek is indulni a székesfőváros felé.

Az ATV híradójában – nem a királyiban – megjelent három édes hatodikos lány, akik, ha lehet így mondani, teljes közönnyel mesélték el sztorijukat, mintha az volna a világ legtermészetesebb dolga, ami velük megtörtént. Mondjuk nem az. Ezt mondja róluk az MTI:

„A hollandiai Eindhovenben hétvégén rendezték meg a Robocup 2013-at, a robotikai világbajnokságot. A versenyen az ifjúsági szekcióban negyedik helyen végzett a NiceDroids csapata, Papcsák Nóra, Jakab Ágnes és Poór Fanni. A lányok a nyírbogdányi Kazinczy Ferenc Általános Iskola hatodik osztályos tanulói. A hatodikos lányok harminckét ország versenyzői közül szerezték meg a negyedik helyet, Horvátország, Japán és Németország mögött. A pontversenyben a csapatok összesen kilenc forduló feladatait teljesítették. A versenyfeladatok között szerepelt futball, katasztrófahelyzetben történő mentési munka, illetve tánc is. A nyírbogdányi lányok a hollandiai világbajnokságra három saját tervezésű és építésű robottal érkeztek, de csak Rescue nevű mentőrobotjukkal versenyeztek. A NiceDroids tagjai három éve foglalkoznak robotikával. Az informatikaórákon, majd később a külön foglalkozásokon nemcsak a gépek programozását, hanem a robotok építését is megtanulták. A versenyen való indulás jogát a 2013-as Magyar Ifjúsági Robotkupa megnyerésével szerezték meg. A lányok és tanáruk, Abán Csaba több mint húsz magyar és több nemzetközi verseny után kerülhettek a világ legjobbjai közé.”

Ha jól értem, és három éve robotolnak a robotokon, akkor harmadikban, ergo kilenc évesen kezdték. Adódik a kérdés: ők mennyire illeszthetők bele a munka alapú társadalomba, ami mostanság divatos: azaz menjenek kapálni vagy sem, odaálljanak-e a szalag mellé ahogy Demján úr szeretné, és továbbá mikor eljön az ideje, bekerülnek-e mondjuk egyetemre – persze ha lesz még akkor ilyen ebben az országban -, és számos dilemma még.

Mindezen felül őszintén örülök, tényleg, egy kérdés azonban motoszkál bennem: ha már a ByAlexet Matolcsy kitüntette mondván, nagyszerű szereplésével (Eurolófasz tizedik hely) világhírre röpítette a magyarság nevét megint, akkor ezekre a lányokra jut-e majd egy kis figyelem a fölsőbb körök részéről.

Na ez izgat – a gratuláció mellett – igazán.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum